Kitűnő volt a mesterterv, de tényleg. Persze kizárólag hatalomtechnikai oldalról nézve. De sose tudjuk meg, bejött volna-e, mert szembejött megint a valóság. A vírus. Az egyetlen ellenfél, akit nem tudnak lekaraktergyilkolni, aki valóságos és veszélyes.
Nem hülyék a magyar tudósok, nyilván megmondták az optörzsnek, hogy ha ezrek mászkálhatnak szabadon át például Szlovákiába és vissza, akkor a brit mutáns nem fog megállni Rajkánál, vagy Bánrévénél. Mégis ment a nyitás kommunikációs előkészítése, bízva abban a fantasztikus tudományos érvben, hogy hátha szerencsénk lesz. Hát nem volt.
Most, hogy bedurrant a harmadik hullám, egy egyszerű eldöntendő kérdéssel szembesült Orbán. Szigorít, vagy nem. Eddig elég laza lockdown-ban voltunk, de sokan ezt is nagyon nehezen viselik. Főleg azok, akiket ott hagytak a picsába az út szélén: lásd full vendéglátó, szállás és rendezvényszektor - mínusz a haverok. Nyilván baromi nehéz a nyitásról szóló duma után egyszer csak azt mondani, hogy bocs, mégse, szigorítani kell. Ahhoz vér kéne a pucában, hogy kimondja: gáz van, Soros ránk küldte a mutánsokat a zöldhatáron a migránsokkal, most pár hétre szigor kell, hogy utána enyhíthessünk.
A másik út, hogy elengedjük a járványt, haljon bele feleslegesen több ezer ember, kit érdekel? Orbán ez utóbbit választotta.
Ez egészben az a durva, hogy pár hét zárás gazdasági kára minimális. Ráadásul látjuk a végét, ez most már valószínűleg csak egy kis intermezzo. Két hónap múlva, vagy négy, vagy hat, nem tudjuk, de az oltottság leviheti kordában tartott szintre a járványt, lehet újra életünk. Most csak az volt a kérdés, hogy felelősen dönt, akár a néplélek ellenében, veszítve pár szavazatot, vagy az őszi késlekedés után újra ezreket küld a halálba.
Emlékezzen mindenki jövő tavasszal erre a döntésére.
Az utolsó 100 komment: