Miközben mindenki nézi ezerrel a saját körzetét, és várja, hogy még egy ellenzéki jelölt lehúzza magát a listáról, illetve megy a latolgatás, hogy ki kivel miért igen és ki kivel miért nem, egy sor más kérdés is felbukkan. Némelyik még a választásról, némelyik az azt követő lehetőségekről. Hogy van-e egyáltaán értelme bárminek is.
1. Miért nem fog össze az MSZP-P (ilyen idióta csapatnév se lesz egyik ideig, az is biztos) a Jobbikkal akkora nagy lelkesedéssel?
Ez viszonylag egyszerű. Nem, nem a kisebbségek lelkivilága miatt. Ennyire azért nem atom arcok a szocik. Ha kockás abrosz mellett összeülnének és egy kis iskolai Magyarországtérképre felszurkálnák a piros és a fehér színű rajzszögeiket, hogy ki hol induljon és hol lépjen vissza, majd ehhez hozzáadnánk a várható listás szavazatokat, kiderülne, hogy a legnagyobb frakció ellenzéki győzelem esetén a Jobbik lenne. És akarja Karigeri, hogy helyette Vona Gábor legyen a miniszterelnök? Nem akarja. Akarja bárki is Vona Gáboron és hívein kívül, hogy Vona Gábor legyen a miniszterelnök? Nem akarja. Úgyhogy inkább ilyen kis tessék-lássék módon megy az egyezkedés: ahol az utolsó piros színű ikszet Grósz Károlyra tették, ott inkább jöjjön a Jobbik, semmint a Fidesz, de ahol ki-ki a meccs, ott nem engednek. Az alkérdésre, hogy az LMP miért gátja minden egyeztetésnek, nem tudjuk a választ.
2. Miért nem fog össze a Jobbik akkor az MSZP-P-vel?
Nem tudjuk. A Jobbik akkor járna el igazán taktikusan, ha mindenhol a koordinált jelöltállítást erőltetné, ekkor tudná a legnagyobb szeletet kihasítani a tortából. Talán fosnak, hogy végképp elveszítik keményvonalas irányultságukat, hogy riadt hungaristák keresik majd a helyüket április 9-én, mert a meleg anyaöl már nem nyújt védelmet? Vagy csak ennyire elvhűek? Ki tudja.
3. Mi lesz, ha tényleg a Jobbik adhat miniszterelnököt?
Semmi. Valószínűleg nem lesz kormány. A Jobbik nem fog belemenni abba, hogy bár ők lettek a legnagyobb frakció, más párt adja a miniszterelnököt - miért is mennének ebbe bele. Más pártok nem fognak koalícióra lépni a Jobbikkal, márpedig ez azért szükséges lenne, nem reális, hogy a Jobbik egyedül többséget szerezzen. Ha bárki is koalícióra lépne a Jobbikkal, az politikai öngyilkosság lenne, az a párt azonnal kiradírozná magát a következő választáson az esélyesek közül. A Fidesz mint koalíciós partner is kiesik, főleg, ha Orbán Viktor marad a pártban a góré, de ez a verzió a Jobbik számára is halálos lenne.
4. Jézusom, és mi lesz, ha nem lesz kormány?
Káosz. De ez nem feltétlenül baj. Ha körbenézünk Európában, Magyarország a kevesek közé tartozik azzal a fegyelmezett hozzáállással, hogy csak négyévente vannak választások és kormányváltások - volt ugyan menet közben is miniszterelnökcsere, de ezek nem voltak komoly váltások, inkább afféle Zenebohócként kapta elő az aktuális kormányzó párt Van mááásik! felkiáltással az új miniszterelnököt. Szóval Magyarország is kibírna egy kis káoszt, egy kis kormányzatlanságot. Hadd hulljon szanaszét a picsába minden, és egy év üresjárat után a maradék indulhatna egy új választáson. Addigra eltűnnének a Fidesz-szarháziak és a büdöskomcsik, tutira nem lenne olyan tag, aki szénné égette magát az előző ciklusokban, mégis bepofátlankodna a Parlamentbe.
5. És mi lesz, ha nagykoalíció kell a nagy kérdésekhez?
Nem kell nagykoalíció. Szóba jöhet, hogy a Fideszen és a Jobbikon kívül az összes frakció és a független képviselők alakítanak kormányt - ha így összejön a sima többség. Nagy illúzióink azért ne legyenek, mert ez is közel működésképtelen kormány lenne. De akkor sincs gáz, lásd a 4. pontot. Ez a csapat ugyanakkor első körben nekiállhatna annak, amiben - legalábbis eddig úgy tűnik - minden párt egyetért. Új választási törvényt írni, olyat, amelyet most tét nélkül, normálisan kialakított körzetekkel és igazságosabb szabályokkal könnyedén össze lehetne rakni. Ezt elvileg a Fideszen kívül minden frakció támogathatná, függetlenül attól, hogy kormánytag vagy sem - jó reggelt, ez a többpártrendszer. Hasonlóképpen le lehetne állítani Paks2-t, kérdőre lehetne vonni Polt Pétert, fel lehet állítani a korrupciós ügyészséget satöbbi. Ha ez megvolt és nem megy a kormányzás, akkor jöhet az új választás immár az új szabályok szerint.
6. De ráérünk?
Rá. Az uniós pénzek már le vannak osztva, vagyis támogatás nem marad a fiókban. A nagyon fontos területeken el lehet kezdeni a kármentést - iskolák önállóságának visszaadása. Az érintettek bevonásával el lehet kezdeni a hosszabb távú feladatokat - nyugdíj, egészségügy, önkormányzatok finanszírozása -, ezeket úgysem lehet egy év, sőt egy ciklus alatt sem megoldani. A gazdaság el fog gurulni bármilyen kormányzati szarakodás nélkül is, meg fogja várni a politikusokat, sőt, jót is fog tenni egy kis visszavonulás.
7. Akkor már csak jobb jöhet?
Hát az kurvaélet.
