Nem szeretünk belecsúszni a politikai fitymacsattogtatásokba, meghagyjuk más blogoknak, hogy a kormány konstans fikázása részeként aléltan rágcsálják a kismillió gumicsontot. De ami mostanság a Jobbik térnyerése kapcsán folyik, az fontos, kikerülhetetlen. Legutóbb még azon lamentáltunk, hogy kormányzásban még nem levitézlett egyetlen komoly parlamenti erőként a Jobbik simán megfingathatja a Fideszt, de szinte kizárt, hogy ha kormányra kerülnek, ne nyírnák ki magukat rövid úton. Most kiderült az is, hogy nagyon komolyan készülnek is a kormányzásra, nagyon nem akarnak szétesni rövid idő alatt, Vona Gábor pedig lényegében bejelentkezett miniszterelnöknek.
Érdekes élmény olvasni a Simicska-híradónak adott nyilatkozatát. Itt egy kultúrkörökben teljesen szalonképtelen párt vezetője, akit ha pár hónapja láttunk meg,kikapcsoltuk a tévét, a primitív hülyeségeitől felállt a szőr a hátunkon. Most pedig átment majdnem teljesen korrektbe, a hót demagóg Fideszt már nem is jobbról előző mondókája közben azt is beböffenti, hogy megvan a szakembergárda a kormányzáshoz, s azt is pontosan tudja, hogyan juthat hatalomhoz.
Azoknak csalódást fogok okozni, akik abban reménykednek, hogy a Jobbik egy szélsőséges, náci párt, csak most megpróbál cuki módon viselkedni. Azokat viszont meg fogom nyugtatni, akik attól tartanak, hogy a Jobbik feladja az értékeit, elveit és programját. Erről nincs szó. Sem rétegpárt, sem tucatpárt nem leszünk. A stratégiai elképzelésem az, hogy a programunk megőrzése mellett a legszélesebb társadalmi réteget kell megszólítani. Határozott, kemény program és higgadt, nyugodt hangnem.
Nem hülyeség, pont erre vár a kiábrándult nép, meg arra, hogy valakik végre ne lopjanak a közösből. Nyit a nyugat felé,megpróbálja elhitetni a németekkel és a jenkikkel, hogy a beskatulyázásnak vége. Van amibe nemzeti érdekből keményen beleáll (pl. EU-kritika), de elítéli a szélsőségeket, beleértve az antiszemitizmust. Ez új, de persze örömteli. Úgy próbálnak híveket szerezni, hogy a hardcore radikálisok is megmaradjanak. Nem lesz könnyű, de ha összejön, az sajna tuti kormányra kerülés nekik.
Egyértelmű, hogy profik vannak a háttérben, akik a Jobbik irányvonalát meghatározzák, jól kidolgozottan menetelnek. Gyurcsány küldetéstudata és makacssága, nem lemondása a nyakunkra hozta a fideszes kétharmadot, most viszont a Fidesz esik éppen szétfelé, ezt köszöni szépen Vona Gábor és bandája. Azt pedig, hogy az eddigi radikalizmus hova tűnt, épp a Fidesz nem kérdezheti meg, hiszen sokkal kisebb a Jobbik váltása a hatalom érdekében, mint amikor Viktor a nagy liberálisból egy nap alatt nemzetféltő egyházbarát jobbos lett.
Ma úgy tűnik, konkurens hiányában simán van esély ara, hogy a Jobbik a következő 3 évben levetkezi a cigány- és zsidógyűlöletet, s a választási győzelemig cukiskodja magát. Programjában számos baromság van, de tök mindegy, Fidesz óta tudjuk, program nem kell a győzelemhez, csak néhány jól eltalált mondás a népnek. Nehéz leoltani azt a kommentelőt, aki a múltkor azt írta: ha ugyanolyan elcseszetten kormányoznak majd, mint a Fidesz, csak nem lopnak pofátlanul az arcunk előtt és nem nézik hülyének az embereket az ordas hazudozásaikkal, akkor már jobban járunk velük, mint Viktorral. Alacsonyan a mérce, de ez van baszki.
Magyarországon választást nyerni úgy a legkönnyebb, ha az ócskabalos, államosítós-rezsicsökkentős, szociálisan gecimód érzékeny gazdaságpolitikát egyesíti valaki a jobbos nemzetieskedéssel, a "mi magyarok vagyunk a janik, mindenki más agyatlan fasz" mondás sulykolásával. Ebben eddig a Fidesz kitűnő volt, de annyi mocsokságot és felesleges népszerűtlen elcseszést (lopások, netadó, vasárnapi bezárás, stb.) csináltak, hogy végük van. Kapkodnak, hibáznak, csúsznak le. Állat lett volna egy igazi demokratikus liberális alternatíva, de ezt egyelőre baszhatjuk.
Eltelt egy év a fideszes rémuralom második etapjából, sehol senki a bal térfélen, az elvesztett fideszes szavazatok jó része a Jobbikhoz vándorol. Három év nagy idő, lehetnek komoly változások, de arra sokkal nagyobb esély van, hogy a Jobbik népszerűsége utolérje a Fideszét, mint hogy egy régi, vagy egy új balos, vagy centrista bagázs tényezővé váljon. Tapolca fontos üzenetet hordoz majd, s ha a Jobbik ekkora térnyerése sem termel ki demokratikus alternatívát, akkor kábé semmi nem fog 2018-ig.
Már csak sajtó kéne a nagy átváltozáshoz Gabesznek, de nagyon. Annyira nem lennék meglepve, ha ez a kellemes hangulatú Nemzet-interjú egy szép Simicska-Jobbik barátság kezdete lenne. Ha csak Viktornak bassza szét az agyát Jobbik-promóval három évig, a nagyon pipás és magát átkúrva érző Lajosnak már akkor is megéri.
