Már egy éve történt, de csak most derül ki, hogy senki sem felelős azért, mert meghalt egy hetvenéves néni. Nem látták el időben, órákat ült a Honvédkórház sürgősségi osztályának folyosóján, majd amikor hazament és rohamkocsit hívtak hozzá, már nem lehetett megmenteni az életét a Szent Imre Kórházban. Kiderült, hogy a korábban beadott influenza elleni védőoltásra adott allergiás reakció miatt kellett meghalnia, amit egy ellenoltással kezelni lehetett volna, ha megnézik normálisan a tüneteket. A kutyám is kapott már ilyen sokkot, a doki megbökte egy kis káliummal, no para, fél óra után már szaladgált.

Ez a rutineljárás azonban nem sikerült egy embernél az ország legjobban felszerelt kürházainak egyikében. Most lett meg a nyomozás és egyéb baszakodás végeredménye, hogy senki sem hibázott, lehet hazamenni a picsába, ilyen van, hullik a forgács. Az egész nem is derült volna ki, ha nem Vathy Zsuzsa, Lázár Ervin özvegye lett volna ez a néni, és a lánya nem írta volna meg egy tárgyilagos és megrendítő cikkben a történetet. De nem is ez a lényeg, mert ezeknek az eseteknek így vagy úgy ki kell derülniük, mert valójában nem számít, ki volt ez a néni.

Az számít, amit a kórház reagált. Hogy ez van, emberek jönnek, emberek halnak, ez egy ilyen üzem a sürgősségin, ott biza órákat kell várni. Hát egy nagy faszt. Pár hónapja apámat vittük be a kórházba valami kórsággal (az volt az ukáz, hogy ha gond van, azonnal kórház, soron kívül), mentünk a bejárathoz, totál káosz és tömeg. Fogalmunk sem volt, mit kell csinálni, hova kell menni, kell-e menni valahova.

Ez is már milyen, basszameg, az ember bemegy betegen a kórházba, hogy tákolják össze, ha már így alakult, és neki kell mindenfajta protokollt megtudakolnia, mert nincs senki, aki elmondja, hogy mi a menetrend, mennyit kell várni, egyáltalán mi a fasz lesz vele, az ajtóra ki van írva, hogy ne kopogj, ne kérdezz, de baszki, nekem meg lenne hetven kérdésem. Ha meg nem tudod fejből - honnan tudnánk, nem oda járunk vasárnapi mise helyett -, akkor lebasznak, hogy hogy lehetsz ilyen hülye.

Mindegy, szóval totál tanácstalanul felvágtattunk az osztályra, ott az ügyeletes orvos kérdezte, hogy voltunk-e lenn, ők küldtek-e fel, mondtuk nem, csak jöttünk. És mázlinkra nem zavart vissza, hanem ellátta fatert 10 perc alatt. Azért, mert totál balfasz módjára kóvályogni kezdtünk. De amikor mentünk kifelé, a félig halottnak tűnő öreg néni még mindig ott feküdt a kábé tízfokos folyosón az ágyra dobva, és ki tudja, mikor került sorra. 

És akkor jön az akárhányadik hasonló esetnél a celebdoki, Zacher torta Gábor, akit mindig meg lehet interjúvolni faszán fűügyben meg szilveszteri bebaszás témában, és azt nyilatkozza, hogy a kórház nem hibázott. Elhiszem, hogy a nyomozás azt hozta ki, hogy statisztikailag minden 13. beteg meghal, mert nem kerül sorra a sürgősségin, ezért pedig nem lehet lecsukn senkit. Elhiszem, hogy mindenki túlterhelt, és ha 100 betegre két orvos és három rezidens jut, akkor technikailag valóban fél napot kell ülni baltával a fejünkben is, mert az kerül előre, aki a kezében hozza be a belét.

De akkor se mondja azt, hogy tiszta a lelkiismerete. Ne legyen tiszta a a lelkiismerete akkor, ha tudja, hogy egy ártalmatlan betegség fel nem ismerése miatt hal meg egy egyébként jó karban lévő nyugdíjas. Ne legyen tiszta a lelkiismerete akkor, amikor egy végstádiumú rákos ember az utolsó óráit nem otthon a családjával tölti, hanem vért hányva egy kórház folyosóján. Ne legyen nyugodt a lelkiismerete, ha a szar, fos rendszer miatt éveket vesznek el az emberek életéből.

Nem, nem Zacher Gábor a hibás. Valószínűleg nem tudta volna megmenteni a betegek életét. Mert nem ő szar, hanem a rendszer. De igenis érezze magát rosszul emiatt. Zavarja az, hogy ez így megy. Igenis szólaljon meg, ha már mindenfajta habos témában megnyilvánul, ha már tudjuk, hogy új csaja van, mert ezt el tudta mondani két műszak között, akkor most is mondjon valamit azon kívül, hogy nem érzi felelősnek magát. Senki sem azt várja, hogy felelősséget vállaljon. Hanem azt, hogy nevét, tekintélyét felhasználva nyissa ki a száját.

Mondja el, hogy szégyelli, hogy olyan állapotok uralkodnak, hogy nem tudnak ellátni betegeket. Szégyellje, hogy arra sem képesek, hogy kiszűrjék, kit lehet gyorsan kezelni és hazaengedni, ki az, aki valóban "ráér" ücsörögni és ki az, akinél minden perc számít. Mondja el, hogy szégyelli magát, amiért nem tudja az orvosi esküjét megtartani. Mondja el, hogy ez így tarthatatlan. Mert akkor van a legnagyobb baj, ha komolyan azt gondolja bárki is az egészségügyben, hogy ez így rendben van, hogy ez így működik, elég feltartani a kezünket, hogy nem vagyunk felelősek.