A TASZ-os Dojcsák Dalma szépen végigelemzi, hogy Aczél Endre kirúgása a Népszabadságtól tök rendben van, egy tördelő ugyanis lehet szexista, vagy rasszista a kommentjeiben, de egy újságíró nem. Dalma pár dologban téved: először is Aczél nem kisebbíteni akarta az események súlyát, hanem megkérdőjelezi a megtörténtét, egyszerűen mást állít. Nem egyértelmű, hogy részéről ez áldozathibáztatás és szexizmus lenne, másrészt pedig nem áll a lap alkalmazásában, nem kirúgásról van szó. Az Ákos-párhuzam meg értelmezhetetlen, az egy támogatási szerződés volt, ez meg megbízás munkára.

Aczél leginkább azért volt hülye, mert nem mérte fel azt, hogy amit leír, többféleképpen lehet értelmezni. ezek közül a legrosszabb az, hogy azt sugallja, a nők is tehetnek arról, ha megerőszakolják őket. Ez teljesen elítélendő lenne, vállalhatatlan. De nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy erről van szó. Aczél egyetlen esetről beszél és nem véleményt mond, hanem azt, amit ő az eseményekről tud. Az, ha valaki szereti a szexet, semmiképp nem enyhítő körülmény egy őt ért erőszak esetén, de Aczél mondása az, hogy ebben a konkrét esetben nem történt erőszak, Kiss pedig koncepciós per áldozata lett. A lány nagyétvágyúságának említését is könnyű áldozathibáztatásként értelmezni, de ha valóban máshogy történtek a dolgok, fontos körülménynek számít Aczél verziójának alátámasztására: e szerint a lány nagy hatalmú szülei tettek a hamis vádakkal csemetéjük rossz híre ellen.

Nem tudjuk, hogy ez történt-e és valószínűleg nem is fogjuk megtudni. Kiss összevissza beszélt, volt, amikor elismerte az erőszakot azzal, hogy "megbűnhödtem érte", aztán visszaszívta és ártatlannak mondja magát. Simán lehet, hogy Aczél verziója igaz, de mivel ezt soha nem fogja tudni bizonyítani, jobban tette volna, ha körültekintőbben fogalmaz. Azt ki nem szarja le, hogy neki Kiss megesküdött az ártatlanságáról. Egy ennyire öreg róka újságírónak ezt tudnia kellene. 

Aczél bocsánatot kért a megfogalmazásáért, de fenntartja, hogy szerinte mi történt. Ehhez joga van. Mint ahogy a Népszabadság főszerkesztőjének is joga van azzal dolgoztatni, akivel akar. A probléma csak az, hogy miközben Aczél hibázott, de nem követett el bűnt, a laza lepattintás túlzott reakciónak, erős képmutatásnak tűnik. De ez már egyszerűen tisztesség, gerincesség kérdése: egy kopasz főszerkesztőnek is illene megbecsülnie a nála sokkal nagyobb tudást, azt, hogy Aczél évtizedekig a lap egyik legjobb publicistája volt. Jó átlátja a világ folyamatait, könyvei a Kádár-időszakról szóló hasznos kordokumentumoknak számítanak, tagoltsága miatt fasza olvasmány például a budin.

Az inkább zavaró, hogy ha Aczél ennyire jól tudja, mi történt az ominózus Kiss-ügyben, miért volt ennyire a pofája lapos? Nem kellett volna legalább már a szabad időkben felgöngyölítenie ezeket a szálakat? Jó sztori lett volna a könyveiben az úszóvilág bennfentes bemutatása. Ahogy Kiss is bizonyíthatta volna ártatlanságát a sunnyogás helyett. Ennek elmaradása sokkal nagyobb hiba, inkább bűn, mint az, ahogy most előadta, szerinte mennyire koncepciós volt az eljárás.

De ezzel együtt az egész sztoriban a legszánalmasabb figura a Népszabadság főszerkesztője, aki most megtalálta az ürügyet, hogy megszabaduljon a lap egyik legendájától. Aczél az elmúlt években az írásaival már a középszar szintre süllyedt, ami ok lehetett a lepattintásra, ez a módszer azonban elég gusztustalan lett. De legalább nagyon jellemző.