Nem vagyok sportközvetítés-habzsoló, nem ismerem sz összes magyar riportert. De az feltűnt, hogy az elmúlt években minden meccs, illetve verseny után jó esetben annyit szűrtem le, hogy jellegtelen, középszar volt a kommentátor, sokkal gyakrabban idegesítő és/vagy nagyarcú és/vagy a magyar nyelvvel hadilábon álló és/vagy igazi balfasz. Az olimpiai kommentátorok listáját látva is elmorzsoltam pár hete egy halk bazmegot, ehhez képest olyan kellemes meglepetés ért az első napon, hogy írásra ragadtatott.
Nem, nem ifjabb Jenőke. A legendás nőverő teljesen más okok miatt, de majdnem ugyanolyan irritáló, mint az apja volt. Az idősebbről legalább látszott, hogy felkészült, a probléma a rémes elfogultság volt és hogy tévedhetetlennek hitte magát. Nem is volt jobb érzés annál, mint amikor a 80. perctől azt magyarázta, hogy miért törvényszerű a döntetlen, aztán a 92.-ben talált valaki egy gólt. Fia simán tehetségtelen, felkészületlen és nagyképű, ez még egy laikusnak is átjött az úszóközvetítésekben, a menekült lány kihagyása a felsorolásból csak a hab a tortán, akkor is, ha kényszer hatása alatt történt. Kérjük vissza Füles Dávidot, de a 100 éves Vitray is sokkal jobb lenne.
Gundel most itthonról okoskodik, de az ő arca se fér már be a duplaajtón és idegesítő, kiszámítható az álentellektüel humora is, közben Hajdúbé is elszürkült, egyre többször beszél felesleges hülyeségeket és már alig szórakoztató. De legalább az focieb-n volt néhány nagyon profi és korrekt meccs utáni értékelése. Lehetne még sorolni a kevésbé ismertekkel, szerencsére alig néhánynak jegyeztem meg a nevét.
Tegnap viszont komoly élmény volt Szász Emese egész napos teljesítménye, amiben a kommentátorlyány is sokat segített. Nagyjából az elődöntő környékén tűnt fel, hogy bassza meg, nem tolakszik, nem jópofizik, de mindig ott van, amikor kell. Ha valamit nem értek, elmagyarázza, mindig akkor segít szabálymagyarázattal, amikor kell, közben egyszerre drukkol és lelkesít, de a kritikák sem maradnak el. Pont ahogyan kell. Pont ami az alap lenne mindenkinek, mégse bírja szinte senki megugrani rajta kívül a szintet.
Emese fantasztikusan vívott, minden meccsének minden perce hatalmas élmény volt, e helyről is köszönet érte. Egy pillanat alatt tüntette el belőlem a szkepszist, amit a doppingbotrányok okoztak, azt hittem, nem is fogom élvezni az olimpiát. De ehhez komolyan kellett Horváth Mariann riporteri teljesítménye is. Senki ne higgye azt, hogy volt vívóként ez könnyű neki, lehet utána csinálni. Már 20 év tapasztalattal tolja, de látszik rajta az alázat és az elhivatottság. (A 4 évvel ezelőtti aranyközvetítését, amikor a tahó Bochkor belekötött, nem láttam.) A legjobb példája annak, hogy az eurosportos riporterek magasan verik a köztévéseket, tiszta szerencse, hogy előbbiek ott lehetnek az olimpiai riporterek között.
Az persze lehet, hogy csak az őt körülvevő sötétség miatt magaslik ki a sokkal jobban a teljesítménye. Mert az egy dolog, hogy a többi riporter nagy része elkapcsolásra ingerel, de a pálya széli interjúkat készítő amatőr senkik aztán végképp beteszik a kaput. Ennyi tehetségtelen össze-vissza hablatyoló amőbát honnan a picsából szakajtottak? Az egyik annyit tud magyarul, hogy milyen érzés volt, a másik lebassza az izomszakadás mellett is fantasztikusan küzdő judóscsajt. Tényleg a fasz kivan. A némítógomb használata esetükben nehéz, mert mégis kíváncsi az ember, hogy mit mond a sportoló. De a közvetítésekbe folyamatosan belefurakodó undorító migráncsozás (hírek és népszavazáspropaganda) miatt mégis jó, ha bármikor nullázható a hangerő.
