A görög sztori kiváló példája annak, hogyan lehet közös erővel hosszú ideig tartó, masszív munkával rettenetesen elbaszni valamit. Nem, nincs szorgos német és lusta görög, meg efféle baromság, államok és egymást váltó kormányok hazudozásai, trükközései és tudatos töketlenkedései viszont annál inkább.

Kissé populista a 200 éve csődben van Görögország szöveget tolni, ennyi erővel Magyarország is többet volt csődben, mint nem, az azonban már fontos tényező, hogy az eurózónához úgy sikerült csatlakozni az országnak, hogy a maastrichti számai nem igazán stimmeltek - ezért is fontos felvetése az eurozóna szabályainak, hogy megfelelő kritérium-e a puszta fiskális előírás. A hiány 2004-től, az olimpia után szállt el igazán, 6,1 százalék lett a kötelező három helyett, persze ez történelem, és önmagában nem is fontos.

Az, hogy ez mégsem ennyi, hanem 12 százalék lett, azért nem egy szimpla hazugság volt, hanem inkább olyan fajta trükközés, mint amit Veres Jánosék próbáltak meg az autópálya-építések költségvetésen kívüli elszámolásával. A számtan nem jött be, a hiány megugrott, 4,4 helyett lett 9,8, majd tíz fölött állt meg. A nagy trükközők a görögök voltak, bár minden tagállam élt és él ezzel - itthon még az MFB pénzek költségvetésen kívüli elszámolhatósága tipikusan ilyen jelenleg.

Szóval a nem túl feszes költségvetési politika és alapból magas államadósság mellé jött a válság, s egyértelművé vált, hogy itt gondok lesznek. Az elcseszett görög államháztartást tehát nem tudta kezelni, értelmezni vagy bármizni az unió, s ne feledjük azt sem: egyáltalán nem volt divat semmiféle retorzió a szabályokat be nem tartó államokkal szemben. Mintha a vacsoraasztalnál ülnének a vendégek, közülük egy az ingét zabálta le meggyszósszal, a másiknak meg fika lógna az orrából, de senki se mer szólni, mert az kellemetlenebb lenne, mint a látvány elviselése.

Ez a finomkodás ment akkor is, amikor Magyarország baszott csökkenteni az államadósságát és hiányát, holott törekednie kellett volna a maastrichti kritériumok mihamarabbi elérésére. Elvileg seggbe lehetett volna rúgni a kormányt, mégsem történt semmi. Nem azért, mert Feri szimpibb, mint Viktor, hanem mert a precieuses EU-ban akkor ez kurvára nem volt divat.

De amikor a görögök megköszörülték a torkukat, hogy szerintük itt lesznek azért feladatok, akkor jött a Gond Anyó. Akkor jött a pánikszerű keménykedés Magyarország, Románia és a többi, szarabb adattal rendelkező ország ellen, a görögöknek pedig irdatlan pénzeket szavaztak meg, miután kiderült, fizetésképtelen az ország.

Eztán következett a töketlenkedési időszak. Látszott, hogy nem nagyon működik a görögöknél az, ami máshol esetleg igen, de nem nagyon akart csinálni senki semmit. Ekkor ugyanis a nagy uniós országvezetők (a német kancellár, a francia elnök és a brit miniszterelnök) elkezdtek úgy viselkedni, ahogy otthon elvárták tőlük. Ez pedig a közösségi szinten nagyjából a lófaszkodásnak felelt meg.

Hollande 2012 májusában lett elnök, azt megelőzően szart ő magasan minden másra, ami a határon kívül volt, hiszen le kellett nyomnia Sárközyt. Azt követően pedig mondjuk akadt elég dolga. Merkel a semmittevést egészen 2013 decemberéig húzta, akkor választották újra kancellárrá. Az ő táncikálása kényes volt, hiszen az ő kezében volt a bárd és az erszény is, és úgy kellett hadonásznia, hogy a német szavazók agya ne durranjon el, a görögök viszont még véletlenül se akkor nyissanak nagy pofát, amikor a választás a finisbe fordul. Cameron pedig meglovagolva az eurószkepticizmust egyszerűen kivonta magát az egész szarakodásból, később pedig bőven volt feladata a skótok elszakadási törekvései és a brit választások miatt is.

Szóval az EU nyomta a pénzt a görögöknek. Nem nagyon akarták elengedni az adósságot öt éve, mert mégiscsak nehéz lett volna lemondani 240 milliárd euróról. Úgyhogy inkább nyomták a pénzt, hátha valami lesz. Mostanra viszont akkora lett a cech, hogy már nem lehet értelmesen az adósság leírásáról beszélni, főleg mert akkor a saját szőnyegükre szarnának a nagy megszorításpárti bajnokok. Közben ott vannak a görögök, akik egyébként nagyon durva kiigazításon vannak túl, a gazdaságot csak még jobban meg fogja ütni az újabb kiigazító csomag. Ezt ennél jobban aligha lehetett volna elkúrni.