Szerencsére a kis Gézák még nem felső tagozatosak, úgyhogy őszinte megdöbbenésünk után anélkül tudunk elmélkedni az új tankönyvekről, hogy közben csillapíthatatlan vágyat éreznénk a könyvek apró ficnikké szaggatására és azok felgyújtására a tarnárnő/úr testén. Úgyhogy abban a reményben, hogy mire Gézukákból Gézák lesznek, ezek a tankönyvnek nevezett tárgyak már régen valami hülyeségmúzeumban lesznek kiállítva az Andrássy úton, most merüljünk el a legmélyebb bugyrokban.
Itt-ott jöttek szembe a baromságok, az első ez volt (minden képet a facebookról szedtünk, a feltöltők személyét nem fedjük fel):
Nyolcadikos történelemkönyv. Hogy ennek mi a tököm köze van a történelemhez, persze nem tudom, talán ezzel emlékeznek, hogy 1990 óta minden idióta (a hobó, a nyugger, a cigó meg a picsa) összevissza szavazhat, nem tudom. Meg azt sem, hogy itt van-e jó válasz, vagy mindenki azt mond, amit akar. Mert azt is el tudnám képzelni, hogy nem fogalmaz elég sarkosan a kis szaros, és mondjuk azt feleli: az első olyan, mint apu, a második a nagyi, a harmadik a szomszéd, a negyedik meg a nővérem.
Ezt már konkurensünk, a Kettős mérce megtalálta, gondolom, a kis Mérce épp hetedikes. Az csak a kezdet, hogy "igényesebb kultúra iránti igény" mint hót igénytelen szóismétlés azonnal nevetségessé teszi az egészet. Nekem a nyugatimádatról speciel a Hét vezér című kabarétréfa jutott eszembe, amikor a táltos volt Major Tamás, a többi színészt nem tudom, de Töhötöm volt a nyugotimádó, akit basztattak folyton, hogy miért is akar Levédiából a Kárpátokon túlra menni. (mert a Nap is keleten kél és nem nyugszik addig, amíg nyugoton nem nyugszik)
De ha már a társadalomról ugat itt a szakszerző, akkor tudhatná, hogy Disneylandbe kurvára nem járunk, mert az Amerikában van, az MTV már rég nem Music TV (de ez mekkora öngól már, basszus, faszér nem írtak Vivát vagy bármit, amit nem kevernek össze azonnal a seggnyaló állami tévével), és úgy összességében sokkal jobb hely lenne ez az ország, ha tendenciózusan mindenki a CNN-t nézné és nem Szilágyi Bélát. Logók, sztárok, slágerek és márkanevek irányítanak (???) s elfeledtük, hogy az élet többet ér, mint bármilyen tárgy. A logó, a sláger és a márkanév az nem tárgy, hanem fogalom, a sztár pedig ugye vagy fogalom vagy személy. És hát a kiemelés magáért beszél.
Hát kérem, az idén már minden hetedikes tudni fogja, hogy a net az hazudik. Ez a modoros blogba való szerencsétlen, aki írta a tankönyv eme fejezetét, nyilván akkor járt utoljára a hálón, amikor még altavizslával volt menő keresni. Mert nyilván egyenlőségjelet kell tenni az e-mailek, a chat üzenetek és a honlapok közé. Fú, basszus, most jut eszembe, mekkora barom vagyok, elhittem az Elműnek, hogy nyolcezret kell fizetnem, pedig csak e-mailen üzent. A Híradó persze soha sem manipulálja felelőtlenül az olvasót, meg az MTI sem, amikor véletlenül kihagy egy-két bekezdést egy fordításból, vagy adott eseményekről egyszerűen nem számol be. Annyira kíváncsi vagyok, mit rejt a Kétszázezer anya cím, tuti fix, hogy az őszinteség és a hitelesség manifesztátuma.
Ja, Richárd egyébként Baradlay, és ez a baromság a Kőszívű ember fiai elemzése. Komolyan azt hittem, hogy a Mohácsy-féle irodalomkönyvet nem lehet alulmúlni - az öreg Mohy állítólag nem hitt a verselemzésben, ezért direkt írt sületlenségeket, mondván úgyis mindegy. Annyi bizonyos, hogy az érdek nélküli hülyeség sokkal kevésbé ártalmas, mint a szándékos idiotizmus.
Ja, és ha nem tudnánk, akkor a Kőszívű ember fiai kapcsán azt is megtudhatjuk, hogy semmiképp sem előnyös az új irány (...) amikor a párok nem maradnak együtt legalább a gyerek felnőtté válásáig. Mondjuk az osztály fele akkor kretén szülőkkel rendelkezik, mindegy, otthon majd a műelemzés örvén elmondják, hogy kell csinálni ezt jól. De hogy a picsába jön ez Jókaihoz? Aki mellesleg nyolcvan évesen elvett egy húszéves kis luvnyát feleségül. Gondolom, akkor kiemelik az órán, hogy ez mennyire nem jó irány. És azt a kurva Alfonsient is elküldik a vérbe, aki felcsináltatta magát a regényben a labanc katonával.
Remélem, a tanárok azt fogják csinálni ezekkel a könyvekkel, amit a Holt költők társaságában tettek a fasza kis irodalomkönyv fasza kis bevezetőjével.
Az utolsó 100 komment: