Roppant érdekes kis táblázatot tett közzé a Nemzetgazdasági Minisztérium saját magát fényezendő. Ne is tököljünk sokat, íme a tábla, innen szedtük:
Miért is érdekes ez? Mókás a mnyp befizetések nélkül is áttekinteni a helyeztet, hiszen ezt a tételt mindig is megfizettük, csak épp most nem a saját számlánkra megy a zsé, hanem a költségvetés pókok lakta büdös nagy, kongó vermébe szórjuk bele. Ám mivel ez a pínz eltűnt, s már a számítási módszertan is más a pillér ledöntésével, ezért kell valójában a piros vonalat nézni. Ha nem lett volna mnyp, akkor is ennyit fizettünk volna - csak akkor nem lett volna 3000 milliárd elherdálható forint. (Emiatt a kék mutatja a korábbi évekkel összevethető elvonást.)
Ezen túllépve. Mi történt 2007-ben, 2010-ben, 2011-ben és az idén? Az első felugrás Veres János és csapata nevéhez fűződik: 2007-től lépett életbe a magánszemélyeket és társaságokat terhelő különadó, a házipénztáradó és az elvárt adó. Utóbbi kettőt az Alkotmánybíróság elkaszálta a francba (és ezt követően még vígan ülésezgettek és kaszálgattak el baromságokat és kevésbé nagy baromságokat egyaránt), a házipénztáradóból így nem lett semmi, az elvárt adót pedig átírták, az azóta is van. Szintén 2007-től jelent meg a minimum járulékalap, vagyis a járulékot nem a bejelentett (minimálbér) hanem legalább a minimálbér kétszerese után kellett megfizetni. Magasabb jövedelemnél ennek jelentősége nem volt, s ha valaki igazolta, hogy valóban minimálbért ad a melósnak, az mentesülhetett alóla.
Ezek a remek dolgok 40 százalék fölé vitték az adócentralizációt, ami soha nem látott magasságot jelent - az utóbbi éveket vizsgálva a trend szerint 1999-ben volt a legmagasabb, 39,2 százalék az elvonás, azt követően beteg csiga tempóban csorgott folyamatosan 2006-ig ennek mértéke. Válságnak, tökölésnek, ennek-annak köszönhetően a 40 százalék feletti szint meg is maradt. Eközben megszűntek a különadók - persze úgy, hogy azok egyszerűen beépültek, hiszen a társasági adó kulcsa ekkor lett 16 helyett 19 százalék. Jó persze, persze, jött a válság, amikor pénz nem volt, adósság meg hiány igen, úgyhogy adócsökkentés el volt felejtve.
A következő lépés a csökkenés éve volt 2010-ben. Ezt ketten hozták össze: Gordi és Viki, ugyanis 2010-ben kétszer is változtak az adószabályok. Januártól csökkentek az szja kulcsok, 18 és 36-ról 17 és 32-re, a sávhatár pedig ötmillió forintra tolódott, ezzel hárommillióan kerültek az alsó kulcsba - 3,8 millió munkavállaló és 4,5 millió szja bevallóból. Emellett a két lépésben végrehajtott tb járulék csökkentés is megtörtént, első körben a minimálbér duplájáig, 2010-től e fölött is 27 százalékra csökkent a munkaadói befizetés 32-ről. Mi is történt, mi is történt, mi is történt még ekkor? Ja, persze, a szuperbruttó, amivel egy kicsit azért beleszart a virágágyásba a kormány, rontva az összképet.
Majd jött Vikó, és adómentessé tette a pálinkafőzést (egy jelentős részét), behozta a progresszív társasági adót és bevezette az első különadót, a bankadót. Ennek ellenére egész pofás lett a kép, sehol se volt még unortodoxia, és hát lássuk be, a 39 százalék alatti centralizáció egyszerűen jobban néz ki. Mint egy nőnél: a 41-es láb legalábbis nem a legnépszerűbb, ellenben egy diszkrét 38-as már igencsak szép látvány - a 35-36-os méretről nem is beszélve, de hát vegyük ki a kezünket a biliből.
A fiúk azért megpróbálták a további csökkentést, lásd 2011-et és a 16 százalékos szja-t, családi adókedvezményt, ami az előző évek alapján 500 milliárdot, ha nem vagyunk ennyire szarháziak és bevalljuk, hogy eleve sokkal kevesebb lett volna az szja-köteles jövedelem, ennek fényében pedig az adó is, akkor 400 milliárdot szippantott ki a büdzséből. Hozzátéve, hogy az előző félévben életbe lépett változások már egész évre hatottak, kellett valami, hogy ez a sokminden így együtt azért mégse zúzza össze az egész kuplerájt, amit szabatosan államháztartásnak is lehet hívni. S jöttek a különadók, mert ugye ha már a bankok megkapták, akkor van itt még bevételben bővelkedő szektor.
A végén csak kiderült, hogy még mindig sok lesz ez így és semmilyen szám nem tartható, ezért 2012-ben csak ki kellett találni valamit. Így lett csipszadó és 27 százalékos áfa. Ami pedig 2013-ban lesz, az biztosan egy újabb emelkedést hoz a centralizációban. Ez sokat nem jelent összességében - mivel a szuperbruttó teljes kivezetése és a munkahelyvédelmi akcióterv azért sokat visz el a 850 milliárdos junópekidzsből. Reálisan kicsivel 39 fölé mászik a ráta.
Tanulság nincs. De az szembetűnő, hogy bárhogyan is próbálkoztak a mindenkori kormányok 1998-tól 2012-ig bezárólag, nem sikerült a 38-40 százalékos centralizációs értéktől érdemben elszakadni. Ha igen, akkor sem tartott sokáig egyik irányban sem (az emelés a cégek, munkavállalók, a csökkentés a költségvetés számára elviselhetetlen), vagyis nem volt tartható. Hogy miért? Mert ennél nagyobb mértékű, tartósan fenntartható csökkentés csak strukturális átalakítással vihető végbe. Az meg nincs: korábban esély sem volt rá, ezt a káoszt meg inkább ne hívjuk struktúrának.
