Ha majd egyszer emlékezni akarunk arra, hogy milyen volt az Orbán-éra, elővesszük ezt a posztot, hogy elrettenjünk és véletlenül se szépüljön meg a múlt. Pedig csak leültünk és összeszedtük az év legtipikusabb kormányzati húzásait és néhol az érintettek ezekre adott reakcióját. Volt itt tények elfedése látszatintézkedésekkel, civilek buzerálása koholt vádakkal, MNB-s ámokfutás és minden de minden kijátszása a családnak. Ami jó lett volna, abban szinte kivétel nélkül volt vagy mutyera (pl. újlakásáfa-csökkentés), vagy átgondolatlanság, kapkodás (CSOK), szinte csak a gyors reagálású kerítésépítés kivétel. Hozzánk úgy látszik nem jött meg Humor Herold szilveszterre, maradunk ma is a rögvalóságnál évértékelő sorozatunk utolsó részével. De optimizmusunk töretlen, boldogabb új évet kívánunk mindenkinek!

Tüdőátültetés és szegény gyerekek

Megmutatták az embert, akin végrehajtották az első tüdőátültetést, ki is tömték a kórházat, hogy le omoljon a fejükre a vakolat a műtét közben. Azt most hagyjuk, hogy megvárták, hogy a pasas megmarad, ezt követően hurrázták tele a médiát. Természetesen nincs baj azzal, hogy szuperbonyolult műtétekhez nem kell Bécsbe utazni, de egy erre épített propagandával elkendőzni, hogy két utcával arrébb sorra mondanak fel az orvosok, finoman szólva is gáz. Pont ugyanez a kategória, hogy itt kérem nincsenek szegény gyerekek, hiszen a gyermekétkeztetésre ilyen és ilyen összegeket költünk. Ja persze. Sokkal könnyebb valami szar szöveggel és húsz forinttal elfedni a problémát, semmint beismerni: van, amin nem tudunk segíteni.

 MNB

Debil barátunk mennybe ment, mert a történelem igazi faszagyerekeként pár hónappal hamarabb elkezdte vágni a kamatokat, mint ahol a válságot beszopó, s ezért sokkal óvatosabb Simor tette volna. Elképesztő mázlis, pénzpumpás nemzetközi környezetben igazából hibázni nem lehetett volna, vágott és vágott, ingyen pénzt adott sokaknak, persze a családtagoknak is. A Növekedési Hitelprogram nem tűnik túl sikeresnek, még mindig kérdéses, hogy visszahozza-e azt, amibe került, annyi biztos, hogy mérsékelte a hitelpiac szűkülését, de fellendíteni nem tudta. De ennyi elég volt, hogy Viktornál ő legyen az istenkirányzseni, így szabadon garázdálkodhat, kúrhatja el a forintgyengülésen nyert pénzt saját baromságainak propagálására, műkincsekre, alattvalói zsebeinek kitömésére az értelmetlen MNB-alapítványokon keresztül. Már csak egy kibaszott kisvasút hiányzik a Nyugatitól a Szabadság térig, hogy a főnök nyomdokaiba lépjen.

Családtagok közbeszerzése

Erről meg mit lehet írni? A gátlástalanság és a pofátlanság csimborasszója, vagyis a faszt, hiszen magyarok vagyunk, inkább Kékestetője. Már a látszatra sem kell adni, kapják az állami pénzt dögivel és törvényesen a lyányok, a srácok, tiborcok. Akinek meg ez nem tetszik, az büdös libsi söpredék.

Quaestor-mentés

Igazán szánalmas és amatőr volt a brókerbotrányok kezelése, amit méltán koronázott meg a Quaestor-ügyfelek mentegetéséről szól törvény. Azon meg sem lepődtünk igazán, hogy a külügy – és még ki mindenki, akiről nem tudunk – jó ütemben a bedőlés előtti napokban mentette ki a pénzét. Ja, persze józan paraszti ész, miért nem az volt a józan paraszt, aki oda se vitte a pénzt? A Quaestor-törvény viszont világosan megmutatta, hogy nem számít mennyibe kerül – másnak – ha a cél adott kör kielégítése. Nem számít sem a józan ész, sem a fair elbírálás, sem a pénz. Majd kifizetik a bankok, a spekulánsok meg a többi barom, ha kell, ezért újabb és újabb törvényeket fogunk módosítani. És ha jön az Alkotmánybíróság a baszakodásaival, akkor majd Quaestor helyett azt írjuk a törvénybe, hogy dömdödöm, és máris jó lesz minden. De ha mégsem, úgyis az egészet rá lehet kenni az Alkotmánybíróságra és a rohadt bankokra, esetleg Sorosra.

Tőzsdeállamosítás, kollaboránsok

Az egészben a legdühítőbb az, hogy szinte mindenki kollaboráns lett. A nagypofájú brókerek, akik teljes joggal szidták a rendszert, amikor szétszopatta az állandó bizonytalansággal és a különadókkal a tőzsdei cégeket, most a vörös szőnyegen üdvözlik a gyilkosokat, amikor bevonulnak a tőzsdére, hogy átvegyék az irányítást. Néhány kispályás akadékoskodón kívül egy szava nem volt senkinek a piacon, amikor a Quaestor sarát teljesen rá akarták kúrni az ártatlan szolgáltatókra, most meg éljenzik, hogy a Matolcsy-slepp idióta tőzsdefejlesztési tervekkel áll elő, s láthatóan fogalma nincs az egész tőkepiacról. Bokroson kívül az összes korábbi tőzsdeelnök optimistán nyilatkozik az állam érkezéséről a HVG-ben, hányingerkeltő a megalkuvás.  

Földmutyi

Ezelőtt akárhány évvel, amikor még bizonyos Veres volt a pénzügyminiszter, kisebbfajta botrány lett abból, hogy ifjabb Veres a nyíregyházi strandon ellehetetlenítette a konkurens lángossütőket és maga árulta a legjobb helyeken a cuccot. Most teljesen természetes dolognak állítja be a kormány, hogy államtitkárok, cimborák és egyéb bizottsági elnökök és miniszterek pereputtya vásárolja fel az állami földeket. Kit érdekel, hogy a paraszt nem tudja hol legeltetni a birkáját, majd megdöglik a picsába mind az akadékoskodó gazdájukkal együtt. Kit érdekel egy mintagazdaság, amit évtizedek alatt vittek sikerre. Kit érdekel az a húsz éve itt élő osztrák, aki szépen műveli a bérelt földjét és működtet üzemet munkát adva a környékbelieknek. Kit érdekel a borsodi disznótenyésztő, aki ki kell rugdossa az alkalmazottait, akik ezt követően mehetnek közmunkásnak.

Mészáros & Vajna & Garancsi

Végül is csak annyi történik, hogy egy főfasz helyett több alfaszra támaszkodik a Vezér, ami nem is meglepő, hiszen láttuk, milyen veszélyes, ha egy Lajos elkanászodik. Aprócska bökkenő, hogy az orrunk előtt stafírozzák ki őket közpénzből, s semmit nem lehet tenni, ha a közösből lesznek milliárdosok, írnak rájuk törvényeket. Persze nagyon ügyesen csinálják, ahogy a népnek is kedvező, jól eladható és kommunikálható dolgokból is a kisoligarchák kaszálnak. G. bajtárs nyilván tök véletlenül lett nagy ingatlanfejlesztő, mielőtt megmentik az iparágat az áfacsökkentéssel és a turistautak is faszán kiépülnek, csak a jó harcostárs tesója kaszál a bizniszen.   

Plakátkampányok, hülyének nézés

Nincs változás, a kormánykommunikáció a félbites idiótákra lő, de így tűnik, van belőlük elég, mert hatékony. A hazugság és kirekesztés ugyebár munka, a meleg kommunikációs főember melegellenes kampányt csinál, ez így működik, otthon Fliki nem csinál belőle lelki problémát. Nincs mese, az az elképesztő mennyiségű kamu és csúsztatás, ami egy értelmes, nem csőlátású polgárnál azonnal kiveri a biztosítékot, a teljes népességben simán elgurul, amíg van ellenség, akit gyűlölni lehet, a rendszer működik, a menekültek ideális céltáblának bizonyultak.

A civilek vegzálása és ennek bukása

Az év egyik legnagyobb szégyene volt, ahogy rászabadította a kormány a civil szervezetekre a hatóságokat. A Kehi, amelyről átlagember eddig azt sem tudta, hogy mi a büdös franc – és nagyon jól is volt így – tankként meg neki az Ökotársnak, mert muszáj volt találni valamit a Norvég Alap pénzeit leosztó szervezetnél. Hát mekkora ciki, hogy szart se találtak. Fű alatt suttyomban be is fejezték a vizsgálatot. A civileket, akik milliárdok felett diszponálnak igenis vizsgálni kell, mégse osszák le szirre-szarra a pénzt. Ám mondjuk jobb lenne a Gyermekrák Alapítványhoz hasonló bagázsokra rászállni, és kőkeményen kinyomni a csalókból a szart ahelyett, hogy korábban nem sok vizet zavaró szervezeteket csinálnak ki. Persze a cél nyilván csak annyi volt, hogy le lehessen nyúlni a Norvég Alapok pénzét, ez sajnos, sikerül is, hiszen az Alap a jövőben egyeztet a kormánnyal, ki legyen a pénzosztó.

Adatkikérés, a mutyileleplezés ellehetetlenítése

Az életünkre telepedés legvisszataszítóbb eleme a sunnyogás. Korábban – majd húsz éven át – egy sor adat, infó azonnal hozzáférhető volt kérdés nélkül, automatikusan. Legyen szó parlamenti jegyzőkönyvekről, adózási információkról, céges adatbázisokról. Most azért is kérvényt kell benyújtani, hogy megtudjuk, van-e diplomája a miniszternek. És természetesen basznak elmondani. Húzzák, halasztják, tökölnek, lehetőleg addig, amikor már érdektelenné válik az információ. Vagy még tovább. Perelj csak. Persze van, aki perel, de a többség már rég feladja, nem derül ki, nem derül ki, hogy is volt. És súlyos ügyekben még a per sem segít, idén úgy döntöttek, hogy kurvára megdrágítják a közérdekű adatigénylést. A lényeg, hogy a ganéságok ne derüljenek ki. Többek között, hogy félredugott-e Lázár János Londonban vagy sem.