Ha ma jöttem volna le a falvédőről, semmi problémám nem lenne Ferenccel. Pszichopatás gesztusain inkább csak mosolyogni lehet, világképe, amikor épp nem a nyugger szavazóbázisra kacsintva kamuzik, teljesen vállalható. Most, hogy végre kiderült, miben tér el koncepciója a maszopétól, az ő verziója közelebb is áll hozzám. Fletó öreg rozmár, kimondja,hogy vegyük csak vissza a határon túliak szavazati jogát és tandíj ügyben is be meri vállalni, hogy az első két ingyenes szemeszter után fizetni kelljen, míg a kommerek keményen szavazatra gyúrnak azzal, hogy a teljes ingyenességet nyomatják.
Apró bibi, hogy ez az ember az ország egyik legelutasítottabb politikusa, szárnyaló küldetéstudata mégis háromszáz duracellnyuszit lealázó hiperaktivitással párosul. Mindig zsezseg, amikor nem kéne, folyton akkor nyomul, amikor jobb lenne, ha háttérbe vonulna. Leginkább most. Úgy hiányzik az ellenzéki összefogásnak ez az önelégült pojáca, mint hullaházba a hegedű.
A cél ugyebár közös: az országnyomorító Viktort és klientúráját el kell takarítani a halálba 2014-ben. Ha Ferenc komolyan gondolja, hogy ebben segédkezni akar, akkor már tegnap elindult volna például Kukutyinba, a zabhegyező költségét a nemes cél érdekében szívesen állom. Persze frusztráló, hogy a kis genya Attis nem ad megfelelő helyet az MSZP listáján, sőt őszintén bevallja, hogy nem kér a bukott kormányfőből. De ez van, dönteni kell: emberünk a saját szaros kis politikai érdekét helyezi előtérbe, vagy az országét.
A kormányváltásra a friss közvélemény-kutatások alapján kevés az esély, de Gyurcsány most képes azt a hangyafaszniyt is lehúzni a slozin. Az ország érdeke az, hogy senki se kerüljön a maszop-együtt duó látómezejébe. Ha Gyurcsány (és Fodor, akinek a buráját alapból még jobban csipázom) eltolják a csattogós lepkét, tán még van esély arra, hogy a demokratikus ellenzék egységes kormányváltó erőként tűnjön fel a bizonytalanok szemében. Ha viszont Fletó minden nap ott trollkodik a médiában és osztja az észt arról, hogy ő az utolsó pillanatban is helyet akar magának az összefogásban, az igen sok potenciális ellenzéki szavazó számára rendkívül irritáló. Ha Ferenc tényleg kormányváltást akar, akkor bejelenti, hogy támogatja Attist és Gordont, szimpatizánsait megkéri ugyanerre és elkezdi a hosszú felkészülést 2018-ra. Isten bizony drukkolni fogok neki.
Eltakarodása akkor lehet a legértékesebb, ha véletlenül sikerül legyőzni a zsebnérót. Kurvára nem mindegy, hogy Fletó és Fodor belepofázhat-e az új kormány dolgába, épp elég lesz a két nagyobb kötélhúzását idegekkel bírni, már csak az hiányzik, hogy a két kispályás játékos embereire is szükség legyen a parlamenti többséghez. Négyesben kábé két hónap alatt buktatná meg őket az orbitális fideszes hazugságcnami (lásd Szlovákia), kettőnek azért több esélye van, hogy a kétharmaddal sok évre bebetonozott naracskáderek szorításában végignyomjon négy évet.
Ferenc személyiségfejlődésében ugrásszerű javulás állt be múlt hétvégén, amikor végre-valahára képes volt beismerni: elkúrta, nem kicsit, nagyon. Na nem Őszödöt, hanem azt, hogy nem mondott le a miniszterelnökségről időben. Már csak ő nem fogta fel, hogy ha korábban tiplizik, akkor nagy valószínűséggel nincs kétharmad, a narancs slepp nem tudja szétkúrni a demokráciát, lezülleszteni a gazdaságot és lenyúlni a fél országot. Kurvára nem fog vigasztalni, ha Ferkó 2023-ban beismeri, hiba volt széttrollkodni a 2014-es kampányt, jobb lett volna a Bahamákon baszni a rezet. Ha tényleg komoly és felelős politikusnak tartja magát, ezt most kellene felismernie: egyszer már teljhatalomhoz juttatta Viktort, másodszor már igazán nem kéne segíteni neki.
Az utolsó 100 komment: