Nemcsak a szerencsejáték-szervezésről szóló törvényt kellene egy nap alatt áttolni, nehogy felpuhuljon, hanem minden olyan módosítást, amelynek köze van Járai Zsigmond biztosítójához. (Azért ez milyen szép, felpuhuljon a javaslat, mintha az egy naspolya lenne, amit berakunk a spájzba. A felpuhulás annak az eufemisztikus kifejezése, hogy hírnévre vágyó, de azt elérni nem tudó, középszerű senkiket kennek meg azért, hogy az orruk elé dugott szöveget kopipasztával módosító indítvánnyá alakítsák.)

Az köztudomású, hogy a kormány jelentősen átalakítaná a biztosítások fogalmát az szja rendszerében, praktikusan lényegük és nem elnevezésük szerint csoportosítaná azokat. Leegyszerűsítve: ha a munkáltató fizeti a munkavállalója kockázati életbiztosítási díját, akkor az a díj legyen adómentes. Alapesetben akkor van kifizetés, ha a munkavállaló meghal, így a díj nem jelent valódi jövedelmet. Minden más cucc, ahol a munkavállaló részesedhet bármilyen kifizetésben, nem kockázati életbiztosítás, hanem megtakarítás, befektetés, fűzfán fütyülő rézangyal. Hát szopcsi, hogy emiatt megszűnik az életbiztosításként árult munkáltatói unit linked termékek adómentessége. A szakma szerint ennek baromira nincs semmi keresnivalója a rendszerben, ez egy kiskapu kihasználása volt, de vége a szezonnak, lehet csomagolni.

Ja, az magánpech, hogy a CIG Pannónia és a Brokernet is ezekből a termékekből produkált a piaci átlag többszörösére rúgó bevételnövekedést - másnak is van ilyenje, de nem ez a leghangsúlyosabb. Tudták, hogy ez nem tart örökké, hát most lehet másban gondolkodni. Gondolta ezt például az, aki részt vett az átalakítást megelőző munkában. Az ötlet a biztosítóktól jött - nem az, hogy kibarmoljanak Zsigával, hanem hogy normális rendszer szerint működjenek a dolgok -, s az általuk kitalált rendszer alapjait a nemzetgazdasági tárca meg is tartotta, s beleépítette azt a törvénytervezetbe. Vagyis unit linked adómentességének annyi - azzal, hogy az idén megkötött biztosításokra három évig nem lesz érvényes ez a szabály.

Szóval volt ez a remekbe szabott javaslat, amit Papcsák mindenhez értek Ferenc kezdett el fúrni. Tőle származik ugyanis egy módosító, amely a tervezetből kivenné azt a passzust, amely szerint megszűnne a unit linked biztosítások mentessége. És mondjuk betenné, hogy a magán egészségbiztosítások díját lehessen fizetni egészségpénztári befizetésekből - utóbbival technikai szempontból nincs baj. Na de kinek van már magán egészségbiztosítási terméke? Igen, a CIG Pannóniának.

Na most akkor vagy az a helyzet, hogy Papcsák valójában egy zseniális elme, aki tökéletesen átlátja az elszámoltatás, a polgármesteri feladatok és a választási törvény lényegét és buktatóit, emellett pedig a pénzügyi, ezen belül is a biztosítási szektor mély ismerője. Vagy az, hogy Zsiga épp őt kereste meg, ugyan legyen már oly kedves ezt és ezt a passzust vegye már ki, azt meg tegye már be helyette. Öööö biztos kapott egy jó befektetési tippet, elvégre csak tisztességes emberekről van szó.

Nemcsak agyatlan bloggereknek jut eszébe effajta összefüggés. József-Polonyi Gábor, a biztosítások adójogi szabályainak szakértője, nem mellesleg az új szabályozást előkészítő és kidolgozó team tagja nyílt levélben fordult a minisztérium helyettes államtitkárához, hogy ezt így ne már (ennél hosszabb és cizelláltabb a szöveg).

Teljesen bizonyos vagyok abban, hogy Papcsák Ferenc nem biztosítási szakértő. Abban is bizonyos vagyok, hogy ő csak a nevét adta ezekhez a módosításokhoz, és az sem lepne meg, ha e módosítások mögött Járai Zsigmond biztosítója, a CIG Pannónia állna, de az sem, ha maga Járai Zsigmond lenne a szálak mozgatója, akinek politikai kapcsolatait, politikai érdekérvényesítő erejét lebecsülni botorság lenne.

(...)

Nem hiszem, hogy Járai Zsigmond Orbán Viktor felhatalmazásával, egyetértésével munkálkodna nemkívánatos eszközök bevetésével a neki, mármint Járai Zsigmondnak és üzleti köreinek fontos célok elérése érdekében. Ezt annál inkább sem gondolom így, mert ha nem tévedek, éppen a miniszterelnök úrtól származik az a üdvözlendő mondás, miszerint nem lesz partner egyetlen olyan szabályozás létrejöttében sem, amely nem a közjót, hanem egyének vagy szűkebb csoportok érdekeit szolgálják.

(...)

Bármilyen trükkös, rafinált kodifikációs megoldás egy pillanat alatt lelepleződik, ha annak végeredménye a mai szabályozási anomália fenntartása, ha a közgazdasági tartalmi jegyei alapján megtakarítási életbiztosítás, az úgynevezett teljes életre szóló kockázati életbiztosítás (amely nem kockázati biztosítás) vállalkozások által fizetett díja a jövőben is adómentes marad. Ebben az esetben mindenki számára világos lesz: Járai Zsigmond célt ért, és a közjó sérült. És ennek eredményeként: marad továbbra is a mellébeszélés, a hazug szó, a zavaros szabályozás - és a zűrös adózói attitűd.

A költségvetési bizottság első helyen kijelölt bizottságként ma kettőkor tárgyalja a tervezetet. Vagyis ma délután kiderül, van-e még minimális szakmaiság a minisztériumban. Ha van, akkor nem támogatja ezt a Papcsák-féle javaslatot, hanem ragaszkodik a sajátjához. Ha szeretné, hogy ennek eredménye is legyen, a kis bólogató kutyusokat is meg kell győzni a bizottságban, vagyis lehet, hogy kompromisszumos megoldást kell ajánlania. Most a kormánynak, na jó az államtitkárságnak drukkolok.

Frissítés: 

A költségvetési bizottság benyújtott egy Papcsákénál kidolgozottabb javaslatot, ám az sokat nem változtatott a helyzeten. A módosító ugyanis meghagyja az ilyen, befektetésnek minősülő életbiztosítások adómentességét, azzal, hogy csak akkor lesz adómentes, ha havonta ugyanakkora díjat fizet a munkáltató. Ha évente tol be adott összeget, akkor adóköteles lesz. A díj mértéke éven belül nem változhat, évente pedig legfeljebb az infláció mértékével lehet emelni. Ez nagy korlátozást nem jelent. 

Azt azonban fontos kiemelni, hogy ha előáll az adófizetési kötelezettség - mert a munkavállaló felmond például, és a munkaadó nem fogja fizetni a továbbiakban a díjat - akkor a hatályos szabályozással ellentétben a munkavállalót nem terheli adófizetési kötelezettség. A már befizetett díjak után a munkaadónak kell adóznia a béren kívüli juttatások szerint, vagyis szja plusz 27 százalék eho - tíz év után 14. Nagy kérdés, hány munkavállaló vállalja majd ezt a kockázatot. Eddig a munkavállalónak nagyon nem volt mindegy, felbontja-e ezt a szerződést, jövőre viszont csak annyit kell mérlegelnie, megéri-e neki, ha a befektetése egy részét elbukja.

Ja, azért összességében természetesen Zsiga nyert.