Kezdem egy vallomással: bármennyire is túr ki nagyon durva sztorikat Juhász Péter, hiába gondolom róla, hogy jó arc, mégsem szimpi. Első körben csak valami megmagyarázhatatlan furcsaság övezte a figurát, de mára sikerült teljesen amortizálnia magát: a hívei szemében hiteles, mást azonban nem tud bevonzani.
Teljesen mindegy, hogy milyen fickó, az látszik, hogy nem jönnek be a dolgai. Nem tudta megbuktatni Rogánt - jó hát nagy pénzekben senki se fogadott volna erre - annyit ért csak el, hogy Tóni háttérbe vonult. Nem jött be a Tv2-vel folytatott harca sem. Ez eléggé gáz, de az a helyzet, hogy hiába nyer meg 12 helyreigazítási pert, a legfantasztikusabb hírműsor továbbra is nyomatja a szart róla. És nem jött be neki a sípolás sem.
Elsőre jó ötlet volt, de végeredményben érdektelenségbe fulladt és inkább kínos helyzetet eredményezett. Az ugyanis nem lehet más, csak kínos, ha végeredményben annyit ér el egy politikus, hogy az akciója hatására öregemberek verekednek össze egy állami ünnepségen. Ez egyszerűen rossz. Akkor is, ha azok az öregemeberek nem normálisak. Egy politikus nem könyvelheti el sikerként, ha a hívei idiótán viselkednek az ő hatására.
A fütyülés ma viszont már csak kínlódás volt. Nem tudom, végül hányan fütyültek, és mennyire volt ez zavaró, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy ez teljesen hatástalan. Egyértelműen látszik, hogy nem fognak tömegek kimenni fütyülni Orbánnak, márpedig amíg nem képződik egyértelmű tömeg Orbánnal szemben, addig semmilyen akció nem lehet sikeres. A netadós tüntetés, a 266 ezer aláírás tömeg volt, a sípolás nem.
Juhász kudarca borítékolható volt, Juhász ugyanis ugyanazt a játékot játssza, mint Orbán, ám ebben a játékban - már erőfölényénél fogva is - Orbán sokkal jobb. A sleppje szolgaibb, az agytrösztjei aljasabbak, és maga Orbán is jobban működik, mint Juhász. Mert míg Orbán képes fanatizálni, addig Juhász nem. Amíg tehát Juhász sípol, addig Orbán van fölényben - akkor is, ha baromi hangosak azok a sípok.
Orbánt azzal lehet sarokba szorítani, ha a kihívója nem hagyja magát a jól ismert pályára téríteni. Ha tudatosan és keményen más eszköztárral dolgozik. Március 15-dikén például magasról szarik Orbánra. Lehet buszokkal gyűjteni az unatkozó nyugdíjasokat, de ha a valódi tömeg egyszerűen leszarja a kormányt, teljesen mindegy, mit hazudik a lakájmédia, hiszen úgyis csak a megbuszoztatott idióták fogják saját magukat keresni a tömegben.
Az ellenzéknek (vagy minek) nem az a feladata, hogy Orbán híveit győzködje vagy akár magát Orbánt. Az ellenzéknek (vagy minek) az a feladata, hogy a több millió kiégett, bizonytalan, minden parlamenti pártot szívből utáló szavazót megmozdítsa. Márpedig ők nem mennek sípolni, nem mennek tüntetni és leszarják, hogy milyen polémiát folytat egy lejáratott politikus egy másik lejáratott politikussal.
