Mezei politikusok esetében nem szokatlan és nem is annyira bosszantó, amikor látványosan megválnak gyengécske gerincüktől, lemennek kutyába és méretes csulát eresztenek saját szemükbe. A jelenleg regnáló kormánynak is megvoltak azok az emberei, akikről egy darabig azt gondolhattuk, hogy különbek a szemrebbenés nélkül hazudozó, mindenkit hülyének néző, majd magukban jót röhögő Szijjártó-Giró féle átlagnál.
Ez az fideszes úriember-szekció azonban elég látványosan széthullott az elmúlt hónapokban. Navracsics Tibor szép lassan haladt a lejtőn az új alaptörvény, bírói nyugdíjazás nyomvonalon a baltás balhéig, s mivel képtelen volt az önkéntes búcsúra, ma már ő is a történelem szemétdombján kapirgál.
Martonyi János nagyobbat zuhant a baltással, mert sokáig viszonylag sikeresen tetszeleghetett a kármentő szerepében. Az uniós elnökséget jól vitte a külügy, a kormány fél világot felháborító geciségeiben Martonyinak nem volt szerepe, azt pedig fel lehet fogni munkaköri kötelességként, hogy a joggal hulló szaresőben ő tartotta az esernyőt. A baltás elkúrás után nem lelépni: ezzel viszont nem lehet elszámolni, 40 év szakmai munkája kuka, süllyesztő, szevasz. Talán még Pokorni Zoltán tartja magát a jófiúk közül, de neki könnyebb a dolga, csak őszintén kell fikáznia a Nemzet Fekete Rózsáját.
Varga Mihály azonban nem mezei politikus, szerepe nagyobb a többiekénél. A helyes gazdaságpolitika az ország jövőre szempontjából mindennél fontosabb, egy elbaszott alkotmány, vagy kicsinált bírói kar is kisebb ügy, mint ha szétbarmolják a gazdaságot. Azokat ugyanis viszonylag könnyen vissza lehet csinálni, de egy lejtőn meglökött gazdasággal senki se tud csodát tenni.
Lehetett tudni, hogy Mihály lesz a jolly joker ebben a ciklusban is. Az első Orbán-kormány idején is előjött végszóra, de nem volt nehéz dolga, abban a gazdasági helyzetben kis túlzással a kályha is ülhetett volna a pénzügyminiszteri bársonyszékben. Most viszont, Miska, feladat van. Megengedők vagyunk, nem vagy könnyű helyzetben, megáldva egy diktátor hajlamú főnökkel és egy pszichiátriai eset gazdasági miniszterrel. Hogy miért ez a felállás, nem tudhatjuk, lépjünk túl most azon, hogy a lakás közepén gyújtottunk volna örömtüzet, ha nem Fellegit váltod, hanem Matolcsyt.
De ha már így alakult, akkor is produkálni kell. Ki a faszban bízzunk, ha nem benned? Te vagy az, akin még a Péntek 8-ba lesüllyedve is mindig látszott, hogy kiröhögöd azt a két nyalógép zugfirkászt, akik szívük szerint a kamerák előtt kapnák be neked tövig. Aki mindig kínosan vigyázott arra, hogy az idióta egyenfideszlózungok mellé minden nyilatkozatába kerüljön egy csipetnyi értelem.
Te vagy az, akinek sokáig nem adott állandó jelzőt, vagy becenevet a blogoszféra. Mostantól megérdemelten leszel egy életen át Hűtős Misi, de ezt a Matolcsy-szintre süllyedést tudjuk be a fokozódó stressznek. A napok múlnak és közeledik számodra is az ítélet napja. Tök mindegy, hogy csinálod: hibernálod azt a majmot az NGM-ben és átbaszod a palánkon a Vezértörpét, vagy kifinomultabb módszerekkel - például észérvekkel. A lényeg, hogy meglegyen végre az a rohadt IMF-deal.
Lehet cizellálni a dolgot, de az IMF döntően olyan dolgokat kér, melyeket józan paraszti ésszel gondolkodva is meg kéne csinálni. Alkudozni velük kell, de te a szíved mélyén tisztában vagy vele, hogy amit eddig ez a kormány művelt, az kritikán aluli. Csak a jéghegy csúcsaként: százmilliárdokat kúrt ki az ablakon a gazdagokat támogató adórendszerrel, meg épp azzal, hogy IMF-híján sokkal drágábban finanszírozzuk magunkat.
De ebben Te még nem voltál benne, a háttérből figyelhetted kuncogva. Az Orbán-kormány első két évéről már látszik, hogy a rendszerváltás óta nem volt ilyen sötét időszak, de Te még tehetsz azért, hogy a teljes ciklusra ne így gondoljunk majd vissza. Tedd, amit tudod, hogy tenni kell és ha megvan a deal, pávatáncolhat kedvére a Főnök, neki és Gyurinak sokkal jobban a tökükre lesz lépve minden újabb elmebeteg ötletnél. Te is tudod, hogy ez a várhatóan csökkenő kamatkiadásoknál is sokkal fontosabb.
