Ahhoz képest, hogy eddigi ténykedése és előzetes böffenései alapján valami brutál unortododox marhulásra lehetett számítani, a Debil első jegybanki intézkedéscsomagja egészen értelmesnek tűnik. Önmagában már az kafa, hogy nagy kárt nem tud tenni, s noha eredménye sem nagyon lehet, néhány apró részegység nemcsak normál agyműködésről, de kifejezett kreativitásról tanúskodik.
Persze senki se higgye, hogy ezek a részek a nagy növekedési álomgyáros kobakjából pattantak ki. Az elemzőknek tartott tájékoztatón kiderült, hogy Debilünknek néhány fontos részletről büdös fingja sincs. Azt közölte például, hogy adminisztratív eszközökkel korlátozzák a kéthetes jegybanki kötvényállományt, annak szintjét 3600 milliárd forintban maximálva, holott arról van szó, hogy a jegybanki szakértők szerint a bejelentett intézkedések hatására fog ennyire lepunnyadni az állomány, ha a bankok élnek a számukra felkínált lehetőségekkel.
Örömteli, hogy a jegybanki stáb szétrobbantása után is maradtak még értelmes arcok a Szabadság téren, akik találtak érdekes megoldásokat arra, hogy a devizatartalék szintjének minimális csökkentése mellett érzékelhetően mérséklődjön az MNB kamatkiadása, gyakorlatilag a vesztesége, melyet a költségvetés időről időre kipótol. Kétségem sincs a felől, hogy ezek a faszik Simor alatt is ott voltak, de jó ötleteiket nem tudták megvalósítani, s most eljött az ő idejük, beálltak az új rezsimbe. A Debil érdeme, hogy most támaszkodik rájuk, s noha láthatóan nem érti, mi folyik körülötte, legalább engedi őket érvényesülni.
Hurrá, csodás, a csak szakemberek számára érthető konstrukciókkal spórolunk egy hangyafasznyit, de ez kábé annyit ér, mint ha a lerobbant verdában ékszíjat cserélünk akkor, amikor a motor purcant ki. A nagy kérdés az, hogy a bankok az eddiginél kisebb, a csomag által 2 százalékban maximált kamatmarzs mellett elkezdik-e hitelezni a kis és középvállalkozásokat. Az biztos, hogy sok jó ügyfél az eddiginél olcsóbb forráshoz jut, de hogy azok, akiknek eddig nem jutott hitel, júniustól kapnak-e zsét, erősen kérdéses akkor is,ha a hitel kedvezőbb kamatozásúvá válik, vagyis elméletben könnyebben törleszt az ügyfél, a nemfizetés kockázata kisebb. Sok függ attól, hogy lesz-e valamiféle garancia ezekre a hitelekre, erről még majd tárgyalnak. Ha nem, akkor tuti kuka (mert alapvetően hitelkereslet nincs, basszátok meg), ha igen, akkor valami minimál élénkítő hatás kisülhet.
A devizahitel-forintosítás sem tűnik nagy ötletnek, mert a kis cégek a mai fos árfolyamon szabadulhatnak meg az árfolyamkockázattól. És ez az a pont, ahol az ember túllép az egész szájbakúrt csomagon, s felteszi a kérdést: szükség lenne-e egyáltalán devizátlanításra, ha épp a Mekk mester vezetésével nem döntik a fiúk brutál recesszióba az országot. Önmagában az, ha egy értelmes fidesznyik került volna az MNB élére, nagyjából tíz százalékkal erősebb forintot jelentene (ennyivel esett azóta, hogy Gyurink elkezdett saját jegybanki terveiről pofázni), s még nem beszéltünk pénzünk korábbi alulteljesítéséről.
Szegény Debil valahol joggal érezheti úgy, hogy belebrunyáltak a homokozójába a spekulánsok, 300 feletti eurónál nem mert drasztikusabb eszközökhöz nyúlni. Annyira alacsony a mérce, hogy már annak örülünk, hogy ezt észrevette és nem ment fejjel a falnak. A probléma annyi, hogy a spekik pont miatta hugyoztak a homokba, kispályás megoldással pedig nem érhető el a nagy cél: lófasz lesz ebből, nem hitelezés, s főleg nem növekedés.
A lényeg, hogy ő megtette, amit ígért. A jegybank elkezdte támogatni a kormány gazdaságpolitikáját, ha pedig kiderül, hogy ez se ér szart se, még mindig lehet a bankokat, a spekulánsokat, Simort, a láthatatlan háttérhatalmat, esetleg az ufókat hibáztatni és újabb csomagon agyalni. S amíg a népszerűség nem csökken, ez lesz még évekig - vagy az államcsődig.
