Igazán csudálatos könyvekkel örvendeztetett meg bennünket a kampánytöbbség. A cusi-ügyhöz hülyének érezzük magunkat, hiszen hol vagyunk mi a piacvezető gazdasági napilaphoz képest, ráadásul most nem is akarnánk feltétlenül könyékig a hányadékban turkálni, úgyhogy inkább a másik nagyszerűséggel foglalkoznánk. Matolcsy hű kobzosa megírta az unortodoxia királyának ámokfutását, amelyből egyebek mellett az is kiderül, hogy Matolcsy vajaskenyerezés közben a Goldman Sachs információgyűjtőivel megosztotta a nagy hírt, miszerint Magyarország az IMF-hez fordult aznap reggel nyolckor.

A könyvet úgy harangozták be, mint az IMF-tárgyalások kézikönyvét - nem emlékszem, hogy elsütötték-e a kordokumentum kifejezést. A Matolcsyt ismerők szerint simán lehetséges, hogy a szerencsétlen elpofázta a bankároknak a tárgyalások hírét előre, egyébként a forintárfolyam tényleg kibillent aznap kábé az említett szaxos ebéd után.

Kiindulásként a könyvbemutatón Mató volt a faszagyerek, aki megtanította a pénzügyi gyökereknek, hogy kell fújni a passzát szelet. Aztán mindenféle gazdasági elemzők meg újságírók elkezdték pedzeni, hogy azért ez kicsivel több és súlyosabb, mint a Zuschlag nájlonszatyra, elvégre a pénzügyminiszteri teendőket ellátó figura fontos információkat pofázott ki két pirítós között. Aztán következtek a kételkedő vélemények, hogy az egész csak egy ordas nagy kamu, mert az IMF-nek nem is aznap, de semmiképpen nem aznap reggel szóltak, úgyhogy Mató vagy tök mást mondott a goldmanosoknak vagy egy szó sem igaz az egészből.

Miután Szanyi kapitány is elkezdte, hogy a kormány kárt okozott a magyar államnak a pofázással, a jegybank kiadott egy személyiségzavaros közleményt, hogy az nem is úgy volt. Mondjuk nincs is könnyű helyzetben most az MNB, elvégre a kulcsmondatnak Matolcsy egyszerre az alanya, az állítmánya és a tárgya is. Szóval kiagyalták, hogy az nem is úgy volt, a szerző nem az igazságot írta le - akkor meg mi a faszért nincs ott az elején, hogy kitalált elemeket is tartalmaz, van erre formula. De most akkor ez kézikönyv vagy lányregény? Bármelyik lehet, csak jó volna eldönteni.

Az egész sztoriban persze nem az a legszomorúbb, hogy van egy agyatlan jegybankelnökünk, volt miniszterünk. Hanem az, hogy senkinek nem jut eszébe, hogy egy ilyen történet után az illető pofázógépnek el kellene húzni a büdös francba. Lehet, hogy Matolcsy az a típus, aki simán kikotyog (basszameg, egy miniszter ne kotyogjon, kurvára nem egy kávéfőzőről van szó), de van az a szint, amikor ez már nem elfogadható. De az valahogy senkinek nem jut eszébe, hogy bármi is történt valójában, bármit is mondott vagy hazudozott a kobzos a könyvben vagy most, jegybankelnök ekkora fasz nem lehet, hogy kedden vigyorog a könyvbemutatóján, csütörtökön meg cáfolja a leírtakat.

Csak hogy rögzítsük: olyan bennfentes infóval, amit kipofázott, vagyonokat lehet keresni, talán ott a goldisok a budiban gazdagabbak is lettek pár százezer dollárral. Ennél kisebb ügyekre is rá kellene repülnie a hatóságnak,  de ez csak szaros újságcikkeknél megy. Azért bezzeg ki lehet osztani három misit, hogy mi lenne, ha a Molt kibasznák a norvégok a kis kosarukból, de a tényleg gázos ügyek nem számítanak - vesd össze a Kósa-féle államcsődös sztorival, ott vajon felemeltek egy darab papírt meg egy ceruzát, vagy csak annyira futotta, hogy nem találtunk semmit. Az csak fahéj a narancshabon, hogy Matolcsy ezzel az állítólagos pletyóval épp az azóta már általa vezetett jegybanknak adott infót, plusz egy olyan bagázsnak, amelyet folyton aláz a pocakos focistával együtt. Mert azok ugye mocskosspekulánsok. 

Az a helyzet, hogy a jegybankelnök csinálhat bármit, kiderülhet, hogy nem nyilvános tárgyalásokról fecserészik, kiderülhet, hogy amit igaznak mondott, az csak fikció, nem ellenőrzi ezt már senki, nem fog történni semmi. Nem érzi sem Orbán, sem a bólogatós kutyába átvedlő vezető elemző, sem más kormányközeli izé, hogy ez nagyon gáz. A társadalom közönyébe ez belefér, devalválódott erkölcsének ez megfelel, jaj, hát istenem, hülye egy kicsit. Ennyi erővel az is kiderülhet, hogy Orbán Viktor a pincéjében szűz lányokat darabol fel egészen apró darabokra. Nem történne semmi, menne majd tovább, haknizna egy településen, amelyre rácsodálkozik, nem Romániában van, hanem Magyarországon és szépen csont nélkül nyeri a választást. Tényleg kíváncsi vagyok, mi kell még ahhoz, hogy ezt a társaságot is annyira rühellje és elítélje a társadalom, mint a szekfűsöket.