Nem hullt terméketlen talajra az az orbáni (vagy ki tudja honnan származtatható) ötlet, amely a gyerekszám szerint differenciálná a majdani nyugdíjakat. A közgazdász vándorgyűlésen előadott Botos-Botos ötletről szóló beszámoló legérdekesebb elemeit bemásoltam.
A modell úgy számol, hogy nettó átlagbér egy pontot jelent, majd 40 év munka után az átlagbért kereső 14,4 ponttal indul, az "alap" 14,4 pontot akkor kaphatja meg, ha állított maga mögé járulékfizetőt, azaz, van szülőpáronként két gyermek. Három gyermek esetén a pontszámot 15 százalékkal (+2,2 pont) indokolt növelni, négy gyermeknél 24 százalékkal (+3,5 pont). Ha csak egy gyermek van a családban, akkor 3,7 ponttal (26 százalék) viszont csökkenteni kellene a pontok számát. Gyermektelenség esetén - méltányosságból - csak 38 százalékkal, 5,5 ponttal csökkentenék. (Méltányosságból, hiszen egyáltalán nem állított járulékfizetőt maga mögé.) A pontrendszer előnyei: egyrészt egyszerű, közérthető, nyomon követhető és könnyen számítható, másrészt valamennyire visszatart a feketemunkától, harmadrészt nem szakad le az akítv munkavállalók jövedelemétől, biztosított az automatikus bérvalorizáció, nincs szakadék a régi és az új nyugdíjak között.
Szóval egyszerű. A modell nem számol az alábbi szempontokkal: válás, félrekúrás, új házastárs előző almának nevelése. A modell szerint az a férfi jár a legjobban - csak az egyszerűbb kivitelezés miatt írok férfit -, aki évente-két évente teherbe ejt különböző nőket, így összehoz hat-hét gyereket, persze nevelni egyiket se fogja, aztán plusz hatvan pontot kap a nyugdíjbesoroláskor. Az a nő pedig (csak a kiegyenlítettség miatt) dögöljön meg a mínusz 5,5 pontjával együtt, aki nem tud teherbe esni, vagy bölcsőhalált halt a gyereke (igen, demagóg, direkt volt). A leányanyák pedig alapból örüljenek, hogy nyilvánosan nem köpik le őket, egyébként az ő problémájuk, amiért csak egy gyereket képesek egyedül vállalni és nevelni. Végül is az a lényeg, hogy szaporodjunk.
A szimpla igazságtalanságon túl - elvégre lehet arra hivatkozni, hogy az ilyen deviáns jelenségek elenyésző számban fordulnak elő, és hát ahol fát vágnak, ott hullik a forgács - azonban az ilyen visszataszítóan liberális társadalom, mint a mienk, rengeteg szabály alóli kivételt tartalmaz.
Például ezek a rohadtak válnak. Akkor azt hogy pontozzák, hogy apa a tíz és a 12 éves gyereket hagyja anyára, elköltözik, B jelű nőnek, akinek amúgy van egy gyereke egy pasastól, akihez hozzá se ment, csinál egy gyereket, a két gyereket nevelik hét évig, utána szétmennek, s az ürge egyedül él a továbbiakban. Akkor a faszi hány pontot kap? Hármat? Elvégre annyi gyereke van. Viszont a hármat együtt nevelte annyit, amennyi idő alatt egy gyerek felnő. A legyártott gyerek számít vagy a felnevelt? És hány évtől lesz felneveltnek minősíthető egy gyerek? Egy gyereken osztozik majd egy, kettő vagy akár három férfi: apa, nevelőapu és a Béla?
De ezek félre is kefélnek. Mi lesz a remek kis modellben az el nem ismert gyerekkel? Anya van, elvégre ez nehezen letagadható tény, de ha apa nincs? Akkor az egy gyerek kettőnek számít? Vagy lesz egy nagy malacpersely, ahova az ilyen fel nem használt pontokat gyűjtik? Az árvák hány pontot érnek majd? Apa megkapja a bónuszt, elvégre anya úgyse kap nyugdíjat? És ha a nagyszülő lesz a gondviselő (vagy bárki más a szülők helyett), akkor ki kap pontot? És ha a szülő, gondviselő eleve nyugdíjas, akkor neki jár még a pluszpont? Vagy ezeket a csurranó-cseppenő pluszpontokat lenyúlja az állam?
Biztosan finomra lehet hangolni a modellt, hogy ne sérüljenek a gyereküket valamiért egyedül nevelők, az elváltak, az özvegyek érdekei - s indokolatlan előnyt se kapjon a falu bikája -, de ez a modell már nem lesz sem egyszerű, sem átlátható. Arról nem beszélve, hogy a rendszert a kitalálók húsz év alatt akarják bevezetni, mert így lesz szerintük kellő átmenet. Kellő átmenet mire? Aki húsz év múlva nyugdíjba megy, az most negyvenen túl van. Vagyis tudja, hogy adott esetben szívni fog. De 42-45 évesen álljon neki szülni, meg gyereket csinálni, hogy majd legyen nyugdíja? Remek ötlet. Harminc éves átmenettel még csak-csak el lehet dönteni, akarunk-e egy-kettő-öt gyereket.
Az alapvető gond nem az, hogy az állam közvetett módon jutalmazza a gyerekvállalást, hanem az, hogy nagyon konzervatív a kiindulás: férj-feleség-gyerekek változatlanul harminc évig. Holott az igazság az, hogy a gyerekek fele ma házasságon kívüli kapcsolatból születik. Ezt a kérdést valamelyest kezelni tudja a családi adókedvezmény, hiszen az a magánszemély jövedelméhez kapcsolódik, de ez a nyugdíjmodell erre nem igazán alkalmas.
A modell másodlagosan azt sugallja, hogy sosem annyira fontos az öngondoskodás, mint egy ilyen ötlet bevezetésekor. Amikor az állam mesterségesen nyirbálja meg a nyugdíjakat, amelyek egyébként már eleve erősen elszakadtak attól, hogy az érintett mennyit keresett az aktív évek alatt. Valóban nem támogatja a modell a feketemunkát. Ilyen attitűd mellett ugyanis muszáj minél több pénzt beforgatni a nyugdíjas évekre.
