Már soha nem gondoljuk azt, hogy az aktuális mocsoknál nincs lejjebb, de így is nehéz a magunk mögött hagyott évet nem mellbevágónak nevezni. Évértékelő sorozatunk első részében a két szarfaszú blogger mellett a széplelkű Klopi kisasszony is összegez, aztán jönnek tízes listáink.
Géza szerint a világ
Esett már le bugyi csajról a hasonlataimnak és képzavaraimnak köszönhetően, de most meg vagyok kicsit lőve. Agyalok, hogy mihez tudnám hasonlítani a NER-t és 2013-at, de csak baromságok jutnak eszembe. Kicsit olyan ez az év és ez a kormány, mint a Requiem egy álomért című filmben a hernyós srác anyja: meghívják egy tévéműsorba, de ahhoz, hogy a legjobb formáját hozza, le kell fogynia és bele kell férnie a piros estélyi ruhájába. Egy tévés pöcstől rendel valami fasza fogyasztó tablettát, ami kurva jól kezd el működni, a spinéről olvadnak a kilók, minden egyre szebb lesz és mindent egyre nagyobb energiával tud csinálni. Aztán kiderül, hogy a tévés rohadék valójában speedet adott el a nőnek, aki rászokva a spurira a végén nem a tévében, hanem a zárt osztályon kötött ki. Na, most kábé ott tartunk, hogy olvadnak a kilók.
Volt pár jóslatom, ami sajnos bejött. Nem a mellemet akarom döngetni, hogy én már 1998. január 12-én megmondtam, hogy Viktor veszélyes csákó. De tény, hogy a legtöbb "ez elsülhetne jól is" kezdetű mondatból végül csak az lett, hogy "ja, de nem így". Írtunk mi itt tarfikmutyiról, devizahitelekről, akárhánykulcsos szja-ról, rezsicsökkentésről meg nyugdíjakról is, és most így december végén nagyjából a következő állapítható meg.
A kormányunkat két cél vezérelte: a minél gyorsabb zsetonlenyúlás, mert ezt elcseszték annak idején, nem maradt nekik túl sok, és nem volt elég nagy a talicskájuk sem. Hát most megnőtt, az biztos. Ennek érdekében bármikor írtak vagy átírtak bármilyen törvényt, a dobókockának mind a hat oldalára azt írták, hogy Közgép, ha meg valami nem jött össze, akkor simán kibasztak azokkal, akiket korábban épp ők toltak a megfelelő poziba - lásd tarfikmutty. Heteken át ugatott mindenki, hogy ez így nem lesz jó, a koncepció szerint a dohányboltok töredéke fog megélhetést biztosítani. Reakció: semmi. Eredmény: hábakker, a benzinkutas, teszkós rohadékok zárjanak be most.
A másik cél a semmi szinten tartása. Lásd devizahitel-baszkurálás, rezsicsökkentés. Devizahitelek, nyugdíjreform: tűnjön úgy, mintha csinálnánk valamit, de a lényeg, hogy nekünk az a jó, ha nem történik semmi. Illetve a rezsidémon esetében: most legyen valami iszonyat konkrét, majd később lesz valahogy, szart se érdekel. Mert a cél 2014. És semmi több. Ennek érdekében tollba mondja Habony Árpi az MTI tudósításait, megmagyarázzák a KSH adatokat - mert azok a hülye matematikusok szarhoz se értenek, aki kritizál, azt elhallgattatják. Fasza kis év lesz ez a 2014.
A szegény kis Klopédia panaszai
Nem, ez így nem teljesen igaz, mert nem panaszkodni szeretnék, de értékelem a stáb szépirodalmi vénáját, gondolom, legalább egyikük figyelt a szakközépben a magyarórán. Nem szerettem ezt az évet. Úgy éreztem, hogy sok mindenről elmondtam a véleményem, és ennek semmi jelentősége nem volt. Természetesen nem azt vártam, hogy majd egy blogbejegyzés olvastán Orbán Viktor elgondolkodik a hatalom akarásának problematikáján, Matolcsy, Kövér vagy Rogán belátja, hogy vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem illik tönkretenni, mert ezektől lesz élhető egy demokrácia. Csak azt reméltem, hogy ez a köz véleménye, nem pedig egy egzaltált értelmiségi nyafogása.
A jelek azonban az irányba mutatnak, hogy a köznek nincs véleménye - vagy olyan vélemény az, amelyet én nem tudok elfogadni. Irritáló olyan írást olvasni, amelynek szerzője magát egy fél emelettel a köz felett képzeli el, és onnan nyilatkoztat ki mindenféle, hogyan is szokta Géza írni, fotelfilozófiát. Én nem érzem magam elégnek, hogy babitsi magasságokból beszéljek erkölcsről és jóról, ha pedig nem vagyok elég, akkor mi értelme van minderről beszélni?
Sem az alkotmány szétzilálása, sem a felháborító törvényalkotás - a kormány helyett egyéni képviselők nyújtanak be javaslatokat, a kormány és a kormánypártok közé egyenlőségjelet lehet tenni, miközben nevetséges színjátékkal elbohóckodják a vitát és a számonkérést, ami a parlamentarizmus alapja -, sem más nem hozta meg azt a változást, amely révén a köz is joggal háborodott volna fel. A trafikbotrányt, a stadionépítési lázat, a közoktatás központosítását a köz lenyelte, mint reggeli vitamint. A diákokat leszalámizták, az ellenzék (vagy mi a csoda) saját magát végezte ki, és a köz elégedett, mert volt két rezsicsökkentés. Attól tartok, erről nincs már mit írni.
Miki a vérzivatarban
Tudom, rém unalmas már a birkanépezés, de 2013 mégiscsak arról szólt, hogy egyértelművé lett: nincs olyan szintje az elbaszott kormányzásnak és az intézményesített szisztematikus lopásnak, amit ne lehetne egy-két profi közérzetjavító intézkedéssel, valamint folyamatos gátlástalan és hazug kommunikációval kompenzálni. Egy cseppet fejlettebb demokráciában egy ilyen kormányt rég a halál lompos farkára hajtottak volna a választók, nálunk most vált egyértelművé, hogy pont erre a gusztustalanságra van igény. Az előző két évben még lehetett bízni abban, hogy a teljesítménynek megfelelő lesz a végítélet 2014-ben, ez foszlott szerte idén. Amiben persze komoly szerepet játszott, hogy az állítólagos alternatíva a folyamatos öntökönszúrással volt elfoglalva: a pitiáner, fogalmatlan és széthúzó ellenzék nullára írta magát, komoly új erő pedig nem tűnt fel a színen.
Ezen nincs is mit ragozni, a rengeteg fika után némi önmarcangolás következik. Volt egy poszt januárban, melyben jósolgattam picit, íme, mennyi jött be az akkor leírtakból. Nos, az undorító demagógia valóban folytatódott, de még így is kordában tudták tartani a hiányt, kikerültünk a túlzottdeficit-szarságból. Eddig ez félig bukta. A költségvetés gyakorlatilag bedőlt, nem is emlékszem már, hányszor kellett toldozni-foltozni, bankszopató új adót kitalálni, hogy végül épp meglegyen a Brüsszelt is boldogító, a kormánynak meg szabad kezet biztosító 3 százalék. A GDP alakulása jobb lett a vártnál, de ha az időjárást és az egyéb mázlifaktorokat leszámítjuk, nyoma sincs növekedési fordulatnak, inkább technikai korrekciót látunk. A Matolcsy-féle hitelezésélénkítés értékelése korai még, egyelőre ez is egyszeri lórúgásnak tűnik, de a kockázata nagy, ha kamatot kell emelni, kicsit sokba kerül majd a költségvetésnek. Az utolsó két bukásjóslat full bejött, a Kúria jogegységi döntése nyomán látványosan, bő nyállal pippantották le a lószerszámot a hibástermékezős és nincsisbennedevizás dumákat benyelő devizahitelesek, a támogatott lakáshitelre pedig magasról tojtak a népek.
Ötből majdnem négy, örülhetnék, persze az ország érdeke az lett volna, hogy több szarság ne következzen be. Mindegy, jobb lenne elfelejteni ezt az évet, de simán lehet, hogy ha az ámokfutás az újraválasztás után még intenzívebbé válik, távolabbról visszatekintve a 2013-as híg fos is elixírnek látszik majd.