A minap bejelentett úgynevezett adómódosítások önmagában nem sok vizet zavarnak. Az egy százalékpontos szja-csökkentés csak látszatintézkedés, különösebb hatása, jelentősége nincs. Mert azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy az átlagbérre számolva kettőezer forint plusz havi szinten érezhetően befolyásolja bárkinek is az életét. Az ellenben igen fontos, hogy Orbánék el tudják mondani: mink jövőre is csökkentjük a jövedelemadót.
Hiszen aki szerint ez baj, az nyilván csak valami szarrágó lehet. Ez így is van, más kérdés, hogy 120 milliárd forintot el lehetne költeni értelmesebben is, de mindegy. A családi kedvezmény szélesítése ugye már meg lett szavazva tavaly, kár most ezt spanyolviasz gyanánt mutogatni. A gyesznyó áfájának csökkentéséről meg már beszámoltunk szőrmentén, ez szükséges intézkedés, a hatása viszont roppant káros lesz.
De nem is ez a lényeg, hiszen ahogyan akácból nem lehet csodazongorát építeni, pénz nélkül sincs adócsökkentés. Márpedig pénz az nemigen van - és ez nem értékítélet, többnyire az a megszokott, hogy nincs fölös 700 milliárd forint a költségvetésben. Ennyink van, ebből kell levest főzni, volt már ilyen, akkor sem ez volt a gond és most sem ez.
A kormány mindezt a kábé semmit úgy aposztrofálja, hogy ő továbbra is az adócsökkentés kormánya. Ez korábban is csak úgy volt igaz, hogy az adó kifejezést megcsillagozta az összes propagandagyártó, és azon kizárólag a béreket terhelő adókat értette, az újabb és újabb közvetett adókat, különadókat és egyéb miszart azt nem sorolta ide. Mondjuk így könnyebb a feladat. Most pedig technikai értelemben lesz igaz, hiszen valódi eredménye nem lesz az intézkedéseknek - a disznósok már most megmondták, hogy nem kerül majd kevesebbe az oldalas kilója, az ágazat köszöni szépen megtartja ezt az összeget. Az szja hatásáról pedig fentebb már esett szó.
Szóval egy gigantikus blöff az egész adócsökkentősdi, de sajnos már megszoktuk, hogy a mindenkori kormány a szart is csokis muffinnak akarja eladni. Szomorú, hogy ugyanezt a semmit kellett hallgatni ezelőtt X évvel is, a komoly eredményt nem hozó átalakítások mind reformértékűnek voltak kikiáltva.
Ennél is szomorúbb azonban, ahogyan az ellenzéknek nevezett muppet show ehhez híven nyilvánult meg. Olvasva a híradásokat, hogy mit reagált az LMP, az Együtt meg a többiek, azt lehetett látni, hogy a látszatintézkedésre látszatmegjegyezéseket tettek. Szar az szja-csökkentés, mert... és itt egy sor értelmes dolgot lehetne elmondani, például már nem kell tovább csökkenteni, helyette a munkáltató terheit kellene lejjebb vinni, hiszen a szocho még mindig gigantikusan magas. Vagy inkább az áfát kellene 27-ről legalább 25 százalékra csökkenteni - ez mondjuk elvinné a teljes adócsökkentésre szánt forrást. Sötöbö, mindegy, csak valami jöjjön már elő, amiről arra lehet következtetni, hogy gondolkodásra képes alakok vannak a társaságban.
Ehelyett jött a legröhejesebb megjegyzés: az szja-csökkentés nem segít a szegényeknek, csak a gazdagoknak kedvez. Hát köszönjük, nyolc-tíz éve futottak hasonló érvek az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, ahol a szakszervezetek folyamatosan sírtak, a munkaadók kikérték maguknak, a kormány meg röhögött a markába, a hallgatóság pedig legszívesebben felkötötte volna magát, annyira unalmas és kiszámítható volt az egész.
És itt tartunk még mindig, csak már nincs OÉT és nem Veres János kell utálni. Ezt leszámítva ugyanaz a totálisan impotens hozzáállás dívik. Ennyit tud a kormány és ennyit az ellenzék, ragaszkodva az elvárt klisékhez megy a szófosás. Nem cél sem a minimális kompromisszum elérése, sem a valódi kritika megfogalmazása, csak a demagóg baromság nyomatása ész nélkül. Úgy nem jó ez, ahogyan lófasz nem furulya, majomsegg nem ibolya, se nem rózsabimbó.