A derék miniszterelnökünk időről-időre kinyilatkoztat valami roppant bölcset az ő népéről, így volt ez a minap is, amikor az igazságérzetünkről ejtett szót. Ezek között viszonylag ritkán van bármilyen összefüggés, sőt esetenként egymásnak tök ellentmondó tulajdonságokat aggat ránk Orbán, erről itt is lehet olvasni. Gondolom, úgy megy ez, hogy ha reggel nem találja a kék nyakkendőjét vagy leeszi a tükörtojás sárgájával, akkor baromi pipa lesz, és akkor jönnek az inkorrekt és egyéb baromságok, ha meg a kutya jó helyre szarik a kertben, akkor neki is jó, és családcentrikusak leszünk egy csapásra. Jöjjenek akkor a tulajdonságok, milyenek is vagyunk mi, magyarok Orbán Viktor szemével.
Politikailag inkorrektek vagyunk.
Hát van ebben valami, a pirézezést kőkeményen benézte a többség, de mondjuk a lábgombánkat sem reklámozzuk a Hősök terén, szóval az előítélettel teli frusztrációnkat sem kellene mutogatni, inkább ellene volna jó hatni.
A magyar egy igazságkereső fajta.
Ha elfogadjuk az inkorrekt jelzőt, hogyan kereshetnénk az igazságot?
A "csodazongorában" minden benne van, ami a magyarokat jellemzi: az örök vállalkozó kedv, az újító szándék, valamint a magyar lélek nyughatatlansága, amely mindig arra törekszik, hogy egyre tökéletesebbet alkosson és soha ne legyen elégedett azzal, ami éppen van.
Ez kábé a vegyük sorra, hány Nobel-díjasunk van kategória. Azt is érdemes volna sorra venni, hogy a számtalan magyar Nobel-díjas közül hányan kutattak itthon és hányan húztak inkább el. Meg azt is, hogy mikor kapta az utolsó tudós a Nobel-díját. Szóval ezt csak szeretnénk hinni, de nagyon.
A magyar emberek olcsó rezsit akarnak és kiszabadulni a devizahitelek rabságából.
Ez ugyanis a rögvalóság. Ennyi elég, és aki Nők Lapját olvas, az már értelmiségnek hiszi magát. Félreértés ne essék, nem a Nők Lapjával van a baj.
A magyar szabadságharcos nép, amely csak a szabadság rendjében érzi magát jól.
Értjük mi az áthallást József Attilával, de ez így akkor is oximoron. A harcban, háborúban ugyanis nincs rend, legfeljebb rendszer. És a kettő marhára nem ugyanaz.
Mi, magyarok ma nem követünk egyetlen ideológiát sem, elutasítjuk az utópia minden formáját, hiszünk a szabadságban.
Rákosimátyáselvtárspajtás, sok évnyi Gyurcsány-imádat és a megmagyarázhatatlan Viktor-rajongás után én nem állítanék ilyen erőset.
Az én filozófiám szerint az összefogás erő kérdése: ha van erő, van összefogás. Az ilyen félázsiai származékoknál, mint mi, csak így megy. Itt mindenki okos, mindenki tudja, mindenkinek van jobb ötlete
De hol van itt a szabadság és szabadságharcosság, ha csak egy nagyhangú góré kell a birkák elé?
A futball olyan, mint a magyar társadalom. Ez nem arról szól, hogy egy sportágról beszélünk, hanem arról, hogy miként élünk mi magyarok és hogyan töltjük a szabadidőnket, hogyan neveljük a gyerekeinket.
Ezt csak azért másoltam be, mert totálisan értelmetlen.
A magyarok olyan fajta, akik Brüsszelbe járnak magukat feljelenteni, de végül úrrá lesznek a gondjaikon.
Igen, a magyar az ilyen feljelentgetős fajta. De mikor voltunk úrrá legutóbb a gondjainkon és a kettőnek mi köze van egymáshoz?
A magyarok olyanok, akik rosszul bírják a kettős mércét.
Nem. Alkalmazzák. Legfeljebb olvassák.
A magyar nem egy olyan népség, amelynek be lehet fogni a száját.
Megint József Attila. Csak azt nem értem, miért rugdossák akkor ki a pártból, minisztériumból, tévéből azokat, akik pofát nyitnak, ha ez egy nemzet karakterológia.
A magyar egyébként is olyanfajta, hogy szereti az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat.
Meg olyan, amelyik megpucolja a krumplit mielőtt kisüti. És?
A magyar "veszélyeztetett fajta", és a népesség fogyása miatt együtt "komoly életveszélyben vagyunk".
Azt hiszem, Herder írta legelőször, hogy a magyar nép a szláv gyűrűben záros határidőn belül el fog tűnni. Ennek több mint 200 éve, szóval Viktornál okosabbak is tévedtek már a kérdésben.
A magyar egy szorgalmas fajta. (...) ha kinyílik a tér, ha az emberek úgy látják, hogy több munkával jobban lehet boldogulni, akkor hajlandóak jobban és többet dolgozni. Csak hagyni kell őket, nem szabad őket leszabályozni, nem szabad eltiltani őket, az ő védelmükre hivatkozva bevezetni buta szabályokat, bürokratizálni a munkajogot.
Ezért zár be minden hiper és szuper vasárnap.
Mi egy nagyon családcentrikus és gyermekcentrikus gondolkodású nép vagyunk.
Nem az a családcentrikusság, hogy a fél Dunántúlt eladom a vejemnek. A gyermekcentrikussághoz pedig elég arrébb menni néhány országot, hogy lássuk, hogy viszonyulnak úgy általában a gyerekekhez az olaszok vagy a németek. És akkor visszajöhetünk szégyellni magunkat.
Összegezve a magyar egy nagypofájú, inkorrekt, széthúzó nép, igazi szabaságharcos, igen kreatív és tökéletesre törekszik, ám ezt kioltja a rezsicsökkentés és a devizahitel, mert ezek az igazán fontos dolgok. Nem szeretjük az ideológiát, de csak egy erős vezető mellett vagyunk képesek boldogulni, aki megmondja, mi a tuti. Család- és gyerekközpontú a gondolkodásunk, de azért a népességfogyás miatt ki fogunk halni.
De hát akkor ez egy kupleráj, nem? De. Aztakurva, Viktornak igaza van.