Misi a tükör előtt állt és elégedett volt azzal, amit látott. Szimpatikus fiatalember, kedves mosoly, halk szavak. Tudta, hogy szeretik az emberek. Nem olyan fideszes ő, mint a többi. Okos, szakértő és ha beszél, nem hazudik, legfeljebb profin csúsztat. Ennyivel már ki lehet tűnni a mezőnyből, főleg, ha a gazdaságpolitikusi alternatívát Debil Gyuri jelenti. Misi elégedett volt, várt a sorára, tudta, hogy újra feladatot fog kapni, amiben újra bizonyíthat, jobb ő bárkinél.

Ez már régen volt, a feladat megjött és Misi csúnyán perecelt. Kiderült, hogy nem ugyanaz pöcslóbálva beleülni a poszt-bokrosi habzsidőzsibe, mint segíteni kiemelni a szarból a nem kis részben épp a haverok miatt szügyig mocsárba süllyedt gazdaságot. Ha most áll a tükör elé, első dolga csulázni egy nagyot. Akit lát, az egy fideszátlag alá süllyedt otromba hazudozó, akivel ráadásul saját főnökei is felmosták a padlót.

Nagyon reménykedtem, hogy Misinek lesz elég ereje és támogatása ahhoz, hogy korrekten letárgyalja azt a kibaszott IMF-dealt, amire nagy szüksége lenne az országnak. Nem akarta, vagy nem hagyták neki, nem egyértelmű még, de az világos, valami elpattant a szerencsétlen agyában.

Ahogy közeledett a tokiói IMF-csúcs, egyre idegesebben és csapongóbban nyilatkozott. A nemzetközi hangulat javult, az ország megítélése - tőlünk teljesen függetlenül - jobb lett, ügyes eurókötvény-kibocsátást eszeltek ki az illetékesek. Kell a fasznak IMF, lett a kormányzati álláspont, s miközben Misi Tokió felé repült, beindult a Valutalapot mocskoló médiakampány.

Lehet, hogy erről Misi nem is tudott, az viszont több forrásból megerősíttetett, hogy Tokióban az IMF illetékesei nagyon a picsába küldték, lényegében közölve, hogy mindennek van határa, náluk Magyarország annyi, meg egy bambi.

Egy ilyen helyzetben nyilván a tűzoltás lenne a harci feladat, de Misi nem így reagált. Hazajött és beszélt október 23-án. Mint a Vezértörpe, a legrosszabb pillanataiban. "Ismét idegen erők szorításába kerültünk, ismét távoli érdek hozta fejünkre a bajt. Külföldi katonák csizmája nem tapos hazai földön, mégis megbéklyózták országunkat".

Besértődtél, kicsi szívem? Vagy elment a józan eszed? Esetleg agymosásinjekciót kaptál a Habony Művektől? Vagy ami a legrosszabb verzió: most bújt ki az álarc alól az igazi éned? Végül is majdnem mindegy, a pillanat itt volt, lehettél volna a második Ángyán, de te inkább a lesüllyedtél Szijjártó és a többiek szintjére. Egy újabb, korábban szalonképesnek tűnő fidesznyik feküdt bele a hányásba, fájdalom, földet rá!

Az, hogy az elmúlt napokban épp mit hadovált Misi, már rég nem oszt, nem szoroz. Nem is szakadt meg a tárgyalás, meg kell az IMF, de még mindig nekünk vannak feltételeink. Tudod mit? Szarjál te is sünt, lehetőleg farfekvésest. De miután kitörölted, még olvasd el, hogyan aláz porig az ukrán nő.

A nemzetközi helyzet immár Mihály nélkül fokozódik, a meccset Brüsszellel vívja a Főnök és néhány hű társa. A cél eddig is nyilvánvaló volt: valahogy megszabadulni az uniós kontrolltól, adják a pénzt, de kussoljanak. Most időpont is van a játszma jelenlegi körének lezárására: november 7-én születik döntés arról, hogy kikerül-e Magyarország a túlzottdeficit-eljárás alól, amivel Brüsszel kontrollálni tudja a Vezért.

Idegenszívű-e vagyok, ha azt mondom: ne kerüljünk ki. Legalábbis most még ne. Addig jó nekünk, míg valaki szorongatja Viktor tökeit. Mivel az utolsó megszorító csomag megint tele van egyszeri intézkedésekkel, belekötni se nagyon lehet, ha nem ismerik el a strukturális hiánycsökkenést. Ha marad az eljárás, kötött kézzel nem kezdhetnek el a fiúk a választásra ráfordulva osztogatni, amivel csökken a hatalomban maradási esélyük. Márpedig ennél ma nincs fontosabb szempont.