Ezt a poszt nem született volna meg, ha csak egyetlen olyan blogbejegyzést sikerült volna találnom, amely épeszűen foglalkozik a Nógrádi-kérdéssel. De megint csak a szokásos: a minden bokorban nácikat sejtő Vincentnél indoklás nélkül is evidens, hogy az ember egy minden rezsimet kiszolgáló kókler. A másik oldalon meg a mentegetés, rajongás átcsap komplett idiotizmusba: Vigyázó kolléga a ballerek összehangolt támadását fedezte fel abban, hogy nekiestek Nógrádinak. Nem lehetne legalább egyszer érzelem- és indulatvezérelte szélsőségek között korrekten értékelni valakit, valamit?
Az, hogy Nógrádi felkeltette a sajtó érdeklődését, tök természetes. Az, hogy sokat szerepel és érdekeseket mond, még kevés lett volna, de mivel ő beszélt először a kerítés lehetőségéről, rögtön fideszbérenc lett a szemellenzős szélsőlib körökben. Innentől a 444 támadásai tök természetesek, rajtuk a szakmaiságot számon kérni felesleges is, bármelyik nyikhaj firkász nyugodtan idiótázhat, dilettánsozhat bárkit, van aki ezért szereti őket. Az Index nagy port felverő cikke egyrészt fontos, mert leleplezi Nógrádi blöffjeit a nem létező posztjairól, másrészt viszont kissé belecsúszik a túlfikázásba és tudományos munkásság híján nulla értékként kezeli egy igen tapasztalt egyetemi tanár teljes eddigi életművét. A legérdekesebb, hogy annak a Magyar Narancsnak a Nógrádi-portréja a legteljesebb és legkorrektebb, amely amúgy vállalhatatlanul túltolta pár hete azzal az orbánnácizással és amúgy is többnyire a bérrettegő széllib dumákat nyom. Csakhogy a rendkívül alapos munkából pont kimaradt az a kamupozikkal kapcsolatos adatgyűjtés, amit meg az Index végzett el profin.
Aki elolvassa ezeket a cikkeket, egyből vághatja, hogy a Vigyázó-féle összehangolt karaktergyilkossági elmélet egy baromság. Már csak azért is, mert a Mancsnak nyilatkozó szakértők többsége elismeri emberünk szakmai kvalitásait, a 444-féle szélhámosozást teljesen hiteltelenné téve. De akkor mi is a baj Nógrádival?
Vitathatatlan, hogy nagyon jól átlátja a globális politikai folyamatokat, érdekeket, ellenérdekeket és ezt profin kommunikálja. Lehengerlő előadó, aki a tények felfűzése, illetve az összefüggések megvilágítása mellett azért véleményt is mond. Ezzel semmi baj, de az már problémásabb, hogy a kettőt nem mindig különíti el. Vannak egyértelmű, a profik által tényként kezelt összefüggések, meg vannak olyanok, amelyeket csak gyanítják, illetve amelyekről megoszlanak a vélemények. Nógrádinál ez a különbség ritkán látszik. Mondja a magáét, riporter legyen a talpán, aki kizökkenti, de hiába van 99 százalékban igaza, időnként szakmai hibákat vét, s ezeket kurvára nem szereti beismerni.
Jó, hogy van ő, jó, hogy van, aki az átlagemberek szintjére hozza le és érthetően meséli el a politikai játszmák hátterét. Még jobb lenne, ha lenne vetélytársa, aki tud hasonlót. De nincs, s addig érthető, ha ő a sztár. Amíg a szakmája nagy része ismereteiben, mondandójában alig talál hibát és csak azért nem szereti, mert túl nagy az arca, mert bunkó szexista poénjai vannak, meg mert mindenhol ő szerepel, addig ez magasról leszarható. Ám a rangkórsága veszélyesnek látszik és jogosan kezdi ki a hitelességét. Kurvára érthetetlen, hogy egy olyan csávónak, aki profin felépítette magát és nagyon népszerű, miért volt szüksége arra, hogy kamuposztokat blöfföljön be magáról. Okos, sőt igen dörzsölt csávó, tudhatta volna, hogy ha máskor nem, a kerítéses sztori óta célkeresztbe került és sok orbánfóbiás feni rá a fogát. Így ha most belebukik a balhéba, akkor csak magát okolhatja.
Bevallom, ha így lesz, nekem kicsi hiányozni fog. Sok olyat hallottam tőle, amire rácsodálkoztam, sok olyan dolgot világított meg szakszerűen elsőként, amivel később lettek tele az újságok. Kár érte.
