Az IMF nem kér semmilyen megszorítást Magyarországtól - mondja az MTI-nek az IMF külkapcsolatokért felelős igazgatója. Teljesen biztosak lehetünk abban, hogy ez így van, és Gerry Rise ezt komolyan is gondolja. Az IMF ugyanis, ahogyan ezt OV is hangsúlyozta, nem ugat bele egyetlen ország belügyébe, költségvetésébe, miszarjába. Nem bizony. Viszont ad pénzt egészen jó kondíciókkal, olyan jókkal, amelyekkel nem is lehet versenyezni.
Azért még az is látja a kicsiny feszültséget a két - önmagában tökéletesen valóságos - állítás között, aki az OV-portrés falikárpit elkészítése után most egy matolcsys ágytakaró skiccét dobja fel éppen. De akkor ki hazudik? Egyik sem. Akkor mi a szar ez? Hát egyfajta marketing.
Nézzük az egyszerűbbet, a kormány álláspontját: nem vagyunk mi gyarmat és egyéb ökörség, a füvet is izomból húzzuk, hogy az is gyorsabban nőjön, nem csökken a nyugdíj, mindenki ingyen utazik, a tanárok bérét pedig háromszorosára emeljük. Na, azt nyilván mindenki tudja, hogy ezek nem tartható ígéretek. Csak hát baromi ciki keddről szerdára virradóra odaállni és azt mondani, hogy amit eddig mondtunk, az a valóságnak egy másik vetülete. Sokkal jobb a gennyes valutaalapra, meg az ukrán jócsajra fogni az egészet. Hogy azok kérik a pínzér cserébe ezeket a rútságokat.
Nos. A Nemzetközi Valutaalap nem az Európai Bizottság, még csak nem is hasonlít rá, nagyjából annyi a hasonlóság a kettő között, hogy belépni nem kötelező, de ha valaki tag, illik elfogadni a szabályokat. De ez még egy táncklubnál is így van. A washingtoni táncklub - ellentétben a brüsszelivel - nem kér beleszólást ügyekbe. Nem írja elő, hogy harmonizáljunk vagy hagyassunk jóvá vele törvényeket, nem kéri az áfa és vámbevételek adott százalékát, és persze nem is lehet nyitott tenyérrel odaballagni az ajtó elé, hogy lécci. Ad viszont hitelt - abból a forrásból, ami a tagok befizetéseiből származik - jóval a piaci ár alatt. Nem kér cserébe semmi mást, csak annyit, hogy azt a hitelt a megbeszélt ütemben fizessék neki vissza. Persze nem ad minden hülyének hitelt.
A menet nagyjából úgy néz ki, hogy az ukrán leteszi a cuccot az asztal sarkára, majd megkérdezi, milyen árat találna OV (szerencsésebb esetben Varga Mihály) megfelelőnek érte. Aztán az ajánlattétel után megindul a szőrözés, hogy nem szeretnéd esetleg a bizalmamat, kedves Mihály, kevésbé feszes költségvetéssel erősíteni? Nem? Nem, nem baj. Ez esetben ezt itt megnézhetem? És elkezdi lekapargatni az erődemonstráció céljából kirakott családi ékszerekről az aranyozást. Hmm, Mihály, erről mit gondolsz? Hogy mondod? Jaj, dehogy sértődünk meg, hogy nem szeretnétek velünk boltolni, hová gondolsz? Tudom, tudom, persze hogy meg tudjátok oldani, semmi probléma. Hát igen, kurva drága. Ja, ja, ahogy mondod, szemetek ezek. Igen, hogyne térhetnénk vissza a költségvetésre.
A végeredmény minden esetben az, hogy a valutaalap olyan megállapodást köt, amelyben ő nem kér, nem ír elő semmit. Az egyes államok önként tesznek vállalásokat. Elég nagy különbség ahhoz képest, hogy az unió konvergenciaprogramot követel, és fenyegetőzik, ha az utólag szarnak bizonyul. Persze a cél is egész más. Az unió rendet akar a kis kertjében, hogy el legyen szépen gereblyézve minden. Hogy mit gereblyézünk, az sokszor mindegy. Nem pofázik bele komolyan a dolgokba, ezért lehet telerakni fiktív elemekkel a konvergenciaprogramot, hogy azt az áfabevételt, amit a kozmetikázás miatt erre az évre előrehozott a kormány, azt még egyszer elszámolja jövőre. Végül is szeptember-októberben lesz egyértelmű, hogy az ott hiányzik, akkor meg úgyis ki lehet találni valamit, például előre hozni egy cigiadó emelést. Persze az egész olyan, mintha repülésnek adnánk el a fotót, amelyen valaki leugrik a székről, de az uniónak az a fontos, hogy kupleráj ne legyen. (Az tök más kérdés, hogy emiatt most hullik épp szét a periféria.)
A valutaalap ezzel szemben nem ír elő effélét, mert neki aztán tök mindegy, adott országban kupleráj van vagy sem. De ha pénzt ad, azt nyilván szeretné visszakapni, ez természetes. A kamatokkal nem játszhat, jól is néznénk ki, ha a tagok befizetéseivel rulettezne. Akkor mi marad? Hát hogy jó adós az ország. A költségvetése nem összetákolt szar, hanem fenntartható, biztos alapokon álló. Igen, de ugye ez azt jelenti, hogy egy ilyen államnak tulajdonképpen baromira nem kell egy fillér sem. Na, hogy ezt a magasabb létformát elérje egy pillanatnyilag alacsonyabb szinten vergődő ország, guruként közreműködik az IMF.
Igen, csak akkor adja oda a lét, ha nem feneketlen kútba dobálja. Nem követel semmit, csak jelzi, hogy mit szeretne látni. És hát nézzük már meg alaposabban, mit mondott Rise. "Nem javasolunk szigorúbb pénzügyi intézkedéseket, mint amennyit a kormány jelenlegi, 2013-as költségvetési célja tartalmaz." Vagyis, azt be kell tartani, srácok, a 600 milliárdos kis luk ellenére. És úgy, hogy azt el is higgye a delegáció. Szóval tényleg nem csoda, hogy mindent megpróbál a kormány, hogy elkerülje pályafutása legmegalázóbb szituációját, vagyis hogy OV, Mató, Misi és az egész slepp kiáll és elmondja: a kormány úgy döntött, tíz évig nem emeli a nyugdíjakat, kirúg tízezer közszolgát, vége az ingyen utazásnak és a hároméves gyesnek.
