Pedig már azt hittem, megjött az esze a Debilnek. De szép is volt az elmúlt hónap: eltelt a május a nélkül, hogy elnök úr valami kapitális faszsággal állt volna elő. Az ugyan látszott, hogy fingja nincs a jegybanki növekedésösztönző programról, de legalább olyan emberekkel vette körül magát, akik viszik a bótot. Ő maga meg - nyilván felsőbb ráhatásra - beérte azzal, hogy megjósolja, milyen lóbaszott növekedés lesz íziben, amikor a jó magyar kkv-k gigaberuházásokba kezdenek a 2,5 százalékos kamatra kapott stexből.
Múlt hét végén György, leendő nemzeti bankfelügyelőnk Siófokon promózta a hitelprogramot. Most hagyjuk, hogy mi a repedt fasznak kell népszerűsíteni bármit, amire nyilvánvalóan jókora túljelentkezés lesz. A hülyének is megéri az olcsó hitel, a kérdés tehát nem az, hogy lesz-e rá kereslet, hanem az, hogy kik lesznek a szerencsések, akiknek jut is belőle. Debil barátunkon azonban Heti Válasz elvonási tünetek jelentkeztek: ha már nem írogathat szánalmasan könnyfakasztó agyatlanságokat, legalább most kicsit kiélhette magát. A pszichiáterek réme egy óvatlan pillanatban nem kevesebbet nyilvánított ki, mint hogy még tíz évig nem kell nekünk euró.
Tessék? Az elmúlt 15 évben folyamatosan az ment, hogy milyen faszántos lenne a közös pénz, csak nem bírjuk teljesíteni a bevezetéshez szükséges kritériumokat. Most meg, hogy az infláció, meg a hiány lenyomva és még az adósságról is behazudható, hogy csökkenő, vagyis az elnyúló recesszióban, csúnya leszakadásban is rágyúrhatnánk a dologra, azt mondja az ember, hogy a faszomnak kell a diós kalács?
Erős idegzetűek végigböngészhetik, hogy melyik retardált vezetőnk épp mikorra ígért euróbevezetést. Viktor 2002-ben 2006-ot mondott, aztán jól megszavazta a közgazdászguru Megyó költségvetést szétkúró osztogatását. Utóbbi díszfasz a pénzszórás után még beblöffölt egy 2008-at, Gyurcsány pedig egy idő után már inkább lemondott a céldátumról, de azt egy darabig senki sem vitatta, hogy az ország érdeke a mielőbbi csatlakozás a zónához.
Az teljesen érthető lenne, ha a periféria válsága és a zóna egészének recessziója nyomán beindulna egy őszinte szakmai vita arról, hogy biztos jól járunk-e a csatlakozással. Elvileg minden unióba belépett ország számára cél az euró bevezetése, de a gyakorlat azt mutatja, hogy aki nem szeretné, azt senki sem kényszeríti. Könnyű kikeresni azokat, akik megszívták az euróval, de mi most épp annak élvezhetjük az előnyét, hogy jobban látjuk: hogyan lehet úgy bevezetni a közös pénzt, hogy jól járjunk vele. Még ma is úgy tűnik, hogy aki kellően felkészülten, versenyképes gazdasággal lép be, az nyerő lehet - a lettek épp tegnap kapták meg az áldást a csatlakozásra, pedig 2008-ban még ők száguldottak a leggyorsabban a szopórolleren.
Persze népszerű lehet az óbégatás arról, hogy a zóna úgyis szétesik, hagyjuk a picsába az egészet. Ez ugyan baromság, mivel a sokkal versenyképesebb Amerika és Ázsia szorításában Európa végső soron összefogásra ítéltetett, de még mindig jobb, mint lapítani, mint szar a fűben. Ha már baja van Matolcsynak, vagy a kormánynak az euróval, talán el kellene mondani, hogy mi az.
Amíg a nagy kuss van, csak arra tudok gondolni, hogy nincs a háttérben semmiféle gazdasági megfontolás. Épp azért, mert a kontinens kénytelen az eddiginél szorosabb együttműködés felé haladni, az eurózónába lépés a tagországok kormányainak mozgásterét csökkenti. A Debil és főnöke pedig három éve folytatja az ezzel ellentétes irányú küzdelmet, a túlzottdeficit-eljárás alól történő kikerülés fő célja is az volt, hogy az idegenszívű faszszopók ne ugathassanak bele a 20 évre tervező Vezér dolgaiba. Tök logikus tehát, ha a kormány egy bolhapöcsnyi lépést se tesz az euró felé, csak ezt mégse meri kommunikálni.
Sunnyognak tehát euró ügyben, most is csak a szerencsétlen beteg srác szájáról felejtették le az ápolók a szájzárat. De halló, hol van az ellenzék? Az egész sztoriban az igazán elszomorító az, hogy egyetlen épeszű reakció sem érkezett. A nácik nyilván isznak egy pofa sört a Debil egészségére, a maszopos brigád pedig csak azon pörög, hogy miképp lehet túllicitálni demagógiában a rezsicsökkentést. Még a korábban euróba rohanó Bajnai sem csapott le a magas labdára, inkább reggeltől estig libaügyben védekezik és demokráciát félt, amivel pont gyíkszart se ér el.
És ezekből kell választanunk jövőre.
Az utolsó 100 komment: