A reklámadó kétségtelenül a legvisszataszítóbb produktuma a Fidesz-kormánynak – eddig, mert lássuk be, számtalanszor hittük már, hogy ennél rosszabb, pitiánerebb és arrogánsabb lépés már nem lesz.

Az unortodox jelzőt kapó előző bagázs a különadókkal, alkotmány szétbarmolásával már megteremtette az alaphangot, majd fokozta a hangulatot azzal, hogy úgy szerzett meg számára fontos, jövedelmező vagy egyszerűen neki tetsző ágazatokat, piacokat, hogy megfelelő módon átalakította a jogszabályi környezetet. Csináltak törvényt a takarékok lenyúlására, a földek szétrablására, olyat is írtak, amely mellett nem lehetett a szektort működtetni. Szénné szopatták a félkarú rablósokat – akiket amúgy rohadtul nem sajnálok magánemberként –, atommá szigorították a szerencsejáték szabályozását, aztán miután kihalt belőle mindenki, odaadták az egészet egy vénembernek. Aki utána azzal próbál mosakodni, hogy nem ebből van egzisztenciája.

De maradjunk az adóknál. A különadó, a szektoradó, mint olyan, vegytisztán és elméleti szinten elfogadható. Ha az tényleg ideiglenes, ha az nem tesz különbséget az adóalanyok között a szerint hogy ki a tulajdonosa, ha annak mértéke nem ró aránytalan terhet a szektor szereplőire, és ha a bevezetéssel párhuzamosan a költségvetés kiadási oldalán is kemény faragás kezdődik.

Kár, hogy ezekből a kritériumokból nagyjából egyet sem sikerült betartani a bankadó, s csak egyet-egyet a többi adó esetében. A biztosítási adó terhe például elfogadható, kiskeradó és telekomadó már nincs, ugyanakkor az első körös biztosítási adó és kiskeradó felháborítóan diszkriminatív volt – előbbi a CIG-et nem adóztatta, mert az ugye haver, utóbbi pedig a CBA-t. A bankadó irreális mértékű, alapja – a 2009-es mérlegfőösszeg – egyszerűen nevetséges, a tranzakciós illeték dettó. Emellett szó sincs a kiadási oldal csökkentéséről.

A reklámadó ezekkel összevetve is messze a legfelháborítóbb ötlet. Nem elsősorban azért, mert most majd attól kell rettegni, hogy bezárnak a kiadók és megszűnik a Barátok közt – utóbbi az egyetlen pozitív hozadék volna, de ezzel, tudom, törpe kisebbség vagyok. Nem fognak bezárni és nem fog megszűnni, a szereplők ki fogják fizetni az adót.

A javaslat azért felháborító, mert az adó bevezetését nem indokolja semmi. Hazugság, hogy kell a pénz, mert ebből még tízmilliárd forint sem jön össze, ekkora összeg ki sem mutatható két tizedesjegy pontossággal. Az külön demagóg, hogy Lázár Londonba-viszem-a-csajomat-dugni-egymillióért János bejelentette, gyerekek oktatására fogják költeni a pénzt. Faszér nem az oktatási sort emeled meg ennyivel mondjuk az egyéb kormányzati kiadások kárára, ha ez annyira fontos?

Nem a pénz kell. Az kell, hogy meg lehessen mutatni a nagypofájú médiának, hogy itt nem lehet szórakozni. Mert vagy kirúgatunk, vagy megvesszük a segged alól az újságodat, vagy szétszopatjuk a tulajdonosodat. És el lehet dönteni, mit raksz holnap a címlapra vagy mivel indítod a híradót.

A reklámadó egyértelmű és agresszív támadás a sajtó ellen. A kormány megmutatta ezzel a javaslattal, hogy a legnemtelenebb eszközöket is beveti, bármikor visszaél hatalmával, ha neki úgy tetszik, és nem tűr semmiféle ellentmondást, nem ismer sem istent sem törvényt. Ráadásul sunyi módon teszi, hiszen folyamatosan arra hivatkozik, hogy a javaslatot egy egyéni képviselő nyújtotta be. Mint annak idején az Alkotmány húsz módosítását, mint a bankadót vagy a tranzakciós illetéket. A kormány gyáva és arrogáns, mert fel sem meri vállalni, hogy erőszakos és agresszív. Törvényekkel és adókkal fitogtatja a kormány az erejét, aminél semmi sem lehet alávalóbb és rosszabb.

Valószínűleg az új kormány tagjai nem olvasták az egyébként általuk írt alaptörvény bizonyos passzusait, úgyhogy ide másolom:

C cikk

(1).A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik.

(2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.

M cikk

(1) Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.

(2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.

IX. cikk

(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.

(2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.