Esztergomnak az ország egyik legjobb helyének kellene lennie. Mit akarhat egy városlakó, mint saját hegyet (jó, dombot), bazilikák, Dunát, a szomszédban olcsó sört, be nem zárt vasútvonalat, sárga buszt? Esztergom egy eszméletlen jó hely kellene legyen, hiszen földrajzi elhelyezkedése, története egyszerre a nyitottság és a kultúra metaforája. És egészen jól is indult minden: a város elzavarta a korábbi gyökér polgármestert, s úgy döntött, nem kell neki sem Fidesz, sem egyéb csőcselék, hanem egy olyan ember, akit nem kötnek mocskos pártérdekek, háttéralkuk.

Az eredményt tudjuk, a független polgármester mellett sikerült egy csont fideszes testületet verbuválni, s a két fél nem hajlandó együtt dolgozni. Lehet, hogy Budapest példája lebegett a szemük előtt, amely csak el tudott és tud lavírozni függetlenül attól, hogy épp mely székekben kik ültek. Hát ez elég nagy hiba volt. Egyrészt mert Budapestet nem barmolta szanaszét a korábbi polgármester (igen, hallom a kurvaanyázást, hogy dehogynem, de minden eldemszkyzés ellenére a fővárosban soha nem került veszélybe egyetlen közszolgáltatás sem, és késedelmes fizetésbe sem került - az nem ennek a posztnak a része, hogy vajon DG nélkül hol lenne vagy hol nem lenne Budapest). Másrészt Budapest akkora nagy jószág, hogy csak nagyon lassan és nagyon nehezen lenne képes elpusztulni. Ehhez képest Esztergomot egy könnyű nátha is el tudja vinni.

A folytatás nem volt tehát szerencsés: csőd szélén áll a város, jött Évike, próbált (vagy nem próbált) egyezségre jutni a testülettel. A testület azonban nagyon be volt rágva, mert ez a hülye picsa, aki egyébként nyilván szoci vagy valami még annál is rosszabb, itt ugat, mintha lenne valaki. Hát, fiúk, basszátok meg, meg lett választva, úgyhogy igenis valaki, ezt igazán illene elfogadni, ha ugyanis nem fogadjátok el, szemen köpitek azokat az embereket, akik összedobják a kis fizetéseteket. Évike meg nyilván úgy viselkedett, mint a frigid gyámügyes, aki remegve veszi tudomásul, hogy házasságon kívül is dugnak emberek, sőt még szaporodnak is. Hát, Évike, azokat a pöcsöket is pont azok választották meg, akik téged, nyeld le a békát.

Nem lett volna különösebb gond, ha a testület és a polgármester legalább megpróbál együtt dolgozni. Kitalálnak egy válságtervet, hiteleket ütemeznek át, költségeket csökkentenek, fejlesztéseket állítanak le. Több város is meg tudta csinálni. Igen, egy kicsit szar érzés, hogy nincs dőzs, de most ezt osztották. Ehelyett megy az izmozás két éve. Képtelenek együtt tárgyalni a hitelezőkkel, képtelenek a minimális konszenzusra, amit az egyik elér, a másik igyekszik minél gyorsabban szétverni. A testület megpróbál minden szart Tétényi nyakába szórni, olyan kínosan ócska ügyeket is, mint a hastáncosnő-ügy leleplezése. A nő meg magyarázkodik, ami sokkal szánalmasabb annál, mintha nem mondana semmit, vagy mutogat, hogy ezekkel a barmokkal nem lehet együtt dolgozni.

Évike, akkor nem kell. Persze, lehet hivatkozni arra, hogy őt az emberek választották meg, csak az a kérdés, hogy felismeri-e végre, miért? Mert rohadtul nem azért, mert sokkal erősebben tud kapaszkodni a székébe, mint bárki más. Lehet mondani, hogy nem szabad megfutamodni egy csorda elől, igen, lehet simorandráskodni. Csak úgy sokkal könnyebb, hogy nem látszanak az áldozatok. Nem Simor a legtutibb jegybankelnök, összességében nem lenne kár érte, itt az elv a fontos. Hogy nem lehet baszakodni egy intézménnyel, amelynek legfontosabb tulajdonsága a függetlenség. De ezt az elvet nem lehet levinni a csirkeszaros udvarra. Egy faluban ez nem működik, ha nem tudod megcsinálni, húzz a picsába. Igen, rossz a törvény, nem határozza meg, melyik az előbbre való: a megválasztott polgármester vagy a megválasztott testület. Tök mindegy, az egyik legyen előbbre való, a másik pedig tűnjön a francba, négy év múlva lehet megint próbálkozni, csak történjék már valami.

A kormány ebben a kérdésben ugyanolyan sunyi szarházi, mint a két érintett fél: nyilván nem fogja a saját bandájába tartozó testületet elzavarni, az meg még durvább lenne, ha a Belügyminisztérium menesztene egy független polgármestert. Úgyhogy a mezőkövesdi könyvelő vonogatja a vállát és vigyorog. Ja, lehet vigyorogni, maximum nem esznek holnap az óvodások, ki nem szarja le. Mert mára a város eljutott oda, hogy nem arról van szó, újra kövezik-e a főteret. A nő és a csorda miatt ugyanis a városban már nincs helyi busz, nem lesz közvilágítás, nem lesz szemétszállítás, nincs pénz az átmeneti segélyekre és a gyerekek sem kaphatnak enni. Ennél az acsarkodásnál sokkal többet érdemel egy város, amely az ország legfontosabb települése is volt.