Nagyon fasza dolog, ha a gyerekünk nevelését és gondozását a lehető legtutibb módszerek és elvek, meg a legutolsó kutatásoknak megfelelő, tököm tudja, milyen eredmények mentén állítják össze gondos kezek. Ezért írattuk a kis Gézát is egy megfelelő intézménybe. Zsír volt minden, ráadásul a kaját sem helyben ütötték össze egy idő után, hanem központi megrendelésre tértek át. Mert az milyen jó.
Mondani sem kell, a fizetnivaló nem lett kevesebb, de mindegy is, elvégre ha a gyerek ezt a pluszköltséget nem éri meg, akkor mit szólunk majd a későbbi, számunkra teljesen értelmetlen kiadásokhoz. noMn Kft.(mivel a cég perrel fenyegetőzött, ha nem töröljük a posztot, a nevét letakartuk, csókoltatjuk, ügyvéd úr), árbevétel szárnyal, tavaly már több mint ötmilliárd forint, családi vállalkozás. Ötféle minőségbiztosítási standardnak felelnek meg, ez azért már nem akármi, ugye. Hát, Gejza, megfogtad az isten lábát, az már biztos.
Ja, bocs, mivel ezek annyira profik, ezért a szuper egészséges kaját nem pépesítik. Úgyhogy a bébikajákról épp átszokó kiskölyköknek majd valahogy leturmixolják a dadusok a csirkecombot meg a rétest, nem ügy, a mienk egyébként is már jól rág, szóval mindegy.
Az már kevésbé, hogy a kibebaszott jó minőségbiztosítás és dietetikus által összeállított étrend mellett éhesek maradnak a gyerekek. Egy bölcsődében. Jó, hogy Gézuka zseni, és már nagyjából érit a gravitáció és a gyorsulás közti összefüggést, de azt még nem nagyon érti meg, hogy nem, Gézácska, nincs több főzelék. Mert a kis Einstein csak sír, hogy éhes és kér még. És nem fogja fel, hogy nincs, mert a dietetikus kutatása szerint neki ennyi is elég. Mert a jogszabály is meghatározza, hogy mennyi az, ami jár.
Nem szaroznak, annyi ételt szállítanak, ahány gyereknek rendelnek, plusz nincs. A rendelést két nappal korábban meg kell adni, mert ugye nincs a raktáron plusz három darab krumpli vagy mi a faszom, ha úgy megy be a gyerek, hogy elvileg nem számoltak vele, akkor neki nincs kaja. Ehhez nem kell teljesen idiótának lenni, elég, ha beteg a gyerek és pénteken reggel nyolckor még nem tudod, hogy hétfőn vagy kedden már mehet közösségbe vagy sem. Akkor vagy bevállalod, hogy egészséges lesz három nap múlva vagy nem, de ha igen, akkor ebédet csak úgy kap, hogy talán marad és leszednek mindenkitől egy kicsit. Egy kicsit, abból, ami amúgy is rohadt kevés. Mert mennyi jár?
Egész pontosan négy deka kenyér. Baszki, ennyi, négy deka, oszt jónapot. Ugyanennyi jár a 16 kilós Gézukának, a kis dagadt Kittikének és a vézna, Dórikának. Kittike többet eszik, mint a nejem, de most neki is négy deka kenyér jár. Ha esetleg kevés lenne neki a fél szelet, akkor a dadusok (vagy hogy hívják őket) körbejárnak és begyűjtik a többi csoportból a megmaradt szeleteket. Mint a menhelyen. Tíz gyerek kap két almát, mert ennyi gyümölcs elég. Vagy gyümölcslé. Ja, ha gyümölcslé van, akkor más nincs, tessék beérni ebédig. Egy deci lével, mert ennyi elég egészségügyi szempontból. Meg két deci tea. Több nem kell. Géza vedel álló nap? Hát most már nem fog.
Ha azt akarjuk, hogy a két- és hároméves kis mókusok elég kaját kapjanak, akkor beviszünk pár banánt meg ezt-azt, persze ez nem megrendelés, elvégre ilyen nem kérhet senki. Ha megtudja az önkormányzat, akkor kurvára ki lesz rúgva az a dada, aki beszedte hétfő reggel azt a hat darab almát. Ha viszont nem visszük be önként a pluszkaját, amit ugye a havi egész napos étkeztetés megfizetése mellett ildomos, akkor a kölykeink éhesek maradnak. Nagyon fasza ez, már várom, milyen reformtervek lesznek az oviban meg az iskolában.
