A devizahiteleseket nem lehet megmenteni - legalábbis úgy biztosan nem, ahogyan a kormány nekiállt. Sem a végtörlesztés, sem az árfolyamgát egy-kettő nem jelentett megoldást, a kedvezményes forinthitelre váltáson pedig összességében csak röhögni lehet. És teljesen mindegy, hogy ki volt a főhülye a történetben. Lehet a kormányt hibáztatni, amiért átkúrta a bankokat, és felrúgta a tárgyalásokat, de az sem változtat a tényen, a devizahitelesek problémája nem hitelkérdés.

A sikertelenséget nem kell sokat magyarázni. A végtörlesztés nyilván baromi jól jött annak, akinek volt egy rahedli spórolt vagy likvidebb eszközben lévő pénze, illetve el tudott adni bármilyen anyagi javat, és fasza kis árfolyamon ki tudott szállni a hitelezésdiből. Zsír fasza volt mindenkinek - akit amúgy nem kellett megmenteni semmitől. Vagyis egy csomó pénzt felemésztett, hogy a jó időben jó helyen lévők mással fizettessék ki a cech egy részét. De ezt azért ne hívjuk devizahiteles-mentésnek.

Árfolyamgát. Igen, Miki barátunk számtalanszor elmagyarázta már pölö itt, hogy ebben mi a bolt. Tök logikus, valóban. De az, akinek már a töke tele van a chf-fel, meg buborral meg minden szarral, az kurvára nem akar már számolgatni, pluszban lakástakarékban gondolkodni, ahová a fölös pénzt befekteti és majd öt év múlva jól betörleszti az állami támogatással együtt. Ráadásul nagy valószínűséggel meg sem tudja ez tenni, mert a konyhaasztalon lottózik minden hónapban: kihúzza a csekkek közül azt, amelyiket most nem fog befizetni. Neki aztán nem bolt, hogy befektesse a mesterségesen lenyomott törlesztőn nyert különbözetet. Az is érthető, hogy nem érdekli az öt évre szóló ajánlat. Neki egy olyan megoldás kell, amivel kihúzza a törlesztési időszak végéig, adott esetben még húsz évig.

No jó, de mit lehetne csinálni?

Először is érdemes pár dolgot tisztázni. Kit akarunk megmenteni és mitől? Mert nem "a" devizahitelest kell megmenteni, egy részük egész jól van, azokra tök felesleges költeni akár egy fillért is - vesd össze a végtörlesztést igénybe vevőkre vonatkozókkal. A bajba jutott devizahiteleseket két sokk érte: az egyik az árfolyam gyengülése. Ez az a kategória, ahol helytálló a megjegyzés, faszér nem gondoltad végig a devizahitel kockázatát. A másik viszont egy ennél sokkal kevésbé jósolható dolog, amit nevezhetünk simán reálgazdasági válságnak, vagy bontogathatjuk munkahely elvesztésre, fizetés csökkentésre, durva áremelkedésre estébé. Persze a munkahely elveszítését is bele kell valamelyest kalkulálni a hitelfelvétel kockázatainál, ám abban talán teljes joggal bízhatott a polgár, hogy a komplett húsipar csak nem dől be és a Flextronics is marad még egy kicsit.

Tehát vannak ugyan barmok, akik megérdemlik, hogy a bazinagy lcd tévé miatt most úszik a ház, de olyanok is, akik vétlenek, de legalábbis nem érdemelnek homlokon köpést. És biztosan van olyan kirúgott, nyolcórásból négyórásba tett vagy kényszerszabadságra küldött munkavállaló, aki a forinthitelét nem tudja fizetni. Velük ugye most a kutya sem törődik, pedig az ő pecójuk és épp olyan, mint a chf-eseké.

Szóval kérdés, hogy kit is kellene megmentetni? Mert az önmagában elég komoly nemzetgazdasági kockázat, hogy százezer (és most tök mindegy, hogy csak 80 ezer vagy 140 ezer) család nem tud hitelt törleszteni, vagyis a dögöljön csak meg mind, az nem igazán hasznos tanács. 

Ha csak most akarunk megoldást a mostani problémára, akkor a segítség csak szociális alapon működhet és függetlennek kell lennie a hitel típusától (forint vagy deviza). Válságot kell kezelni, ami ugyan mindenkit érint, de a mentés nem vonatkozhat mindenkire. Az szinte lényegtelen, hol húzzák meg a határvonalat - jövedelemszintnél vagy a törlesztendő hitel összegénél -, de segítség ne járjon alanyi jogon.

Ez persze még szart se ér, mert a hogyanra is jó választ kell adni. Itt sem az a kérdés, hogy akkor azt a hitelt ezek után ki fogja kifizetni - az állam vagy a bankok. Olyan megállapodást kell kötni a bankokkal ami végre nekik is jó - már csak azért is, hogy ne kelljen küzdelmet folytatni velük, mert az kontraproduktív a problémát illetően. Valószínűleg nem lesz jó megoldás magának a hitelnek a kezelése, azt láttuk, hogy nem megy, mert nem igazságos, mert isten pénze sem elég rá és mert nem is jó megoldás mindenre. A történet ennél összetettebb, így komplexebb megoldás is kell.

Például a magáncsőd - ez lehet egyszeri, aktuális helyzetre létre hozott, de lehet általános is, amely nem tűnik majd el a devizahitelek megszűnésével együtt. A magáncsőd persze nem azt jelenti, hogy a adósságban úszó pöcs felteszi a kezét, hogy helló, csődöt jelentek, aztán kezdi elölről az egészet. Nem. Olyan legyen a magáncsőd, hogy az embernek többet eszébe ne jusson a túlzott eladósodás. S az eljárás járjon nagyon komoly szankciókkal, a KHR lista ehhez képest lányregény legyen. A magáncsőd lényege pusztán annyi lehet, hogy fenntartható adósságkezelést alakít ki a bank és az ügyfél, amelynek végén mindketten nullára jönnek ki - vagyis igen, adott esetben bukja a házat a szerencsétlen, de nem kerül az utcára.

Ja hát igen, a bankok nem szeretnek ingatlanokat kezelni, ezért inkább egy hét alatt eladták a kérókat szarért, akkor is, ha a tulaj még benn lakott - ez ma már nem megy, de a kiindulás mindig ez volt. Egy normális rendszerben hozzá kéne szokni, hogy vannak ilyen járulékos feladatok is, mint az ingatlankezelés, elvégre ők ragaszkodnak a jelzálogjoghoz, akkor nem kell utána szájat húzni, hogy ez sokba kerül. Akit kiraknak az utcára, annak is sokba kerül. Nem kell persze minden fiókba egy házmestert telepíteni, erre jó lehet akár egy formális eszközkezelő is, amely nem házakat építget a halál faszán, hanem egységesen kezeli az érintett ingatlanportfólióval kapcsolatos adminisztrációt.

Valójában teljesen mindegy, milyen megoldást talál ki a kormány, de az biztos, hogy túl kell lépni a devizahiteleken, túl kell lépni azon, hogy a hiteles hülye, a bank meg szemét, a főgenyó meg az állam és a kormány. Persze egy ilyen program összeállítása (nem összebaszása) hosszú időt vesz igénybe. Hogy erre van-e még idő, vagy a bajba jutott hitelesek akkor már a híd alatt lesznek, azt nem tudni. Persze lehet bízni a Kúria után az Európai Bíróságban is, de ettől még a probléma megmarad.