Amikor csütörtökön, miután a Kúria elkaszálta a másodfokú ítéletet a devizahiteles kontra OTP ügyben a Fidesz közölte: a bíróság a bankok mellé állt, azt gondoltam, ez a mikronnyi demagógia nem ér meg egy bejegyzést. De persze ez csak a kezdet volt, a főnök szokásos Kossuth rádiós kinyilatkoztatása alkalmával igyekezett összefoglalni a lényeget. Viktor két irányból intézett támadást: egyrészt mint devizahitel ügyekben roppant jártas jogász, másrészt mint nagy küzdő és hős és ember a gáton.
Szerinte eddig az ügyvédek hülyeségekkel foglalkoztak, mert azok nyilván mind idióták, hozzá képest. Mert nem azzal kellene itt pöcsölni, hogy most akkor az árfolyamkülönbözet egy vagy két százalék vagy százalékos-e egyáltalán. A lényeg, tisztelt hölgyeim és uraim az, hogy a devizahitel vajon hibás termék vagy sem. Ezzel kellene foglalkozni. És meg is magyarázza: mindenhol a világon ismert az a jogintézmény, amely arról szól, hogy nem árulhatok akkor sem hibás terméket valakinek, hogy ha elmondom neki, hogy könnyen lehet, a termékem hibás.
Most hagyjuk is azt, hogy vajon melyik bank mondta azt bármikor is bárkinek, lehet, hogy a termék hibás, mert itt sokkal érdekesebb dolgok is vannak. A hibás termék kérdés ugyanis annak a Róna Péternek a saját kis baromsága, akit a Fidesz oly mélységes lenéz, utál és semmibe vesz. Kétségbe vonják a diplomáját, a szakmai tekintélyét (most egyáltalán nem számít, hogy amúgy jogosan vagy sem), lényegében egy baromságokat összehordó vén hülyének állítják be. Aztán pittypattyputty, jön doktor Orbán és elmondja, hogy itt mindenki hülye, érvként pedig Rónát idézi.
Miért volt erre szükség? Az nyilvánvaló, hogy marhára nem szeretné, ha a csürhe az ő utcájában lebzselne heteken át, és ezt önmagában meg is lehet érteni. Meg amúgy se eszkalálódjon ez a szar itt nekünk nyáron. Úgyhogy valamit mondani kell. De mit? Nyilván valami hangzatos kell, de olyat, amiben azért túl sok kézzel fogható dolog nincs, nehogy magyarázkodni kelljen később. Így került metafizikai síkra a probléma. Hibás termék - nem hibás termék, az itt a kérdés. És ezzel eleddig nem tudott mit kezdeni az igazságszolgáltatás - teszi hozzá doktor Orbán, de azt azért tudnia kellene, hogy több folyamatban lévő ügy is van épp e tárgyban. Csak az államról, kormányzatról el lehessen terelni a figyelmet, nem, nekünk semmi közünk az egészhez. Pedig az ő korábbi kormánya épp annyira felelős a devizahitelezés elburjánzásáért, mint az összes többi.
De azért itt nem lehet megállni, nem lehet elméletekkel szarakodni. Kell valami más bűnbak, és hogy a kormány mindent megtett. A kabinet háromszor is szembenézett a devizahitelek problémájával, hiszen létrehozta a végtörlesztés, az árfolyamgát és az eszközkezelő intézményét - mondja minden bizonnyal szemrebbenés nélkül. "Nem azt magyarázzuk, hogy mit miért nem lehet, hanem a kormányzat eszközeit bevetjük. Az igazságszolgáltatásnál nem ezt látom."
Aha, nem látja. Miért a kormánynál mit lehet látni? Előáll a fasza ötletekkel, aztán a bankokkal fizetteti meg. Illetve ha nem, akkor mint az eszközkezelő, szart se ér az egész. Mint a viccbéli rabbi: ötleteim vannak még, de neked van még libád? Más pénzén, más energiáján, más felelősségén baromi könnyű szembenézni bármivel, erre aztán nem kell annyira büszkének lenni.
Amúgy mit is kellene csinálnia az igazságszolgáltatásnak? Mert ez az állítás, hogy szart se csinál, akkor lenne helytálló, ha most sem hozott volna ítéletet, ha továbbra is csak vakarózna, tökölődne. Ehhez képest a bíróság tette a dolgát: ítélkezett. Mi nem tetszik ebben? Netán ki lett adva az ukáz, hogy pusztuljon a bank? És ez lett helyette? Kevésnek bizonyult az egész testület lefejezése, az új arcok odapakolása? Nyilván rohadtul bosszantó, hogy akit korábban a saját emberének hitt, az először a közelmúltban elküldte a vérbe, hogy ugyan ne pofázzon már bele egy szaros kis politikus a bíróság dolgába, aztán meg a Kúria kérdezgette a Pszáf Karcsit, végül meg ez az ítélet.
Pedig milyen kis fasza forgatókönyv lett volna: a Kúria elmeszeli az OTP-t, minden mocskos bank összeszarja magát, és jöhet Viktor, aki gálánsan ajánl valamit, hogy jó, nem kell egy összegben leírni az egész hitelállományt veszteségként. Ezért cserébe ezer érvre elköteleződik az összes szarrágó, s így a legjobb időben színre tud lépni az új állami bank. És ezt a remek tervet ezek meg elbaszták.
