Húsz százalékos kamat egy évre, ez aztán az igazán jó biznisz. Híre is ment Cegléden és környékén, hogy van a csodabróker, aki ennyit ígér, s hosszú tömött sorokban hordták is hozzá a zsét a sóher hazárdőrök éveken át. Ez a porfolio.hu-hoz eljutott, Hungária-dőlés előtt pár nappali keltezésű papírfecni emlékeztessen mindenkit arra, hogy a tudatlanság és kapzsiság határtalan:
Tele helyesírási hibával, keverve a hozam és a kamat fogalmát, de lényegtelen, voltak, akik erre ennyiért odaadtak akár 20 millát is. Most benyelték a harcifaszt, a károsultak egyelőre a piramisjátékot építő hungáriás csalókat szidják, meg remélhetőleg saját magukat. De biztos jön majd a kérdés, hogy őket miért nem mentik meg. Mire fel? Normál esetben fel sem merülhetne ilyesmi, de egy olyan országban, ahol spekuláns devizahitelesek és egyes vállalati kötvényesek hóna alá nyúlt az állam, miért ne mondhatnák a ceglédi piramist beszopók, hogy ja, akkor minket is kéne.
Egy ekkora pénzügyi botránysorozat legalább lehetőséget teremtett arra is, hogy a átlagcsonthülye magyar megtakarítóknak kicsi kinyíljon a csipája, tanuljon mások és a maga kárán. A bedőlt brókercégeknél a Befektető-védelmi Alap kártalanítása eddig is működött, most sem kellett volna hozzányúlni. Egyedül a Quaestor-kötvényesek esetében lett volna szükség állami beavatkozásra, mert a hatályos törvények értelmezése nyomán az jött ki, hogy a sima kötvényes mindent bukik, a fiktívnek pedig fizet a Beva, ami vérlázítóan igazságtalan.
Olyan megoldás kellett volna, mellyel az állam elismeri, hogy ő is hibázott, kurvára nem tűntek fel neki a kötvényeladások. Mivel a kötvények vevői nem tudták, hogy engedélyezett, vagy fiktív papírért adnak pénzt, az rendben is van, hogy ugyanazok a feltételek vonatkoznak rájuk. De mivel rossz befektetési döntésről volt szó, a quaestorosoknak is fizetniük kellett volna a tanulópénzt, bukni valamennyit. Másrészt az állam nem a vétlen brókerekre és bankokra kellett volna lőcsölje a költségeket, hanem az lett volna a minimum, hogy maga is beszáll, elismerve a felelősségét.
E helyett már megint politikai döntés született, be kellett fogni a quaestorosok pofáját, nehogy újabb fideszes szálakra derüljön fény a balhéban. Mindenki kapjon pénzt, cserébe kuss legyen, lépjünk tovább. Mindez a tisztességes cégek pénzén, a nemzeti bank asszisztálásával.
Aki tehát jó helyen volt, indokolatlanul megmentették. Mást meg nem. Ezért kérdi joggal a pilótajátéknak bedőlt szerencsétlen, hogy az ő problémájára miért nem keresnek valami megoldást? Hiszen más is csak annyit csinált, hogy csalóknak adott pénzt magas kamatra.
Nem az tehát a baj, hogy a 20 százalékos hülyéknek nem segítenek, hanem az, ahogy a Quaestor-kötvényesekkel kivételeznek. És akkor a másik végletről, a brókercégek alkalmazottjairól nem is beszéltünk. A csalásért egy szűk kör a felelős, de a tök ártatlan munkatársak, akik természetszerűleg tartották megtakarításaikat saját cégüknél, ki vannak zárva a Bevából is. Hülyeséget se csináltak, elvesztették állásukat is, mégse kapnak lófaszt se.
Vérlázítóan igazságtalan, mutyis, más faszával csalánt verős lett ez a mentés dolog is. Ahogy szinte minden az utóbbi időben ebben a kibaszott országban.
