A Népszabadság sunyi-lapos bezárásáról süt, hogy politikai okokkal magyarázható, de senki se higgye, hogy csak és kizárólag a mostani hatalom a hunyó. Nincs mit rugózni azon, hogy a háttérben a Fidesz médialenyúlási törekvésezi állnak, a duma a nagy bukórón csak részben igaz, hiszen javult a gazdasági teljesítmény. De azért nem árt tiszta aggyal felidézni, hogy mi is vezetett idáig, amiből azért lejön, hogy más bűnösök is vannak.
A tulajdonosi sztori nagyjából ismert, a média nagyjából felgöngyölítette. Kiindulópont: Viktor totális sajtóuralomra tör, de már van, amit taktikusan nem nyílt rablással szerez meg, hanem baráti kezek által, hogy ne legyen annyira feltűnő. Ugyanezért, meghagy egy kis balos vonalat is, de általa kontrollált tulajdonosokkal (168 óra, Klubrádió). Így verheti a szőrös mellét, hogy mekkora baszott nagy itt a sajtószabadság.
A Népszabadság ügyében két verzió van, még nem derült ki, hogy pontosan melyik a helytálló, az se kizárt, hogy mindkettő. Lehet egyszerűen nagy skalp, büdös balos ellenségek, be kell zúzni a faszba, függetlenül attól, hogy mekkora. Tudjuk, hajlamos ennyi alapján dönteni a hatalom. De lehet, hogy kizárólag a megyei lapok kellenek a népbutításhoz, hiszen már csak vidéken tudnak választást nyerni. Viszont a Népszabi ugyanannál a tulajnál van, mint a vidéki lapok, de azon túl, hogy a pofája nagy, csak a veszteséget termeli. Ezért logikus, ha azt mondják a fiúk a kiadó tulajának, hogy viszik ők az összes lapot, csak előbb a mostani tulaj hajítsa ki a Népszabit. Az ár akkor annyi, ha a veszteséges rész ki van dobva a picsába úgy, hogy a Fidesz mondhatja, ehhez semmi köze.
A tulaj pedig, Pecina úr, szarban van. Ő egy tipikus stróman, aki jó pénzért bármit elvállal, most viszont kezdett rábaszni, mert eredetileg úgy volt, hogy Simicskának kell csak tovább pattintania a lapportfóliót, de jött a jól ismert gecigate és sokáig senki se tudta, hogy lesz tovább. Menekülne már, ezért ha Viktor, vagy Árpád azt mondja neki, hogy okés, megvesszük az időközben még nagyobbra duzzasztott megyei lapos kupacot, csak előtte csukd be a veszteséges Népszabit, akkor ő megteszi szívfájdalom nélkül. A választott megoldás pedig undorító, de nem lehetett máshogy csinálni - ha megtudja a szerkesztőség, hogy mire készülnek, nem csinálnak lapot, lett volna sztrájk, hőzöngés, jogosan. Ezt ki kellett kerülnie a tulajnak, az ő szemszögéből nem volt más választás.
Ez tehát ennyi, de azért emlékezzünk meg még néhány főkolomposról. Itt van mindjárt az MSZP, mely most rögtön rárepült a témára és ugatott nagyokat. Pedig nyilván nem a helikopteres cikkek vannak a háttérben, ezt az akciót régóta tervezik és időzítették a költözés hétvégéjére. Az MSZP pedig az a párt, amely eladta a lapot, leszarta nagy ívben. De addig meg próbálta pártszócsőként használni. Szóval ők pont jobb, ha kussban maradnak.
De jó lenne ha magába nézne a lap és a kiadó több korábbi vezetője is. A színvonal folyamatosan csökkent és az elmúlt hetek leleplezései sem mentik, hogy kurva sok emberrel működve, a hatékonyságot messze kerülve sem tudtak reagálni a világ változásaira, az online verzió pedig egy vállalhatatlan fos volt. A szerkesztőségből csak nagyon lassan tűntek el a régivágású kommerek, sőt már pár hete is láttam publit az egyik ilyen vállalhatatlan arctól. A szocik eltakarodása után lehetett volna megújulni és egy modern, balról inkább középére húzó, minden irányba kritikus lapot csinálni, de nem ment. A politika súlya is csak nőtt, elviselhetetlen, olvasóriasztó szintre.
Az már csak a hab volt a tortán, nyilván nincs köze a véghez, cdak mutatja az ottani viszonyokat, hogy amikor a nagy leleplező, a tisztaságot zászlajára tűnő, a kamuzókat agyonfikázó lap kiadója a saját bicikligázoló főszerkesztőjét mosdatta és próbálta kisebbíteni a cserbenhagyásos ügyet, csak akkor mondott le az ember, amikor kiderült, hogy az elütött bringás hetekkel korábban meghalt és ő utána se érdeklődött. Ezután pedig a bukott főszerkesztő tesója lett a főnök, később pedig az is kiderült, hogy a felfüggesztett börtönt kapott gázolót rögtön lemondása után tanácsadóként kezdte alkalmazni a kiadó, zsíros fizuért. Hogy kér egy főszerkesztő leleplező cikket, amikor a saját tesója és a cég, ahol dolgozik a legnagyobb mutyis?
Ez tehát egy nagyon szomorú történet és nagyon szomorú vég. Nagyon sokan felelősek azért, hogy ez lett a vége, abban bízhatunk csak, hogy a legjobb újságírók máshol, a kevés szabad satjóorgánum valamelyikénél folytatják fontos tevékenységüket és a hatalom mocskai ezután is nyilvánosságra kerülnek.
