Az örömhír: talán még sose volt Viktor ekkora szarban. A brüsszeli sajtótájékoztatóján előadott, kényszeredett hebegés-habogásba csomagolt hazudozás már egyértelműsítette, hogy nagy meglepetésként érte a diákok tökös kiállása. A nemzeti kusslegyen rendszerében ugyanis nem szokás fellázadni amiatt, hogy a Vezér épp az ellentétjét csinálja annak, mint amit korábban demagóg módon mondott. Lépnie kellett.
Ha nem ebben az országban élnék és nem az én gyerekeim jövőjét cseszné tönkre szisztematikusan ez a droid, talán még mulatni is tudnék azon, ahogy maga alá temeti az általa épített ganéhegy. Így viszont csak a reménykedés marad: ha tényleg van csak egy csepp vér a pucájában, akkor most helyből pofáncsulázza magát és teljes visszavonulót fúj felsőoktatás-ügyben. Egyelőre azonban inkább az látszik, hogy látja a bukót, de semmi sem érdekli, csak minimalizálni igyekszik saját veszteségét.
Szombat délutánig egy alternatíva merült fel komolyan a hírekben: A Vezér kitart a drasztikus keretszámcsökkentés mellett, de a diákhitel 2. még kedvezőbbé tételével próbál kedveskedni a diplomára vágyóknak. Na ez lett volna a létező leggázabb verzió. A tandíjhitel esetleges komoly felfutása akkora károkat okozhat az országnak, mint Orbán első országlásának csúcselbaszása, a lakáshitelek állami támogatásának égbe emelése. Valahogy kevés szó esik arról, hogy ha a diákok valóban erre rácuppanva finanszíroznák tanulmányaikat, az mennyire nyírná ki a költségvetést. Kurvára. Megint az lenne, hogy mi kitaláljuk, aztán utánunk az özönvíz. A lakástámogatást is az utódok szopták be, ez az időzített bomba is másnál robbantaná a költségvetést.
De lehet, hogy mégse ez lesz. Eddig a jó hír. A rossz az, hogy kiderült: szokás szerint büdös fingjuk nincs, mi lesz. A Vezér romkocsmás fellépése után kiadott nyilatkozatból az látszik, hogy a felsőoktatás ügye pont az kicsiben, mint az egész kormányzásuk. A költségvetési kényszer alatti koncepciótlan sodródás, eszement baromságok erőből átlökése, majd ha valamiért borul a bili, akkor minden korábbi nyilatkozat tagadása, hazudozás, ész nélküli kapkodás, kármentés. Most ugyanaz van, mint amikor 2010-ben azt akarta, hogy elszálljon a hiány, abból lesz majd gazdasági növekedés. Brüsszel megmondta, hogy kiscsávó, azt nem lehet, másnapra kitalálta, hogy ő lesz a nagy adósságcsökkentő és 3 nap alatt új gazdaságpolitikát hirdetett. Isszuk a levét azóta is.
A felsőoktatás ugyanez. Belátta, hogy az eddigi terv megbukott, mert túl nagy lenne a szavazatveszteség 2014-ben. Csináljunk hát másikat. Három nap alatt nap bazmeg, a semmiből - mert amit benyögött a 240 pontról, az szakmailag értelmezhetetlen. Miközben lassan lezárulnának a jelentkezések a jövő évi helyekre, most kezdik újra a nullárol kitalálni, mi a fasz legyen. Viktornál persze nincs lehetetlen. Rózsikám, van három napod, addig pedig úgy próbálok kommunikálni, hogy kiderüljön: változtatok, meghallgatom a kritikákat, de mégse vagyok vesztes.Pedig de, látja mindenki, akinek nincs narancs az agya helyén.
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen helyzetből jó nem sülhet ki, de mivel a tegnapig élő verzió annyira alulmúlhatatlannak tűnt, lehet, hogy annál valamivel jobbat találnak ki. Ha úgy nézzük, már megérte, a diákok nyertek. De Viktor reakciójából az is látszik: a normális út, hogy az érdekeltekkel egyeztetve kialakítsunk egy szakmailag megfelelő koncepciót, továbbra is kizárt. Ilyenre csak akkor van esély, ha senki sem dől be a kommunikációs trükköknek és majd egy másik kormánynak ad az ország lehetőséget az értelmes párbeszédre és az érdemi munkára.
