A közeljövőben ismét felminősítik Magyarországot - mondta a Nagyvezér majdnem pontosan két évvel ezelőtt, amikor a mocskos Moody's tette le két fokozattal az országot, épp a bóvli fölé. Móricka rosszul képzelte, lett belőle egy év alatt tripla bóvli, most meg egy újabb leminősítés az S&P-től. Mi változott? Az elmebeteg gazdaságpolitikában lényegében semmi, tart az országot hosszú évekre padlóra küldő őrület. De legalább a kommunikáció bekeményített: két éve még csak nem értették és bíztak a következő jobb értékelésben, most viszont már gyakorlatilag a picsába küldték az S&P-t.

Debil Gyuriék közleményéből szinte csak a bizonyos kultúrkörökben és 60-as IQ alatt népszerű "New York - Tel Aviv tengely" szakkifejezés hiányzik, a "spekulánsok lobby intézménye" már benne van (igen, így ipszilonnal). Azért valahol elég morbid, hogy így nevezik az S&P-t, miközben épp a geci spekulánsoknak köszönhetik, hogy még próbálgathatják az eszement baromságaikat és nem kényszerültek az IMF karjaiba. Ki a faszom veszi a magyar kötvényeket és tartja erősen a forintot, marhák? Igen, akiket a legjobban utáltok, a rövid távú spekulánsok. De csak addig, amíg van likviditás a világban és magas a kötvényhozam, nem is az ország kilátásai miatt.

Véletlenül sem szeretnék a hitelminősítők védőszentje pózban tetszelegni. Rengeteg kritikát kaptak az elmúlt évtizedekben, többnyire jogosan. Nagyon durván benézték a 2007-es buborékot, a nagy krízist kirobbantó másodrendű jelzálogpiaci válság elején a legmagasabb minősítést adták azokra az összecsomagolt kötvénystruktúrákra, melyek amúgy egy kalap szart se értek. Klasszik szopó volt az Enron is, négy nappal a csőd előtt még befektetési kategóriában, pedig tudták, hogy dől a cég.

Mivel a pénzt azoktól kapják, akiket minősítenek, több olyan balhé is volt, amikor jobb besorolást ígértek megfelelő ügyfélkapcsolat esetén. Eleve sokat bratyiznak a minősített cégek vezetőivel, persze tanácsot adnak a jobb eredményesség érdekében, de ebből előbb-utóbb biztos kisül egy túl közeli kapcsolat, picit jobb minősítés. Eleve gáz, hogy csak három nagy minősítő van, sőt Amerikában lényegében duopólium, mert a Fitch ott igen kispályás játékos. Aztán, hatalmuk irreálisan nagy lehet a szarban levő cégek esetében. Egy-egy meggondolatlan leminősítéssel be is dönthetnek vállalkozásokat, mert megdrágítják a finanszírozásukat, ördögi körbe taszítva őket.

Nem jó tehát ez a rendszer, de nincs más, baszki. Egy akkora taknyolás után, mint amit 2007-2008 hozott sem tudta a világ annyira megreformálni a rendszert, hogy komoly változás következzen be a hitelminősítés terén. Próbálkoztak új minősítővel, ilyen-olyan szigorítással, de e lényeg nem változott. Ez a három cég mond valamit, amire a befektetők figyelnek, s az alapján is cselekednek.

Nem mi fingjuk innen a passzátot, egy picsányi országnak a realitásokat el kell fogadnia. Nem dilettáns hülyék döntenének a minősítésekről - azok a magyar kormányban és a Nemzetgazdasági Minisztériumban lelhetők fel tömegesen. A fenti kritikák szinte kizárólag a vállalatok hitelképességének vizsgálatához kapcsolódnak, országok esetében könnyebb az értékelés egy hozzáértőnek. Vitatni tehát lehet, de komolyan nem lehet belekötni abba, amit a hitelminősítők Magyarországgal kapcsolatban az elmúlt 20 évben műveltek.

Az ország a Bokros-csomi után mászott ki a bóvliból és 2002-ig folyamatosan jöttek a felminősítések. Viktor úgy érezhette első kormányzása alatt, hogy a seggét is kinyalják a minősítők, pedig csak beleült a Bokros utáni tutiba és nem baszott el nagyon semmit. Aztán a Medgyessy-féle idióta kiköltekezés után megindult a lejtmenet, mely a mai napig tart. Egyetlen felminősítés se volt lassan 10 éve, Gyurcsány és Orbán alatt is tart a zuhanás, Bajnai idején volt csak megálló a leminősítésekben. A pénteki bukással a rendszerváltás óta nem látott mélységbe süllyedt az ország hitelbesorolása - köszi Péter, Fletó és Viktor.

Miért kéne kurvára odafigyelni az S&P figyelmeztetésére? Például azért, mert ők nem Brüsszel, ahonnan sima politikai okokból is szopathatják Viktort, mert joggal nem tetszik nekik, hogy a Nagyvezír folyamatosan odaszarik az uniós bárpultra. A hitelminősítők a válságbeli cumi után minden korábbinál nagyobb energiákat fordítanak arra, hogy a legpontosabb értékelést adják. Ha túl korán minősítenek le, akkor azzal basztatják őket, hogy pánikot keltenek, ha meg későn, akkor a faszér nem szóltak időben. Nem könnyű általában, csak sajnos a magyar helyzet túl egyértelmű. Tartós stagfláció, egyeztetés nélkül szinte hetente változó törvények, évekre kinyírt üzleti bizalom és beruházások, stb.

Sajnos semmi illúzióm a tekintetben, hogy bármi változik itt ettől. Lehet, hogy kedden a négy fidesztroll elgondolkodik 3 percre a Monetáris Tanácsban, hogy megint levágja-e a kamatot, de sanszos, hogy jön az ukáz a pártközpontból: megmutatni a mocskos imperialistáknak, meg Simort is gyalázni kell, csökkentsetek megint.  Épp nagy nehezen kipréselték a bankokból, a multikból és az emberekből a hiány tartásához szükséges összeget, összeállt a 2013-as költségvetés. Sajnos egyre inkább úgy tűnik, ezek nem csak a pofájukat jártatják, hanem komolyan hiszik, hogy ez az út sikeres lehet. Márpedig ez a létező legrosszabb verzió.