Az undormány Fidesz-rezsimről sok minden rosszat el lehetett mondani eddig is, de azt, hogy koncepciótlanul, értelmetlenül hoztak volna döntéseket, azt semmiképp. Ehhez képest az elmúlt hetek eseményei arra utalnak, hogy először valakinek nagyon elgurult a gyógyszere, aztán a többi fejes is utána ugrott, de mind beverte a buráját, végül ki kellett nyitni miattuk a Lipótot. A friss hír az autópályák bevezető szakaszainak fizetőssé tételéről a hab a tortán, a Fidesz totális csődje, annak beismerése, hogy a bukáshoz vezető úton, a népszerűség zuhanása közepette képtelenek tartani a gyeplőt, felrobbant a NER hatalmas üstjében a cefre.

Hosszasan lehet sorolni, hogy korábban mit miért csináltak. Nyudíjlopás: kellett a pénz a költségvetésbe, hogy Brüsszeltől szabaduljanak. Trafikmutyi, földmutyi: kellett a konc a haveroknak. Hitelesmentés: népszerűségnövelés a gyűlölt bankok rovására. Megszorítások hiánycsökkentéssel: kikerülés a túlzottdeficit-eljárás alól, hogy ne zsarolhassanak pénzelvonással, közben mumussá téve az uniót, játszva a szabadságharcost. Rezsicsökkentés: színtiszta szavazatszerzés a mocsok multik kárára. Államosítások: hatalom bebetonozása. Keménykedések, üzengetések, megfélemlítések, hogy mindenki tudja: aki nincs velünk, az ellenünk, s aki ellenünk, annak reszeltek.

Láttuk, ahogy alternatíva híján és a választási rendszert módosítva, kisebb csalással sikerült is összehozni az újabb kétharmadot, s egészen a netadós baromságig úgy tűnt, hogy a rendszer megingathatatlan. Azóta viszont egészen meglepő gyorsasággal rohad a rezsim. Miközben a mutyik, lopások, irritáló gazdagodások kiderülnek és a sunyi helyzetbe hozásnak sincs vége (lásd a friss dohánymódosítást, melyen megint lézerjanó spanjai nyernek) sorra hozzák a megmagyarázhatatlan, népszerűtlen, senkinek se jó intézkedéseket is a vasárnapi zárva tartástól a drogtesztig. Noha némi bevétel van belőle, az új útdíj mindennek a kicsúcsosodása. Két hónapja a vörös fejű májzsugoros Kovács Ivó még azt üvöltözte a krimóban, hogy bassza meg magát a bukott baloldal, most meg azt, hogy ezek többet lopnak a szociknál, meg hogy Dezső, baszod, ezek elveszik a segélyt és zárva lesz a madaras tuskó is vasárnap, a sarki kismocskosban meg dupla annyiba kerül a kisüsti. Két hónapja még a szerencsétlen fidesznyik bértollnok is azt gondolta, hogy jön a kánaán, most meg kétségbeesett cikket ír, mert nem érti, mi lett szeretett pártjából.

Ami az útdíjat illeti: lehet, annyi történt, hogy a költségvetés egyik titkára most rábukkant a szemfüles újságíró. De az mindenképp védhetetlen, hogy ha tudták, miből teremtik elő a szükséges milliárdokat, akkor miért sunnyogtak róla. Lehet, hogy már látták, hogy óriási balhé lesz belőle és megpróbáltak volna kihátrálni belőle, de nem volt, aki leszóljon a minisztériumba, hogy meg ne erősítsék a hírt. Óriási a zavar a rendszerben. A fő döntéshozók kapkodnak, lehet, hogy egymással is harcolnak, de az biztos, hogy fingjuk sincs, mihez kezdjenek, az események kezelése kicsúszott a kezeik közül. Jóbarát André ma este biztos röhög a markába, ős is profin szopatta szanaszét néhány apró mondattal a magukat tévedhetetlennek gondoló fiúkat.

Kihátrálhatnak holnap reggel az útdíjból, de ez semmit sem változtat azon, ami már egy hete is látszott: a narancsos szopórollerről lenyúlták a féket. Egészen elképesztő helyzet áll elő: a Fidesznek annyi, de nincs helyettük senki. A bizonytalanok aránya az egekbe nő, de senki se akarja vissza az előző bukott rezsimet. Óriási jelentősége lesz annak, hogy ki tud majd megerősödni a következő fél évben. Már nem ér rá évekig, hogy új arcok, erők villanjanak elő a semmiből.