Ha bármikor az olvasás folyamán esetleg az jutna eszébe, kedves olvasó, hogy a posztoló idióta, aki a legalapvetőbb összefüggésekre sem képes, kérjük, erősen koncentráljon a címre!
Rogán Tonyesz megmondta, hogy nem ám csak a gázárnál fogják megnézni, hogy mi a stájz, hanem a vizesek, a csatornások és a szemetesek portáján is körülnéznek. Azt mondta, áttekintik az árak alakulását, és az első vizsgálatok azt mutatják, hogy 2002 és 2010 között ezek árában is ugyanolyan, "igencsak energikus mértékű" növekedés történt. Úgyhogy először vizes nádpálcával a seggükre csapkodnak ezeknek a pöcsöknek, aztán tavasszal jöhet a következő árcsökkentés. Mert az nem járja, hogy ezek csak úgy szíjják a vérit a lakosságnak.
Jól van, Tóni, mi, jó öreg víz, áram és gázfogyasztók, akik még a vizet is leengedik és némi szemetet is termelnek, csak örülni tudunk ezeknek a remek híreknek. És tudod mit? Hadd segítsek már! Sebtében körülnéztem, és baszki, egy csomó dolog baromi drága lett 2002 és 2013 között. Már ne haragudj, hogy itt köcsögösködök, és hozzáadtam az utóbbi pár évet a 2010-hez, de hát amióta ti vagytok, úgyse emelt senki semmit, tehát mindegy is. Csak így mégis jobban néz ki, érted.
Szóval ezeket szedtem össze, Tonyó, figyi.
BKV jegy: 2002-ben 106 forint, 2013-ban 350 forint. Ez 230 százalékos emelés. Jó, ha lenne plusz öt metróvonal és mindenhol Combinók járnának, s sem gyulladna ki a metró vagy a busz minden héten, akkor azt mondanám, oké, de hát miért kell ilyen ütemben finanszíroznunk mindenféle baromarcú parkolópályára helyezését, nem? Nosza, tavasztól mínusz tíz százalék, aztán ősztől megint, a többit meglátjuk.
Vonatjegy: 200 kilométer 2002-ben 1560 forint, 2013-ban 3690 forint. Ez 136 százalékos emelkedés. Én értem, hogy a nosztalgiajáratokra mindig többet kell fizetni, meg élvezzük a tájat, ahol köszönhetően az ügyesen kihelyezett lassú jeleknek mindent egészen pontosan meg lehet figyelni, de Tóni, látod te is, hogy ez picit talán sok. Lehet, hogy óriási innováció volt annak idején az ütemes menetrend, de az nem kerül ennyibe. A pályafejlesztés nagyját meg amúgy is az amúgy nemvagyunkmigyarmat Brüsszel fizetni.
Távolsági buszjegy: 15,1-20 km 2002-ben 196 forint, 2013-ban 370 forint. Ez hopsz, csak 89 százalékos emelés. Milyen rendesek, nem? No, most hogy kidörzsöltem a könnycseppet a szemem sarkából, azért ezt is bántóan soknak találom. Most mért? Hadd ne én fizessem már ki az új buszokat. Azok egyébként is kevesebbet fogyasztanak, ott lehet spórolni. Vagy ha nem, az is mindegy, basszus, a magentásoknak se számlázzák már ki a lerakott kábel méterét.
Autópálya matrica: 2002-ben az egy hetes D1-es 1500 forint, 2013-ban 2975 forint. Ez 98 százalékos emelés - bele se mentem abba, hogy megszűnt a négynapos. Na jó, ezt azzal meg lehet magyarázni, hogy épp ez alatt az idő alatt épültek meg az autópályák, rá lehet húzni, hogy itt volt értelme emelni. De akkor most már hozzá ne merjen nyúlni senki, mert a kezét eltöröm. Most hogy évente épül egy kilométer sztráda, aztán semmi indok az emelésre. Tessék megoldani, tessék szívatni a török kamionost, minket tessék nyugodtan autózni hagyni.
95-ös benzin: 2002-ben 218 forint, 2013-ban (épp most): 417 forint. Ez 91 százalékos emelés. Ja, persze világpiaci ár, meg a kis faszom. Erre lehetett hivatkozni korábban, de most már az államé a Mol 25 százaléka, tessék csak ezt levinni ezt úgy 300 körülre, oké? Leszarom, el lehet venni a jövedéki adót meg az áfát róla, eddig elloptátok, most adjátok vissza az embereknek! Most.
Kilós fehér kenyér: 2002-ben 151 forint, 2013-ban 159 forint. A mocsadék Teszkó. Elkúrta a példámat.
