Mit gondolhatott Orbán? 

Reggel belenézett a tükörbe, és elgondolkodott, hogyan is lehetne az utóbbi időben lagymataggá vált szabadságharcot folytatni, főleg annak fényében, hogy már mindenki a képzeletbeli tárgyalóteremben ül, s nyálazza a plajbászt, amivel alá fogják írni a békeszerződést. Végül is Napóleon is vissza jött Elba szigetéről, nekem is összejöhet még egy kisebb csata - morfondírozott. Összedugta fejét a másik kiváló hadvezérrel, és megszületett a nagy ötlet: csináljunk egy kamu IMF listát, tele olyan követeléssel, amire totálisan kiakadnak 1) a nyugdíjasok 2) a melósok 3) a kismamák. A többi csürhe nem érdekes, ez elég nagy bázis. Na, ezt lenyomjuk a Nemzetnek, aztán jössz te, és mint megfontolt államférfi megmondod, hogy nem hagyod, hogy idegen hatalmak sanyargassák a népedet, blablabla - mondta a tanácsadó. Ez a kis bohóckodás nem kavar majd nagy port, elvégre a semmi lesz visszautasítva és hát ugye semmi mínusz semmi, az semmi.

Mit gondolhatott Piac?

Piac sajnos nem olvas Magyar Nemzetet, hanem helyette Financial Timest, és az MTI helyett is inkább a Reutersre támaszkodik. Vagyis Piacnak halvány fogalma sem volt arról, hogy kamu listák bukkantak fel Magyarországon kamu kívánságokkal. Ő csak ült, kávéját kavargatva, majd meghallotta, hogy kedvenc bóvilórszágának miniszterelnöke harmadszor (vagy ki tudja, hányadszor) haza zavarta az IMF-et mindenféle figyelmeztetés vagy előjel nélkül. Pedig már mindenki megvette a repülőjegyet, lefoglalta a szállodát, lemondta az őszi programjait, hogy Budapestre jöjjön tárgyalni. Erre meg... Basszus, fiúk, ezek tényleg hülyébbek, mint a görögök, húzzunk innen, keressünk egy nyugisabb bóvlit. Moebiusnak legfeljebb majd összedobunk egy nyaralást Krétára, ne búslakodjon.

Mit gondolhat az IMF?

Alapvetően ők sem Magyar Nemzet előfizetők, de legalábbis a kelet-európai felelősök nyilván ismerik már annyira ezt az országot, hogy tudják: érdemes a meghökkenés előtt legalább egyszer körbenézni. Orbán hazaküldött? Hmm, na nézzük meg a legfrissebb közvélemény kutatásokat, hátha csak esett kicsit a népszerűsége, és azért kellett a feszkó. Nem? Valami más? Lista? Milyen lista? Én? Én ugyan nem. Visszautasítja? Aha, értem. Vagyis nem értem, de mindegy. Jó, igyunk egyet az ijedtségre. Azt hiszem, Budapesten első dolgom lesz venni egy üveg töményet.

Mit gondol a választópolgár?

Mariska néni: Tejóisten, tegyünk el befőttet, Klárikám, nem lesz itten már nyugdíj, csak az a kis lekvár, meg talán lecsó, ha várunk kicsit, a fonnyadt paprikát csak elhozhatjuk kevesebbért. Az a drágaember is egyre fáradtabb, látom a szemén, de szívesen kivasalnám az ingit, olyan gyűrött. Jaj, hát csak sikerül neki megkapnia azt a pénzt, hogy tán marad is valami a kamrában.

T. József: Maraggyámá, Jolán! Ezek itt jönnek majd, aztán azt hiszik, vihetnek mindent elfele. Azt se tudják, hol van Miskolc, mégis belepofáznak, hogy menjen-e onnan vonat vagy se. Erről szól ez, nem érted?

Prof. dr. BCG: Approximatíve az a konklúzió, hogy az etatista attitűd inadekvát ebben a konstellációban. Ennek realitását pedig banálissá kell tenni, mert ha a helyzet akuttá válik, irrevezibilis folyamatokba lehetetlen lesz interveniálni.

Cs-né Irma: Jézusom, Jockey eladta Southforkot!