Mind elméleti, mind gyakorlati lehetőség van arra, hogy az ország leváltsa az immár túlságsoan is régóta regnáló Fidesz és KDNP irányította kormányt. Persze még a béka segge alatt sincs az ellenzék, de a lehetőség már adva van. Nemcsak a valamilyen módon koordinált jelöltállításra vagy a józan ész diktálta visszalépésekre gondolok, mert ez még kevés. Más is kell.
Nem tudom, miért, de általánosan az optimista forgatókönyvek közé sorolják sokan azt a verziót, hogy a Fidesz nem nyer kétharmaddal, csak többséggel. Baromira nem értem, ez miért lenne előrelépés bármihez képest, elvégre most is ez a helyzet. Én személy szerint rohadtul nem lennék elégedett azzal a fostengerrel, ami most van, mert ugyanúgy telne el újabb négy év, mint eddig, és nekem személy szerint már nagyon elegem van az egész Mészáros Lőrinc, Pasa parki cimborák, innen-onnan előrángatott tehetségtelen, kretén rokonok és ki tudja még miféle senkiháziak által alkotott csapatból. Én már nem szeretném újabb négy évig nézegetni, hogy Németh Szilárdok, Kocsis Máték és Tuzson Bencék húzzák az ívet. Szóval én kormányváltást akarok.
Persze a pakliban benne van egy újabb kétharmad is, de ha ez a helyzet előáll (bár lehet, hogy egy sima Fidesz-többség esetén is) mi itt a Mentálison meg nem határozott időre lehúzzuk a rolót, mert tényleg semmi, de semmi értelmét nem látnánk annak, hogy tépjük itt a szánkat, inkább bebaszunk minden kedden és csütörtökön, addig is múlik az idő.
De forduljunk arccal az optimizmus felé. Miért is gondolom, hogy van kiút? Egyrészt mert túlzás nélkül utolsó lehetőség ennek a szerencsétlen országnak, hogy valami történjen, és ahogyan a szakadék felé vágtató ló sem arra gyúr, hogy leesik, hanem hogy át tud ugrani, én is azt gondolom: nem lehet ez a folytatás. Másrészt mert hosszú idő után a remény és a lehetőség pilácsait látom pillogni a horizonton.
Azzal, ha a kormányt váltani akarók minden körzetben egy jelöltet indítanak komoly erőt képviselhetnek. Ennek az attitűdnek ugyanis egy ponton túl önmagában is lesz értéke. Ideális esetben akkor is a kormányt váltani akarók jelöltjére fog szavazni az, aki nem Fidesz-agymosott, ha egy hokedli indul a választáson a Fidesz ellen. Mert a Fidesz kiütése nagyobb értéket fog képviselni, mint bármi más. Nagy előnye még az egyszerűség kedvéért koordinált jelöltállításnak, hogy ezeken a jelölteken nem lesz fogás.
Egy szoci jelöltet nagyjából két perc alatt le lehet gyilkolni, a kisebb pártok pedig Budapesten kívül eleve tök esélytelenek, elég annyit megpendítenie a polgármesternek és a kormánypárti jelöltnek, hogy ez a figura a térképen sem találja meg a körzetet. Az ellenzéki jelölteket egymás ellen ki lehet játszani, egyenként le lehet őket szalámizni. Az arctalan ellenzéket viszont nem lehet megsemmisíteni, mert azt az értéket, hogy a Fideszt leváltó erő, nem lehet szalámizással lerombolni. A Soros-bérenc és hazaáruló minden ellenzéki jelölt kifejezetten szánalmas és nevetséges próbálkozás.
És itt a másik dolog. A Fidesz a baromságot már nem tudja tovább tolni. Sorossal véget ért a történet, ennél nagyobbat, hatásosabbat már nem lehet kanyarítani. Persze ez is épp elég, de talán egyre kevesebb. A kormánypárti propagandában nincs több. Minden további próbálkozás már óhatatlanul visszájára fog fordulni, sőt ez már most is látszik. A Fidesz rajongói már nem annyira lelkesen akarnak elmenni szavazni - a biztos pártválasztóknak 75 helyett már csak 70 százaléka. Vagyis már több trollt nem lehet meggyőzni, hadrendbe állítani, ez a szám már csak csökkenni tud. Arra azért felesleges várni, hogy magától szétporlad az egész, de többen már nem lesznek.
Ellentétben a kormányváltást akarókkal. A nagy feladat - nagyobb, mint a koordinált jelöltállítás -, hogy érdekeltté tegye az ellenzék a szavazókat. El kell jutni oda, hogy nem csak letargiával legyintsenek az emberek, hogy ennyi volt, jöhetnek a szarháziak megint. Mert ha ez nem sikerül, ha nem lehet felrázni az embereket, ha nem lehet elhitetni velük, hogy véget lehet vetni ennek a nyomasztó rémálomnak, akkor egymillió troll akarata érvényesül sokmillió döntésképtelen akaratával szemben.
Az igazán nagy feladat most az, hogy szavazásra kell bírni az embereket. Kell egy pont, amikor ki lehet mondani, amikor el lehet és el kell hitetni az emberekkel, hogy lehetséges a váltás. Ha ez befészkeli magát a választók fejébe, akkor el fognak menni szavazni, és a megfelelő emberre húzzák be az ikszet. És ezt még a trollhadsereg sem tudja meggátolni. A nagy kérdés, mikor jön el ez a pont. Mert ha túl korán hirdetik meg a jelöltek az optimizmust, az rendkívül röhejesen fog hangzani, ha viszont túl későn, akkor nem tud kiforrni. Én mindenesetre optimista leszek, és már nyálazom a ceruzámat árpilis 8-ra.