Kár érte - értettünk egyet Mikivel, mikor azt olvastuk, egyik kedvenc (ez eufemizmus, de nincs kedvem most a megfelelő jelzőn agyalni) pártelnökünk visszavonul. Nem, sajnos nem Gyurcsány Ferencről van szó, bár neki bizisten állítanánk egy arany békasegg szobrot, ha visszamenne kádkövet gyártani.
Akiről szó van az 1000 leütés blog szerzője, a Polgári Konzervatív Párt elnöke, nevezett Béndek Péter. Már az sokat elmond, hogy mi mondjuk úgy, nem vagyunk konzervatívok, és ezt a faszit mégis olvastuk. Eleve szívet melengető, hogy rajtunk kívül is van, aki ugyanúgy herótot kap Orbántól, mint Gyurcsánytól - a nácikat említésre sem méltatva. Azért ezt mi sem írhattuk volna jobban: "Dögletesen unalmas egy magának a "baloldali" posványban stéget kovácsoló, egyébként a maga idejében minden nap megbukó politikusra újra és újra rábizonyítani, hogy semmi realitásérzéke nincs".
Szóval 1000 cimbora elunta. Pártelnökként nyilván baromi idegesítő lehetett a vinnyogó ellenzéket hallgatni, hogy jaj, nincs összefogás és egyéb szar, miközben az összefogás gátja maga a vinnyogó ellenzék. És ő bármit is akart, nem tudta átlépni a médiához vezető küszöböt, őt soha senki nem hívta fel, hogy miújság, Béndekúr, mittetszik gondolni aaaaaa pedagógustüntetésről? Elég jól látszik, hogy a médiazajt nagyjából a demagógok, elmebetegek, bohócok, kurvák és nácik tudják túlüvölteni, értelmes, noch dazu konzervatív értelmiség nemigen.
Olyan ez, mint a tököm tudja már melyik érdektelenségbe fulladt tüntetés, ahová kimentek a lexikonolvasók és ácsorogtak egy-két órát, majd hazamentek bármiféle eredmény, hatás nélkül. Transzparens? Beüvöltözés? Skandálás? Vonulás? Ugyan kérem, én Budán lakom! Hát basszátok meg, márpedig az nem tud forradalmat csinálni, aki a faszt is csipkekesztyűvel fogja meg.
És hát a szuperintelligens, TGM körmondatait simán lepipáló Béndek nem is volt alkalmas arra, hogy tömegeket szuggeráljon és hozzon lázba. Ami nagyon szimpi volt benne - semmi demagóg szarság, semmi gátlástalanság, semmi sunyiskodás - pont az gátolta meg abban, hogy tényező legyen. Ez nagyon szomorú, valljuk be. A legtöbben hányunk a fideszes, maszopos, jobbikos idiotizmustól, de arra nem vagyunk képesek, hogy megtaláljuk, aki megfelelő. Nem csak és nem feltétlenül Béndekre gondolok, hanem bárkire, aki minimális szinten alternatíva tudna lenni, aki nem járatta le magát végletekig az elmúlt 15-20 évben. Tudunk ilyet mondani? Nem tudunk. És ez a mi hibánk.
Lehet várni, hogy majd a semmiből előbukkan egy tag, aki három hónap alatt szétszaggatja a jelenlegi politikai viszonyokat, de valójában annyi esélyünk van ebből jól kijönni, mint a csirkének, akit nyakon szart a tehén (vicc itt, ha nincs meg). Aki itt szerephez juthat, az szükségszerűen be kell szálljon a sunyi játszmákba, mert más nem hat a mélyen tisztelt választópolgárra. Ha a figura egy életre kelt gerincoszlop, soha nem fogja az aljas, politikai játszmákat profin űzni. Ez azonban meg is ágyaz a bukásához. Viszont ha belemegy, ha megtanulja jól csinálni, akkor vajon a győzelem után le tudja vedleni a kényszerből felhúzott jelmezt? Vagy az már az övé marad?
Úgy van ez, mint Karinthy Cirkusz című novellájában (általános iskolai anyag): a faszinak mindenféle felesleges és értelmetlen akrobatamutatványt meg kell csinálnia csak azért, hogy közönség előtt hegedülhessen. És aki nem tud a létra tetején egyensúlyozni, az lehet akár Paganini, akár a 100 tagú cigányzenekar prímása, annak nem osztanak lapot. Úgyhogy sajnos valóban nem érdemlünk jobbat annál, mint választhatunk Rogán, Orbán és Lázár között.
