A kormány legújabb, bankszívatós ötlete szerint a jegybankban tartandó kötelező tartalékok után nem kapnának kamatot a bankok. Ezzel nagyjából 25-30 milliárd forinttól esnének el, s a jegybank megszabadítása a költségtől közvetlenül ennyivel javítaná a költségvetés egyenlegét. Ez nem is ganéság, egészen kulturált államokban is szokás ez, sőt egészen logikus is az az érvelés, hogy a kötelező tartalékráta után miért is kellene bármit is fizetni, az nem befektetés.
Ezzel a "más államokban is alkalmazzák" típusú szöveggel alapesetben nincs is baj. Elvégre egy nő attól még lehet szép, hogy nagy az orra, vagy görbe a lába, esetleg méretes a popója. De aki egyszerre nagy orrú, nagy seggű, görbe lábú, az simán ronda. Így ha a mi bankrendszerünk egy nő lenne, annál borzalmasabb vászoncselédet nem is nagyon lehetne elképzelni.
A "nem olyan nagy baj, ha a jegybank nem fizet kamatot" mellé ugyanis egy sor egyéb "más országokban is előforduló" dolgot hozzá lehet tenni. Így a néhol előforduló tranzakciós illetéket - az mondjuk sokat nem segít a helyzeten, hogy épp milyen példákat lehet felsorolni. Hiszen vagy csőd szélén tántorgó országokra lehet hivatkozni nagy elődként, vagy olyanra, amely már rég megbánta és meg is szüntette ezt a baromságot.
De a máshol is alkalmazzák körébe tartozik maga a bankadó is. Az meg megint más kérdés, hogy a tranzakciós illeték és a bankadó esetében is elég súlyos az aránytévesztés, a kettő együtt összesen évente majd 380 milliárdot hoz, ennek nagyjából tizede az, ami a hivatkozott példákban befolyik. A női példánál maradva a husi meg a van mit fogni rajta az nem egyenlő azzal, hogy valaki 150 kiló. Márpedig a mi kis husinkat már csak a tűzoltók tudnák kiemelni a lakásból az erkélyajtón át.
Arról nem beszélve, hogy a mi kis bankrendszerünk egyéb hibákkal is rendelkezik. Eleve olyan volt, amilyen: lusta, modortalan és sértődős, sokat akart keresni kevés munkával, és nem volt senki, aki elmagyarázta volna neki, hogy ez nem így megy. Később büntetésként megkapta a felsorolt kiegészítéseket s ezek mellett még saját fejlesztésűeket is, mint a végtörlesztés. Jó, hát így is elmegy a szekér, legalábbis szemmel láthatóan még működik mind.
De azért azt is el kellene dönteni, mit is vár az állam. Ha csak azt, hogy itt legyenek és fizetgessék csak az újabb és újabb adókat és illetéket és díjakat és járulékokat, akkor rendben, ez megoldható. De azt viszonylag feleslegesen várja, hogy a szektor közrejátsszon itt a gazdaság felpörgetésében és hiteleket szórjon szanaszét a szélbe. Ez nagyjából annyira reális, mint a falu rémét indítani a szépségversenyen, és számon kérni rajta, hogy miért nem nyert.