Most szakadt ketté a Fidesz. Nem, nem hullik darabokra, nem oszt senki lapot Tóbiásnak vagy Gyurcsánynak, az ő szekerük ettől függetlenül gurul vagy rohad el félúton. A Fidesz nevű halmaz azonban aligha lesz egyben tartható 2018-ban. Lesz egy rész, amelyik megmarad Fidesznek, ez lesz a visszataszító gennyhalmaz, amelyet minden résztvevő igyekszik majd kivágni az egyre gyengülő testszövetből. És lesz egy csalódott, felháborodott társaság, amelyik igyekszik majd a kivágásban segédkezni.
A Fidesz saját maga mért három csapást önnön, gránitszilárdságú testére. A kopaszos sztori, az MNB alapítványok közpénzlopásának törvényi szintű titkolása és a költségvetés rendeleti módosíthatósága minden bizonnyal komoly repedéseket ejtett. Persze ezek még hajszálrepedések, szóval kár számon kérni még bármit is a belső ellenzéken. Elégedetlenkedés van, de a frakciófegyelem még erősebb bárminél, simán megszavaznák az anyjuk eladását is.
Mert ugye ki akarja kockáztatni a bírságot, meg hát feleslegesen senki se akar összetűzni a főnökkel. A kicsiknek ugyanis az az egyetlen lehetőségük, hogy gombot nyomkodhassanak a parlamentben, polgármesterek lehessenek egy Pest megyei faluban vagy megtartsanak pár trafikot, ha most szorgalmasan bólogatnak. A nagyok meg igazán tudják, mit veszíthetnek, ha pofát nyitnak, láttunk már hasonlót, lehet valaki akár miniszter is, simán kikúrják a partoldalra, ha sokat szövegel.
Holmi becsület, gerinc, elvek egyelőre szóba sem jöhetnek, annyira reflexszé vált a seggnyalás. De egyre kínosabbá válik ehhez a csapathoz tartozni. Pár elvetemült idióta kivételével a választók se kérnek már ebből az undorító, nyíltan lopó és urambátyámkodó gyülevész népségből. Csak hát ugye vagy az impotens baloldali ellenzék vagy a dilettáns nácik vannak most a túlparton. Egyik se vonzó alternatíva. Ám mennyivel szebb lenne a kép, ha lehetne szavazni egy csirkeszartól megtisztított Fidesz-maradványra. Ahol nincs Lázár meg Rogán, hagymázas baromságokat szajkózó, valóságtól eszelősen menekülő főnök, sem az ostobaság tökéletes manifesztátuma, nevezett Kósa Lajos. Mennyivel könnyebb lenne a levegő Rezsi Szilárd, Fazekas Sándor vagy az olyan pitiáner alakok nélkül, mint ez a Bánki Erik.
Az MDF által hagyott űrt, amelyet Bokros Lajos, ha addig él, mint egy levesteknős, akkor sem tud betölteni, könnyedén elfoglalhatná egy derivált Fidesz. Ki lehetne itt? Ha Varga Mihálynak egy csepp esze maradt, akkor a mostani mérhetetlen parasztlengő után átmenti magát valahova, ahol még komolyan vehető marad. Navracsics Tibcsi, bár igyekszik magát hithűnek mondani, ezt nem hiszi el senki. Meg lehetne nyerni a komolytalan próbálkozásokban vergődő Ángyánt, de lehet meríteni az olyan, évek óta szörnyülködő figurák közül, mint az öreg Chikán, Potméter Ákos, de akár Járai Zsiga.
Áder védjük a természetet János egyelőre fontolgatja az MNB-törvény visszadobását, és amúgy az udvariasan őszintének hívott, valójában simán bunkó Kövér és a minden tekintetben visszataszító viselkedésű L. Simon László nyitott eddig pofát névvel, címmel. Hát nem túl biztató társaság, de ez van. Ez a kiválás az érintettek számára is lehetőség, hiszen a szájhúzogatók szart se kapnak 2018-ban, helyüket bármikor elfoglalhatja valami seggnyaló, névtelen.
A lehetőség tehát adott. Kérdés, kinek mikor jön el az a pont, amikor végképp elege lesz. Talán még az előtt lesz, hogy úgy néz ki az ország, mint Drezda a bombázás után.
