Sok ezer magyar aranytulajdonos sasolta rosálva a nemesfém zuhanásáról szóló híreket az elmúlt héten és erős a gyanúm, hogy döntő többségük nem képes magától behúzni a féket a szopórolleren. Az arany különféle formátumainak tudatlan kisbefektetőkre történő lőcsölése nagy profitot hozó iparág lett nálunk is, az érintettek viszont most igencsak vakarhatják a kobakjukat, hogy mi a lófaszt csináljanak.
Az emberek aranyba hülyítése semmiben sem különbözik attól, mint amikor például életbiztosításokat sóztak rá orosztanárból porszívóügynökké avanzsált zsenik a népre azzal a dumával, hogy kínai eszközalapokba fektetve sima ügy a meggazdagodás. Az arany eladása még könnyebb is, hiszen pénzeken felül álló, értékállóságáról híres valamiről van szó. Mióta világ a világ, sokan tartják benne megtakarításuk egy részét, még a világ nemzeti bankjai is.
Ez eddig tehát igen baba, csakhogy épp az elmúlt években nőtt meg kurvára a kockázata is. A megszokott módon azonban épp ebben az időszakban álltak rá az ügyesek, hogy felzabáltassák a néppel. Mi is a duma? Figyelj apukám, bármi lesz a világban, az arany csak felfelé tud menni. Ha szopás a világgazdaság, kiújul a válság, akkor az arany menekülőfunkciója érvényesül, mindenki ebbe hordja majd a pénzét. Ha meg faja lesz a szitu, akkor a növekedés inflációt gerjeszt, az ellen pedig mivel is lehet védekezni a legprofibban? Hát persze hogy az arannyal.
Azt nyilván nem kötik a lúzer vevők orrára, hogy az arany historikusan egyáltalán nem veri meg például a tőzsdéket, ellenben vannak nagy emelkedést hozó időszakok, melyeket hosszú lecsorgás követ. Azt sem nagyon szeretik az értékesítők hangsúlyozni, hogy a reális ára lényegében meghatározhatatlan. Egy részvénynél a profittermelő képesség, illetve az azzal kapcsolatos várakozás legalább hozzávetőlegesen mindig meghatározza a fair value-t, az aranynál ilyen nincs, annyit ér, amennyit a piacon hajlandóak adni érte. Vajon mennyien fektetnének bele, ha ez lenne az eladási duma: ha lesznek nálad nagyobb barmok, akik drágábban megveszik, akkor nyerni fogsz. Márpedig csak ennyiről szól ez a történet.
Aki csak egy picit utánanéz az aranynak, tudhatja, hogy az árat a spekuláció mozgatja. Ipari felhasználása alig van, az ázsiai ékszerigény ugyan nő, de kérdés meddig. Tizenkét év folyamatos emelkedés után tavaly jól látszott az elfáradás, idén pedig már csak idő kérdése volt, hogy mikor jön egy csoport, aki megpróbálja kissé ledönteni. Ami nem tud emelkedni, az előbb-utóbb esni fog,.régi tőzsdei bölcsesség ez, most is csak annyi történt, hogy valakik jókor látták meg a piaci lehetőséget, lassú lecsorgás után a kritikus technikai szinteknél nagy tételben shortoltak, erre elszakadtak az idegek, életbe léptek az automatikus veszteségmentő megbízások, zuhant, mint a kő. Majd a végén jöttek az idiótábbnál idiótább magyarázatok.
Na ezt a fasza kis terméket adták el kis magyar lúzereknek is értékállóként. Ha nem akarsz vele tőzsdézni, akkor vegyél rudat. Ha nincs annyi zséd, érme is megteszi. Ha magadnál tartod, elvesztheted, vagy ellophatják? Sebaj, fizess az őrzésért. El akarod adni? Mindig visszavesszük, persze sok százalékkal olcsóbban. Gyakran akarsz bele pénzt tenni és nem akarod hazavinni? Aranyszámla kell neked, baromi faszályos, grammban számolhatod, mennyi fémed van. És ha esik? Első szabály, azt nem tud, második, ha mégis, várd meg, amíg felmegy. Az már csak a jéghegy csúcsa, hogy két év alatt három aranyhoz kötött piramisjátékba is megpróbáltak beszervezni.
A piac persze működik. Nincs pontos adat arról, hogy hány magyar okostojás tette a pénzét aranyba, de az biztos, hogy több tízezren és több százmilliárd forintos tételről van szó. Sokatmondó, hogy korábban nagy alapkezelőknél dolgozó vezetők és portfóliómenedzserek nyergeltek át arra, hogy az aranybizniszbe lépve sózzák a hülyékre a fémet épp akkor, amikor már tíz éve tartott az emelkedés és egyre egyértelműbbé vált, hogy ennek előbb-utóbb rossz vége lesz. Aki az elmúlt két évben vett, már tuti buktában ül, aki előtte, az még gondolkodhat, hogy kimeneküljön-e nyerőben.
A hét végén a nagy omlásból kis felállás lett. Tankönyvi eset: a sok kis fogalmatlan vásárol, a nagy okosok röhögnek a markukba és eladnak. Ázsiában a fizikai piacon hemzsegnek a vevők, kifogytak a készletek, de az aranyba fektető alapokból kifelé megy a pénz, az emelkedésre játszó spekulatív pozik száma zuhan. Egyáltalán nem biztos, hogy ez további nagy zakót jelent, de hogy benne van a pakliban, az tuti.
A lényeg az, hogy a kockázat eddig is kurva nagy volt, csak ezt a rudakat és egyéb aranykütyüket forgalmazók nálunk is jól titkolták. Persze lehet azt mondani, hogy világméretű trendként aranyra volt igény, rárepültek hát a szolgáltatók, akik versenyeznek. A tisztességtelenség határának nincs egyértelmű határa, de ha valaki a kockázatokról nem világosítja fel az ügyfelet, az tán már annak számít. Márpedig reális felvilágosítással a potenciális ügyfelek nagy része menekülőre fogta volna. Kifejezetten gusztustalan például az, amikor elemzésnek látszó anyagokat gyártanak az arany eladásából élők, de a következtetés a biznisz érdekében mindig csak az, hogy az ár emelkedni fog. Ezt hívják magyarul átkúrásnak.
Most talán sokan felébrednek és rájönnek, hogy jelen pillanatban az arany is csak termék a spekulánsok játékszerei közül, s ha a jegybankok, meg minden pénzes ázsiai vesz belőle, akkor is összedőlhet az árfolyam. A szolgáltatói kockázat is megnőtt. Eddig is voltak már bukások, nyilván lesznek is még. Tanulság? Csak a szokásos: mindig lesz annyi kapzsi ember, akit át lehet verni a legócskább dumával és mindig csak akkor jön az észhez térés, ha az árfolyam összeomlik. Tök mindegy, hogy Matáv-részvényről, kínai boomról, vagy csúcson vett aranyról van szó.