Három olyan arc áll majd pénteken kaján vigyorral a Gellért téren, akik korábban nagyjából a halál faszára kívánták azt a projektet, melyet épp felavatni készülnek. A durva az, hogy alapvetően igazuk is volt: a 4-es metró az elmúlt évtizedek legnagyobb elkúrása, de ha már valakik belekezdtek, mégiscsak be kellett fejezni. Amikor a törpe csodacsatár első ciklusában nem akarta finanszírozni, jól tette. Amikor Vitézy kölök még civil közlekedésguruként elmondta, hogy kapitális faszság a szigetmetró koncepció, jól beszélt. Amikor pedig Tarlós mester úgy döntött, hogy kiköpni már nem lehet, inkább gyorsan lenyeli a szargolyót, igazából nem volt más választása.
Tényleg kár, hogy Demszkyt nem engedik oda a szalagvágáshoz. Ő volt az, akik nyomatta az egészet minden szakmai érv ellenére. Kivárta Viktor első bukását, majd megpróbálta Fletóval finanszíroztatni ezt a kulahalmot a 10 évvel korábbi megvalósíthatósági tanulmány alapján. De nem érdemes lemenni a részletekig: most, hogy az átadás kapcsán mindenki rácuppan a metróra, kérdezzen rá legalább egy tökös firkász Demszkynél, hogy mégis, miért kellett ezt? Ki, hova és mennyit osztott, hogy feltétlen ki kellett szórni az ablakon közel 500 milliárd forintot, hogy a világ rajtunk röhögjön a méregdrága, sehonnan sehova nem vezető metrónk miatt.
Az egésznek ugyebár akkor lett volna valami értelme, ha érezhetően gyorsítja az eljutást, csökkenti az átszállások számát és belátható időn belül esetleg meg is térül. Egy alagútba bújtatott elővárosi vonatos megoldással, kevesebb állomással erre lehetett volna esély, tudta minden szakmabeli. De persze a pofáját senki se merte kinyitni, hiszen az állam dönt és ő adja a megbízást, aki meg akar élni, ezt elfogadja. Most már kezd körvonalazódni a végkifejlet, mely igencsak lehangoló.
Legutóbbi metrós posztunkban leírtuk, kik és mennyire kúrnak rá a felszíni közlekedési hálózat metróhoz kötött átalakításával, s annyi pozitívumot bírtunk felfedezni, hogy legalább kicsit csökken a kapacitás, spórol valamit az állam. Persze az is lófasz lett volna azokhoz a tervekhez képest, melyekkel a metrót tervezték: villamos megszűnése a Szabadság hídon, meg Kiskörúton, ilyenek. De azóta lakossági nyomásra átírták a lájtos terveket is: a 7-es buszt nem ritkítják meg, a Rákóczi úton a Blahától kifelé több járat lesz mint eddig, a 114-es családot mégis meghagyják a Kosztó térig, megatöbbi.
A lényeg, hogy Tarlós úgy döntött, választási évben ne legyen kapacitásszűkítés. Összekutyulták a rendszert, amiben csak annyi a ráció, hogy minél több busz hordjon a metróra, az agglomeráció szálljon át Kelenföldön, a budaiaknak meg ne maradjon gyors hetesük, mert még kiderülne, hogy egy vagány buszsofőr megelőzné a metrót. A Blahától keletre, ahova nem ér el a metró, már maradhatnak a gyorsok. Ebből az lett, hogy például a 107-es járat félúton gyors, félig lassú lesz. Eddig legalább lehetett tudni, hogy amiben E betű van, az kihagy megállókat, mostantól fingja nem lehet az utasnak, hogy amire felszáll, abból nem lesz-e a valahol gyorsjárat.
De a lényeghez vissza: nagy kövér 0, vagyis nulla a spórolás a felszínen. Vagyis: van egy feleslegesen, kibaszott drágán épített és picsa sok pénzért üzemeltethető metró, amit egyáltalán nem kompenzál semmilyen buszos-villamosos spórolás annak ellenére, hogy elég sok lúzer plusz átszállásra kényszerül, vagy csak belassítják a buszát. Ennyit tud a 4-es metró.
De annyira mindegy: Demszky már rég elnyerte méltó büntetését, mondjuk pont kurvára nem a metróért. A narancsosok viszont belövik a ziccert: épp a választás előtt bizonyítják be, hogy igen, ők meg tudták csinálni. Ettől ugyan sokkal több szavazójuk Pesten nem lesz, de nagyon ügyesen kommunikálva néhány billegő körzetet akár át is fordíthatnak. Amikor pedig a pontagyú birkamenetesek az ingyenes hétvégén az automatának szánt, de dupla vezetővel biztosított metrón döcögnek, megerősödhetnek tévhitükben, hogy ezekre a fiúkra van szüksége az országnak.