Nem az a baj, hogy az emberek nem akarnak vasárnap dolgozni. Én sem szerettem sose, de ez mégis ki a büdös szart érdekel rajtam kívül? Senkit. Jogomban áll olyan munkát választani, ahol nem kell ilyen tevékenységet végezni, mondjuk lehetek küldeménykézbesítő, és kelhetek reggel négykor, hogy sárban-fagyban és hetven fokban egyaránt kihurcolásszam a leveleket. Hétvégén nincs ilyen munka.

Vagy lehetek segédmunkás, talicskázhatom a sittet meg a sódert, hordhatom a téglát. Ezt a tevékenységet is csak elvétve kell folytatni vasárnap. Sőt még az a nagy előnye ezeknek a munkaköröknek, hogy nyugodtan és szívből gyűlölhetem a munka minden egyes pillanatát. Vághatom a pofákat, elküldhetem mind a téglát, mind az összes ugató kutyát és gyűrődő levelet a kurva nénikéjébe, mert sem a levél, sem a tégla nem fog ezen megsértődni.

Ellenben a kereskedelem - és a vendéglátás, de ez most szorosan nem tartozik ide - nem ilyen munkakör. Ott igenis kedvesnek kell lenni. Mosolyogni kell. És készségesnek lenni. Kurvára leszarom, hogy téged most dobott a csajod, attól még a krumplit leszel szíves normálisan felpakolni a zöldségespultnál. Attól még ne vágjál pofákat, ha még kérek egy doboz gyufát. És főleg ne húzd a szád, hogy neked vasárnap is dolgoznod kell.

A kereskedelem egy szolgáltatás. Nem arról szól, hogy kiszórsz egy raklapra mindenféle szart és majd én kiválogatom, hogy abból mi az értékes számomra. Nem arról szól, hogy Lenke nénit meghazudtolva te majd megmondod nekem, hogy hogy kéne élni, és most nekem éppen vásárlás helyett mit kellene csinálnom. Nem arról szól, hogy te telefonálsz valami hülyepicsa barátnővel, miközben én éppen fizetnék. Nem. A kereskedelem többek között arról szól, hogy te érdekeltté teszel engem, hogy nálad vegyem meg a krumplit, ne pedig másnál.

Egészen komoly zavar van a fejekben, ha bárki komolyan gondolja azt, hogy holnap majd ő fog szívességet tenni nekem. Hát kurvára nem. Ezt a szektort sikerült úgy lezülleszteni, hogy már nem az az érdem, hogy valaki profi módon kiszolgálja a vevőt, hanem hogy csinos. Elvétve találni olyan boltot, ahol visszaköszönnek. Ahol nem tőszavakban beszélnek. Ahol nem csak odabasszák az orrod elé a visszajárót. Ahova szívesen visszamegyek. Ha megkérdezzük a vérbeli kereskedőt, hogy neki mi a véleménye a vasárnapi munkáról, azt fogja mondani, hogy ha van igény, akkor nyitva leszek, és dolgozom. Azt fogja mondani, hogy mindig is dolgoztunk vasárnap, nincs ebben semmi különleges. Azt fogja mondani, hogy ez a munkám.

Ne tegyünk már úgy, mintha egy olyan privilégiumot vettek volna most el a kereskedelemtől, amit már az ősiség törvényében megszövegeztek. Huszonöt éve nyitva van minden bolt minden nap, kipróbáltuk, milyen ha nincs, hát szar. Aki itt rinyál, és a facebookon rossz magyarsággal megírt, helyesírási hibáktól hemzsegő bejegyzéseket tesz közzé, az vajon nem fog ugyanúgy elmenni vasárnap vásárolni? Mondjuk mert kirándul és a gyereke szeretne egy üdítőt vagy egy jégkrémet a faluba érve. 

Hagyjuk már ezt és foglalkozzunk az igazán fontos dolgokkal.