Sem az unió, sem a Velencei Bizottság, sem más szervezet nem fogja megvédeni Magyarországot a kormányától - itt és most szűkebben értelmezve attól, hogy olyan alaptörvényt szavaztasson meg saját magával, amilyet csak akar. Az Európai Bizottság elnöke levelezgethet Orbánnal, Viviane Reding szervezhet vitanapokat, adhat tanácsot és aggódhat, ezek valójában súlytalan ügyek. Az uniós bürokraták sajnálkoznak, hogy Magyarország rosszul használja a kétharmadot, mert abból süt az erőfitogtatás, holott az egyértelmű fölényt sokkal finomabban kellene eszköz gyanánt alkalmazni. Aztán hazamennek, bontanak maguknak egy alacsony kalória tartalmú sört, isznak egy fair trade kávét, és azt hiszik, hasznosan telt a napjuk.

Az alaptörvény legújabb, negyedik módosítása itthon számos eleme miatt kicsapta a biztosítékot. A módosítás szűkítette a család fogalmát, amelynek révén csak a házastársak és gyerekeik minősülnek családnak, az árván maradt testvérek, a nagyszülő által nevelt gyermek vagy a befogadott unokatestvér nem. Az élettársak által nevelt gyerekek sem, holott a gyereket majdnem fele már ilyen kapcsolatból születik. A cél talán nem ez volt, hanem az azonos neműek kapcsolatának leértékelése.

Szigorú és önkényes marad az egyházi státusz megítélése. Továbbra sem kapja vissza a bíróság a jogot, hogy ilyen státuszt adjon, ez az Országgyűlés jogosítványa lesz, kétharmaddal. Megmarad a röghöz kötés, bár az eredeti verzióhoz képest enyhébb szabályozással. Kriminalizálhatók lesznek a hajléktalanok, vagyis szankcionálható lesz az utcán élés, kéregetés - ezzel együtt azonban az államnak nem lesz kötelessége a hajléktalanok segítése, csak törekednie kell erre. De hát három százalék alatti hiánycél és az államadósság csökkenésének biztosítása mellett erre nyilván nem marad majd lehetőség.

A média kampányszabályozása révén csak a közszolgálati orgánumokban lehet választási kampányt folytatni, a kereskedelmi tévék, rádiók nem kérhetnek pénzt a hirdetésekért. Az Országos Bírói Hivatal áthelyezhet ügyeket más bíróságokra indoklás nélkül. 

Az Alkotmánybíróság csak eljárásjogi kérdésben ítélkezhet az alaptörvény módosításaival kapcsolatban, a 2012 előtt indított ügyek hatályukat vesztik. A köztársasági elnök is csak eljárásjogi kérdésekben kérhet felülvizsgálatot az Ab-tól, tartalmi kérdésekre nem hivatkozhat. Ha az unió, az Ab vagy bármilyen testület elkaszál egy adót, akkor a kormány extra különadót vezethet be.

Ezek közül az uniót, pontosabban az alapjogok felett őrködő Redinget a bíróságok áthelyezése és a kampányszabályozás hozta lázba. Ezek is azért fontosak, mert uniót érintő kérdések is felmerülnek itt. Nem az a gondja Redingnek, hogy tetszőlegesen le lehet küldeni egy budapesti ügyet Zalaegerszegre - és viszont - s ezzel alaposan meg lehet nehezíteni a peres felek dolgát. Reding baja az, hogy ezzel az uniós jogról folyó vitáknál jogbizonytalanság alakulhat ki. Viviane-t nem nagyon érdekli ezek szerint az eljárások 99,9 százaléka, amely csipcsup, magyar jogrendet érintő ügyet érint. A kampányhirdetésekkel sem az a gondja, hogy ezzel burkoltan irreálisan sok pénzhez lehet juttatni a közszolgálati médiát - lényegében átláthatatlan finanszírozást kialakítva -, hanem az európai parlamenti választások miatt aggódik. Utóbbi fáj Barrosónak is, s legalább az az arrogáns hozzáállás is felidegesítette, amely lehetővé teszi az extra különadók bevezetését.

Lehet fenyegetőzni atombombával és hetedik cikkellyel. A kormány minden bizonnyal végre fogja hajtani ezeket a módosításokat, összességében ugyanis ezek huszadrangú kérdések. A fontos elemek, az Ab kiherélése, a röghöz kötés, az egyházi státusz korlátozása megmaradnak. Ráadásul azzal, hogy némi koncot meghagy Orbán az uniónak is, csak bátorságot merít. Mert az uniónak nincs baja azzal, az alaptörvényhez csak ideológiáját tekintve kapcsolódó mentalitással, amely visszamenőleges törvényalkotással elszedné a balettintézetet a tulajdonostól, nincs baja a trafikmutyival, nincs baja a választási törvénnyel sem.

Pedig számunkra ezek a fontos kérdések. Ám ezeket csak mi tudjuk kiharcolni magunknak, felesleges várni bárki segítségére. Az unió persze megtehetné, hogy keményebben lép fel, ennek mégsem látja szükségét, hiszen ezek a kérdések összetettek, s amíg lehet, az unió nem kíván beavatkozni. Valamelyest érhető: amíg a fejére nem szakad a padlás, addig nem akar felmenni és kitakarítani, mert büdös és koszos lesz tőle.