Szép jó reggelt szeretnénk kívánni azoknak, akik véletlenül azt hitték, hogy tényleg gyesen lévő anyukák és köszvényes, orosztanárból háztartástan tanárrá képzett nyugdíjas nénik, netán faluszépék ülnek majd a nemzeti dohányboltokban, és adják Károly bácsinak a Szofit, ahogyan az régen volt - öt szálanként, mert Károly bácsi egészsége mellett a pénztárcájának tartalma is fontos tényező, de leginkább azért, mert a hitel nincs, illetve a Károly bácsit ezer éve ismerjük érvek egymásnak feszülése végül ezt a köztes megoldást szülte. Persze az, hogy a végeredmény ennyire szánalmas és kisstílű, az még a legcinikusabbakat is meglepte kissé, szegény Károly bácsiról nem beszélve, aki így aztán biztosan nem fogja ötösével kapni a Szofit.
Alapvetően az, hogy bizonyos termékeket csak állami engedéllyel lehet árulni, még nem kell hogy lecsapja a biztosítékot, például Svédországban is ez megy a szesznél, Finnországról nem is beszélve, szóval lehet keménykedni, attól még rend van és nyugalom. Az megint más kérdés, hogy ezt mi módon érdemes csinálni. Már az elején furcsa volt a kormány hajthatatlansága, hogy nem engedett a piaci szereplők érveinek. Nem számított, hogy egy bolttal nem biztos, hogy rentábilisan lehet a vázolt feltételekkel működni, hogy érdemes lenne lazítani, hogy azért az eredmény mégse az legyen, hogy emberek sorban állnak majd minden reggel a bagóért. Azért ez nem BKV bérlet.
Az első körben, mikor kiderült, hogy az ország felében halál se akar boltot nyitni - mi a szarnak, ha biztosan bukta lesz az egész, ha Budapesten is neccesen lehet kijönni az üzemeltetésből, akkor Röcsköspakkonyon ugyan honnan lehetne keresletet generálni? Vagy majd az egész megye Guszti bácsihoz fog járni, végül is csak 50 kilométerre van Röcskös Batkapetymeghez, a reggeli busszal át lehet menni. Vagy megy majd az Isti, annak van autója, előtte összeírja, kinek mi kell.
De ez még csak sima dilettantizmus, olyan könnyen megyünk el mellette, mint a pisafolt mellett a Bródy Sándor utcában. A végkifejlet ugyanis mindent vitt: a nyertes bagázs mutatta csak meg, mennyire szánalmas, kisstílű szarfaszúskodás ez az egész dohánybolt biznisz. Tök véletlenül épp minden CBA-s igazgatósági tagnak és pereputtyának jutott egy-két bolt, a maradékból kellett néhány a polgármeseterek cimboráinak, pár díszfasznak. Maradt néhány koncesszió? Jó, hát azt hadd vigyék a lúzerek.
Ebben nem az a felháborító, hogy zsíros kis biznisz lett kikaparva megint a tuggyukkiknek. Nem, ez a biznisz annyira nem jó, csak el lehet mondani róla, hogy ezt nem csinálhatja akárki. Ez nem kerül az államnak semmibe, nem egy autópálya beruházás, egy stadionfejlesztés tíz százalékát kell letenni a havernak. Ez csak egy lófing - persze elképzelhető simán, hogy szeptembertől enyhítenek a szabályokon, és dohányboltban például nőket is lehet majd árulni, vagy jön egy módosítás, hogy csak ott lehet szeszt forgalmazni, ahol cigarettát is, vagyis bele van építve a rendszerbe tuti bolt is. De ez kevéssé valószínű, mert akkor nem ilyen huszadrangú alakoknak lett volna kiosztva a húszéves koncesszió.
Sokkal inkább az a helyzet, hogy valami koncot a sleppnek is dobni kellett, és momentán ez volt a polcon, ez jutott. Hányingert keltő összességében ez a szint, hogy még egy szaros trafikot sem lehet megszerezni, mert vannak olyan igénytelen seggnyalók, akiket ezzel kell kielégíteni. A legszomorúbb az egész bizniszben a színvonal. Nekünk ez jutott: pár éve egy miniszter fia fenyegetőzött Nyíregyházán egy büfé miatt, most meg huszadrangú alakok lihegnek, hogy trafikot nyissanak. Jövőre mi lesz?
