Pont egy hete ilyenkor gyártották a Népszabadság utolsó számát, amiről persze akkor még csak kevesen tudták, hogy az utolsó lesz. De a hóhérok segédei ugyanabban az épületben már nyomtatták a kirúgási papírokat és már rendelték másnapra a motoros futárokat, hogy kikézbesítsék az iratokat. Minis Mici a HR-osztályról és Ragyás-Papucs Jenő az IT-ról talán fél füllel hallották is, amikor a kivégzőosztag egyik oszlopos tagja vigyorogva jelenti be az újságíróknak, hogy milyen fasza pizzával kezdik a vasárnapot az új helyen. Pedig ők is tudták, hogy a lapnak már nincs másnap.

Eltelt tehát egy hét és noha a sztori nagy része már másnap is világos volt, mára az utolsó kétség is eltűnhetett a felől, hogy ki a gyilkos megbízója. Magát az ölést a Mediaworks addigi vezetője nem vállalta be, pénteken lemondott. Helyére kényszerítettek egy másik arcot, ő két nap alatt készült ki, majd jött a harmadik, akinek szintén annyi választása volt, hogy viszi a piszkos ügyet, vagy megy a lecsóba. Vagy ő a nyolcadik volt, mert páran nem vállalták, nem tudjuk. De az biztos, hogy egy hét alatt senki se állt ki a Mediaworks részéről, a stróman tulaj is lapít, mint szar a fűben, a kommunikációt csak írott anyagok szolgáltatják, ezek igazságtartalma pont annyi, mintha a Fidesz-központban írnák őket.

Arra se reagáltak, hogy ingyen megvinné a szerkesztőség. Ettől a pillanattól 100%: kamu a gazdasági döntésre hivatkozás, a cél az eltaposás, a totális megsemmisítés. Nem csak nekünk nem kell, másé se lehet. Dezsőnek meg kellett halnia.

Végül is a terv a maga nemében tökéletes azzal, hogy a stróman cége bevállalta a mészárlást, Viktor úgy kapja meg a rengeteg magyar lapot és a szívéhez oly közel álló sportújságot, hogy mondhatja, neki semmi köze az egészhez. Talán majd egyszer megtudjuk, kik voltak ennek az egésznek az értelmi szerzői, illetve a kivitelezés megtervezői, lebonyolítói. A kontraszt hatalmas: jogilag minden rendben van, de ekkora aljas gazemberséget elképzelni is nehéz.  

Fájdalmas látni a szerkesztőség vergődését, nincs esélyük. Pár hét és szétszéled a társaság, az esély arra, hogy valaki alájuk nyúl és indít egy vadiúj lapot, minimális. De nem most lett vége a sajtószabadságnak, a magyar modellben szép lassan, szisztematikusan gyűri maga alá a médiát a hatalom. A Népszabadság minden hibája ellenére a legkorrektebb, legkevésbé elfogult országos politikai napilap volt. Ha ez bármit számít, szaros kis blogként szolidarítunk mi is, de jó lenne, ha a legtehetségesebb és legkevésbé elfogult emberek minél hamarabb megtalálnák a helyüket. Népszabi híján ezen a héten érezhetően kevés szaftos sztori jött a hatalom mindennapi működésével kapcsolatban.

Közben Rogán visszaszító módon, ellentámadva  kért bocsánatot, de a töketlen ellenzék se azt sulykolta, amit kéne: egy dolog az urizálás, de a propagandaminiszter két nap alatt három ordas hazugsággal bukott meg helikopterügyben, miközben ostoba megélhetési csicskásai egy ép mondatra nem voltak képesek. Lázárnál is három laza hazugságot mutatott ki az Index különösebb erőlködés nélkül, a helyzet változatlan. Lopás és hazudozás folyamatosan, a csicskamédia pedig nem kérdez rá a méltán kifütyült főfocistánál, hogy ej, mi a kő, van-e közöd a Népszabóhoz?

Ezzel meg is volna a hatalom. Kis porszem került a gépezetbe, Tóni most picit behúzza fülét-farkát, de pár hét múlva újra ő lesz az egyik főember, mint ha mi se történt volna. Tényleg mindenki hülye lesz, csak Rogán a helikopter. A Népszabi már csak emlék lesz, a szerény felháborodás, a tiltakozások is. A Fidesz meg menetel az újabb győzelem felé.