A héten bejelentett 400 milliárd forint értékű csomesz azt mutatja, hogy mivel eddig sem volt semmi koncepció abban, amit a kormány adópolitika címén művelt, ezen erre kis időre már nem is nagyon kíván változtatni. Nem egyértelmű, hogy az eddig módosítások célja voltaképpen micsoda - azt leszámítva, hogy PÉÉÉNZ. Ha 2010-től nézzük az intézkedéseket, és jótékonyan figyelmen kívül hagyjuk az egyértelműen bevételnövelő célzatú elemeket (a teljesség igénye nélkül: bankadó, ágazati különadó, egyéni járulék emelése), egyszerre van jelen az állam kivonulását jelképező lépés, s egyszerre az is, hogy az állam bekérezkedik a nappalinkba, felrakja a lábát az asztalra, és vizet kér.
Az egykulcsos adót lehet szeretni és nem szeretni, önmagában sem nem jó sem nem rossz. Az egy dolog, hogy Európa kulturáltabb felén ilyen nincs, de ennek, azt leszámítva, hogy nagyon jól hangzik, jelentősége nincs. Az egykulcsos rendszerrel az állam lényegében nem kíván beleszólni semmibe. Nem minősíti az állampolgárait sem kor, sem családi állapot, sem jövedelem szerint. Abszolút igazságos rendszer - azzal lehet vitatkozni, hogy egy társadalom elég-e ha csak igazságos, vagy szükséges-e az is, hogy empatikus legyen.
Az egykulcsos adót alkalmazó állam - érdemes ide sorolni az szja mellett az egykulcsos áfát is - azt vallja, hogy szociális elemeknek nincs helye az adórendszerben. A szociális problémákat külön rendszerben kell orvosolni. Vagyis nincs helye kedvezményes kulcsoknak sem az áfában sem az szja-ban. Ezeket a kedvezményeket ugyanis - szól az ellenérv - azok is igénybe tudják venni, akik nem szorulnak erre rá, vagyis a gazdag ember is fűt és eszik kenyeret. A szociális kérdéseket külön segélyezési, támogatási rendszerben intézik. Az állam - mivel sokat nem tesz állampolgáraiért - viszonylag alacsony adókulcsokat alkalmaz, mondván minél több maradjon a lakosságnál, s majd ő eldönti, hogy mire van szüksége.
A másik, ha úgy tetszik, progresszív adórendszerben az állam deklaráltan támogat csoportokat. A legegyszerűbben az alacsonyabb kulccsal, vagyis minél többet keresel, annál inkább meg kell köszönnöd a lehetőséget a többi honpolgárnak egy magasabb adózási sávval. A több sáv az szja-ban és az áfában is jellemzően megvan (kivétel ez alól például Dánia, ahol egyetlen 25 százalékos áfakulcs van). Az áfában az állam nemcsak azt döntheti el, hogy melyek az alapvető élelmiszerek, hanem hogy milyen egyéb "fogyasztást" kíván támogatni. Szóba jöhet a kultúra, az oktatás, a nagy munkaigényű szolgáltatás (például biciklijavítás), a turizmus, lényegében bármi. Ez a rendszer bonyolult, annál bonyolultabb, minél finomabb. Az eltérő kulcsok mellett adókedvezmények is vannak, itt is az állam dönti el, mit támogat: gyerekvállalást, öngondoskodást, befektetési hajlandóságot.
És a tízforintos kérdés: melyik verziót alkalmazza most a kormány? Öööö... Igen, ezerrel nyomja, hogy egykulcsos adó, de az egykulcsos adó élét elveszi a családi adókedvezménnyel. Amivel meg ugye az a helyzet, hogy háromszázezres havi fizetés alatt nem lehet kihasználni a valóban jelentős, három vagy több gyerek után járó kedvezményt. Három gyerek havonta 99 ezer forinttal csökkentheti az adót, ám az adatok szerint ebből a 99 ezerből átlagban csak 39 ezret tudtak kihasználni a sok gyerekesek - többségük túl keveset keres ugyanis ehhez. Persze van aki baromi jól járt. A legtöbbet egy 12 gyereket nevelő munkavállaló szakított: ötmillió forint adót spórolt 12 hónap alatt, ehhez legalább két millás fizetés kellett. Nyilván nem kell sajnálni egy focicsapatot és cserekapust nevelő állampolgártól az adókedvezményt, de tény: ezzel a rendszerrel elég erősen odabaszott az arányos egykulcsosságnak a kormány.
És ez még csak az szja. Az áfában olyan szinten belepofázik a kormány, hogy mi a jó és mi nem, hogy az már az értelmezhetetlenség határát súrolja. Elég csak arra gondolni, hogy a tejtermékeket első körben alapvető élelmiszernek ítélte a kormány, majd kikötötte: a trappista sajt kedvezményes, a camembert viszont nem. Az ötkulcsos áfa ötlete pedig mindennek a baromságnak lett volna a csimborasszója. Még 2010-ben azzal magyarázta a kormány az egykulcsos adó bevezetését, hogy több százmilliárd forintot hagynak az embereknél, ám 2012-ben már Viktor úgy látta, hogy majd inkább ő mondja meg, mire érdemes költeni: "A társadalmi igazságosságot nem akkor kell számon kérni, amikor az emberek elvégzik a munkájukat, és megkapják az azért járó jövedelmüket, hanem amikor elköltik azt."
Nem az számít, hogy az ötkulcsos áfából nem lett szerencsére semmi, hanem a nagy zavar a fejben. Hogy mi a szart is akarunk voltaképpen? Segít ezen a most bejelentett 400 milliárdos csomag? Nem nagyon. Bár első pillantásra úgy tűnik, most fog kiteljesedni az egykulcsos adó - hiszen a félszuperbruttó kivezetésével együtt az egyéni járulékplafon is meg fog szűnni, vagyis minden munkavállaló egyazon kulcsok szerint adózik majd. Csak az a baj, hogy ebben nagyjából annyi a tudatosság, mint amennyi az ész az amőbát játszó csirkék fejében.
