Az ország legjobban fizetett recenzora a Heti Válaszban felsorolja a magyarok 12 rossz szokását: "magas költségvetési deficit eltűrése, eladósodás mindenkinél, nem forinthitel felvételének megengedése, külső pénzügyi függés erősítése, csökkenő megtakarítási hajlam elfogadása, magas munkanélküliség segélyezéssel való kezelése, alacsony foglalkoztatás adottságként való kezelése, adókikerülés eltűrése, duális gazdasági szerkezet elfogadása, a külföldi pénzügyi szivattyúk csendes tűrése, az állam szétesésének szó nélkül hagyása és a merjünk kicsik lenni nemzeti pesszimizmusra buzdító felfogásának lenyelése". Aztán kettőt külön ki is emelt ezek közül mint elsőként legyőzendő rossz szokást: az eladósodási hajlamot és a munkátlan élet elfogadását.
Mint a legtöbb Matolcsy-megnyilvánulás után most is megindult a gondolkodás nélküli trollkodás, például ilyenek: "A magyarok lusták és nem tudnak bánni a pénzzel - mondta Matolcsy György gazdasági miniszter a Heti válasznak adott interjúban". Egyrészt nem ezt mondta, másrészt nem interjúban, de majdnem stimmel minden. A facebookposztot rögtön követték a bejegyzéshez tökéletesen illő megjegyzések is, anyád, éljél meg 47 ezer forintból satöbbi. Pedig ebben a megjegyzésben semmi arrogancia nem volt - bár ez inkább a főnökre jellemző - és még csak nem is ostobaság, sőt. Miért kell ezen felháborodni?
Talán nem igaz, hogy szarrá vagyunk adósodva? Kellett az lcd tévé, a nyaralás, a bazi nagy hűtő és ki tudja, mi minden. Évekig nagyjából az volt totálisan lesajnálva, aki ezt nem svájci frank alapú, hat százalék kamatú jelzáloghitelből finanszírozta. Most pedig ezerszám viszik a bankok a lakásokat, és a szerencsétlenek nem értik, hogy történhetett mindez. Ha még azt is hozzávesszük, hogy a megtakarítások java három hónapos betétben van, és a bankok azon kaszálnak, hogy a betétes elfelejti, lejárt a három hónap, s hagyja a pénzét nulla százalékkal a számláján, még az is megállja a helyét, hogy a magyarok nem tudnak bánni a pénzzel.
És a lustaság. Az sincs messze a valóságtól, hogy lusták vagyunk, de egyelőre maradjunk a miniszter szavainál. Rossz szokásunk a munkátlan élet elfogadása. Nem így van? Nem, nem arról van szó, hogy mindenki főállásban lóg. Ámde. Tízmillió magyar közül 3,8 millió a munkavállaló. Ötmilliót tesz ki a nyugdíjasok és kiskorúak, diákok köre. És van több mint egymillió honfitársunk, akiről nem igazán lehet tudni, mit csinál egész nap. Ez a teljes lakosság tizede, ez rettenetesen nagy arány.
A nagy recenzor annyit állított, hogy nem lehet elfogadni az alacsony foglalkoztatottságot és nem lehet a munkanélküliséget magas járadékoltatással kezelni. A nettó 60 ezerért nem kelek fel ötkor, akkor inkább tartson el az anyám vagy az állam típusú hozzáállásról van szó. Teljesen helytálló vélemény, hogy ennek nincs helye egy normális társadalomban. Ez akkor is így van, ha mindeközben rossz eszközökkel akarja kezelni a problémát.
Lustának egyébként nem Matolcsy, hanem Schmidt Mária titulálta a magyar munkavállalót - egyébként nagyjából ezt gondolja a magyarokról fél Európa. És a szakszervezetek hiába tiltakoznak habzó szájjal, és lobogtatnak statisztikákat, amely szerint a magyar munkavállaló tölti a legtöbb időt a munkahelyén, mert ez a statisztika nem ugyanaz, mint az, hogy mennyi időt töltenek munkával a munkavállalók. De ezt már nem lehetett megvitatni velük, mert az óra elütötte a fél ötöt.
Nem kell szeretni Matolcsyt - szerencsére. Nem kell örülni az ötleteinek és nem is kell bólogatni minden ökörségre csak azért, mert azt mondja rá, hogy unortodox. Lehet menni tüntetni, tiltakozni, pofát nyitni, kinyilvánítani a nem tetszést. Lehet röhögni, sírni, fejet fogni, elköltözni. Egy dolognak nincs értelme. Megsértődni az igazságon. Márpedig az az igazság, hogy a magyarokra jellemző a lustaság és nem értenek a pénzügyekhez. Nem kell ennek örülni, az alkoholista sem örül a felismerésnek, hogy alkoholista, de a felismerés elengedhetetlen a gyógyuláshoz. Momentán a felismerésért kár utálni a nagy recenzort vagy a főnökét. Annyi minden másért lehet.
