A béren kívüli juttatás az egyik legvisszataszítóbb gennyes pattanás a bérezési rendszer seggén. Ki kellene nyomni a francba, de hát baromira fáj, így aztán inkább mindenki hagyja, hadd éktelenkedjen csak tovább. A béren kívüli juttatás minden pozitív és negatív tulajdonsága benne van a nevében: az nem a bér része. Ennek fényében kedvezményesen adózik - valaha adómentes volt, aztán folyamatosan egyre emelkedett a terhe, jövőre épp 35 százalék körül alakul majd - a bér teljes költsége meg 98 százalék.
Ez az előny mindent felülírt az elmúlt években, mindenki, aki a bérek alakulásában megszólal, tudathasadásos állapotba kerül és szajkózza a baromságot, hogy ez mennyire fasza dolog. Hát persze. Kinek? A munkaadónak, mert neki kevesebbe kerül 100 forint ilyen nyújtása, mint 100 forint nettó bér megfizetése. Meg annak, aki abból él, hogy minden baromságra utalványt bocsát ki.
Ezzel nem is lenne baj, ha a szakszervezetek és egyéb munkavállalói érdekeket képviselők nem lennének teljesen idióták. Egy valamire való szakszervezet magasról baszik a munkaadókra, ő telifröcsögi a világot azzal, hogy a gyárosok mekkora szemetek, utcára vonul, botrányt csinál és úgy összességében megdolgozik a pénzéért. Az itthoni, kommunizmusból itt ragadt alakok ezzel szemben ülnek egy asztal mögött, pogácsát zabálnak és azt gondolják, hogy ha hetente panaszkodnak a Népszavának, akkor megtettek minden tőlük telhetőt - és akkor még ez a legjobb, amit feltételezni lehet róluk.
A szakszervezetnek első körben azt kellene szajkóznia, hogy a béren kívüli juttatások nem jók a munkavállalóknak, mert nekik az a jó, ha munkabért kapnak. A szaros kis kajajegy ugyanis nem a munkabér része. Egyrészt tehát azt bármikor visszaveheti a munkaadó. Ha a kormány épp kitalálja, hogy az adójóváírás kivezetését a munkaadók fogják a válság közepén egy kötelező béremeléssel kompenzálni kötelező jelleggel, akkor az a munkaadó nem fog juttatást adni. Megszünteti a picsába, mert nem lesz rá pénze. Másrészt mivel a juttatás nem a bér része, azért nem is jár semmi. Se a nyugdíjba nem számít bele, se a táppénzbe, se semmibe.
Ennek ellenére a munkaadók és munkavállalók (szakszervezetek) java része elfeledkezik erről az apróságról, és az egész juttatási rendszert úgy kezeli, mintha az a fizetés része lenne. Hát kurvára nem az. Igen, akik szar pénzért melóznak, azokat rohadtul nem érdekli, hogy kevesebb lesz a nyugdíj majd harminc év múlva, a táppénz meg duplán szívás enélkül is, mert a gyógyszerre se lesz pénz meg a villanyszámlára se. De ez nem változtat azon, hogy ez a rendszer így sokkal többet árt, mint használ.
A juttatás lényege épp az, amit a neve mond: a béren kívül a munkáltató ad valamit. Hadd utazzon el a derék melós a hosszú hétvégén, karácsonyra kapjon halat, húsvétra sonkát, nyár elején meg gumimatracot, teljesen mindegy. A bér mellett, amelyet azért fizet, hogy abból éljen a melós, ad még valamit. Az állam támogathatja ezt, különösen akkor, ha a juttatás bármilyen szempontból hozzáadott értékkel bír. Például el lehet nyaralni (üdülési csekk, Szép-kártya ebből a szempontból tök mindegy), nyugdíjpénztárba, egészségpénztárba lehet fizetni, képzést lehet finanszírozni, efféle.
De mégis ehhez képest mi a szart tud egy Erzsébet-utalvány, egy kultúra utalvány, egy iskolakezdési támogatás? Lószart se. Az csak készpénz-helyettesítő eszköz, nulla hozzáadott értékkel. Annyi a különbség, hogy azt az utalványt nem a jegybank bocsátotta ki, hanem valami Kft. Akkor meg mi a szarért keres ezek kibocsátásán bárki? Mivel teszi egyszerűbbé az életet, hogy a brifkóban a Mátyás király mellett Szent Erzsébet is van? Semmivel. Akkor mi a szarért támogatja ezt az állam? Kár azt mondani, hogy ha utalványt kap a munkavállaló, akkor azt nem issza el a büdös bunkó, mert a Tescóban ugyanúgy lehet sört és tejet is venni utalványért, sőt lehet, hogy a kurvák is elfogadják hó végén, elvégre nekik is élni kell valamiből.
Arról nem beszélve, hogy köszönhetően a látra szóló utalványnak, egyfajta másodpiac is kialakult, amire meg aztán kurvára nincs semmi szükség. Amíg volt üdülési csekk, a Vaterán is árulták - persze névérték alatt -, s most is megvan erre a megfelelő módszer. Arról nem beszélve, hogy trükközni is lehet: válassz adómentes juttatást, például sport belépő utalványt, nem ám bérletet az Üllői útra, amit nem tudsz elcserélni. Utána meg csinálj üzletet abból, hogy beváltod kajajegyre, amelynek ugye magasabb az adója. Csak a megfelelő platformot kell megtalálni, hogy találj sportrajongót. Persze hogy törvényes, de attól még etikátlan szarrágás.
Nem kell keddről szerdára kiradírozni a juttatásokat, sőt nem is kell feltétlenül megszüntetni mindet. Pár év alatt a hülye utalványok szépen kivezethetők lennének, sőt egy kicsit úgy tűnt, hogy ez meg is fog történni - ehhez képest emeltek a limiten. A Bözsi utalványok az idén ötezer forintos limitjét ehelyett lejjebb kellene vinni, 2014-től meg megszüntetni a többi, egyébként marginális szarral együtt. Ha mindenképp kell juttatás, az legyen személyhez kötött és legyen valami értelme is. Ilyen lehet akár a másik nagy találmány, a Szép-kártya is, ahol legalább étterembe, szállodába kell menni, ahol szolgáltatást kell igénybe venni.
Az állam dönthet úgy, hogy így támogatja a vendéglátást, ezen lehet fintorogni, de értelme van. Ugyanígy van értelme az öngondoskodást támogatni, a nyugdíjpénztári, egészségpénztári befizetéseket, akár egészségbiztosítás díját. Ezek is személyre szabottak, nem lehet házalni velük. Végül lehet akár nyelvtanulást, képzést támogatni. Ezeknek mind van valami haszna, ezekért megéri kedvezményt adni - egyébként úgysem jellemző az öngondoskodás. Az utalványforgalmazók meg bekaphatják.
