Sokáig nem tudtam hová tenni az egykulcsos adórendszert. Hogy egy vitát rögtön lezárjak: baromi jó ennyit fizetni és nem többet. Arányos - ez nyilvánvaló. Hogy igazságos-e, arra nincs helyes válasz, mint ahogy arra sem, hogy a barna vagy a vörös nő a szebb. Az egykulcsos több országban bejött, de mára kezd kimenni a divatból. Összességében arra jutottam, hogy nem, nem tetszik. Aztán meghallottam az MSZP fasza kis háromkulcsos szja ötletét, és máris sokkal szimpatikusabb lett. Nem, nem azért, mert kevesebbet kell fizetnem.
Mesterházy Attis szerint az egykulcs szar. Szerinte három kulcs kell. Az alsó kulcs maradna nagyjából annyi, mint most, de lenne negatív adó. A második kulcs nagyjából 24 százalékkal belépne kicsivel az átlagbér fölött, a harmadik pedig legfeljebb 32 százalékkal az átlagbér duplájánál. Itt hittem azt a híradót nézve, hogy belebaszom a virágcserepet a tévéképernyőbe. Körülbelül hasonló az LMP szja ötlete is.
Fika
Az igazán nagy gond az, hogy kurva nagy az aránytévesztés mind a szociknál, mind a lumpiknál. Aki négymilliót keres évente, az baromira nem a luxust képviseli - márpedig az LMP már rálőcsölné a 45 százalékot. A szocik meg az átlagbér felett kicsivel behoznák a középsőt. Komolyan? Az átlagbér cafetériától és egyéb szartól mentesen havi 160 ezer forint. Tényleg reális, hogy egy szerencsétlen hülye matektanár attól érezze gazdagnak magát, hogy magasabb kulcs szerint adózik? Mert amúgy kénytelen beérni a legócskább párizsival és néha közelharcot vív a nyugdíjasokkal a farhátért.
Kell a több kulcsos szja - szerintem. De nem így. Nem is az átlagbérrel van baj. Hanem azzal, hogy a magyar adófizető ezt most nem fogja elviselni. A mnyp vagyon lenyúlása és elszórása, a csekkadó, a csipszadó, a különadók bevezetése, a cigi jövedéki adó, az áfa egekbe emelése után, a kevés a 800 milliárdos megszorítás után ez nem megy. Az nem működik, hogy az szja-hoz hozzábaszkurálunk (fölfelé vagy lefelé tökmindegy), minden mást meg hagyunk.
A nesze, kőccsed, egy kicsit vásári megoldás, és mint ahogyan az látszik is, be sem jön. Már a Megyóék idején bebizonyosodott, hogy a nagy jövedelemkiáramlás (akkor a közalkalmazottak bérét emelték 50 százalékkal) szart se hoz vissza. Akkor is azt várták, hogy a több pénz majd visszafolyik a gazdaságba felpörgetve azt. Hát a közalkalmazottak basztak többet költeni, ablakon kiszórt pénz volt (ez nem azt jelenti, hogy nem érdemelték meg a béremelést, hanem azt, hogy a fogyasztáson keresztüli gazdaságra gyakorolt hatás nem volt érezhető, ellenben a költségvetési kiadás igen). Az szja csökkentésnél ismét megtapasztalhattuk, hogy vezényszóra nem költünk, reméljük, harmadszorra már nem akarja eljátszani senki ezt.
Ötlet
Több kulcsnak akkor van értelme, ha nem azokat szopatjuk halálba, akiknek épphogy nincs kinn a gatyából a segge, vagyis a magasabb kulcs nem léphet be túl korán. Kockás füzet, cerka: nő, férfi (oké, két felnőtt), két gyerek, egy jelzáloghitel, egy autó, rezsi, évi egy nyaralás (a Balatonon, lófaszt neked Riviéra). Ez Budapesten ennyi, Csengerben annyi, súlyozott átlaggal országosan amannyi havi kiadással jár. Na, eddig tart az alsó kulcs. Az adózás ugyanis nem kizárólag költségvetési bevételi kérdés. Ne az döntse el a sávhatárokat, hogy három vagy öt forint hiányzik a kasszából, hanem az, hogy mit akar az állam. A felső kulcs (ha két kulcsról beszélünk) hasonló számítás alapján ott léphet be, ahol már nem egzisztenciális kérdés az adófizetés. Ez baromira nem az átlagbér duplája, de nem is négymillió forint. Hanem mondjuk tíz.
Igen, attól, hogy valaki mocsok sokat keres, még rosszul esik neki, hogy sokat adózik. Épp ezért kell az szja-n kívülre is tekinteni. Öcsém, fizess felső kulcsot - mondjuk 33 százalékot -, cserébe máshol adunk engedményt. Például adott éves jövedelem felett járulékplafont vezetünk be. Nem az egész járulékra, csak az egészségbiztosításra. Azért arra, mert míg a nyugdíj egy magasabb jövedelműnél több kiadással jár, és nagyobb hozzájárulás is várható el tőle a kockázatközösségben, addig a szegény infarktusos épp annyiba kerül az államnak, mint a gazdag infarktusos, hiszen ugyanazt a beavatkozást kell rajtuk elvégezni.
A plafon azonban a munkáltatói befizetésekre is vonatkozzék, így logikus. Vagyis tíz misi felett jön a felső kulcs, cserébe az egbizt járulék és a munkaadót terhelő szochozz adó is kisebb. Ennek a megoldásnak több szempontból is lehet értelme. Egyrészt ma sokan nem Magyarországon mutatják ki jövedelmüket adott szint felett, mert a munkaadónak ez sokkal többe kerül. Ez nem adócsalás. Egy vállalat eldönti, hogy a regionális igazgató nem Budapesten dolgozik, hanem Pozsonyban (a személy ugyanaz), mert van az az adó, amit már nem akar kifizetni. Járulékplafonnal sokat javulhatna ezen a szinten a helyzet, simán lehet, hogy többet hozna a bolt, mint vinne, mert nem menne annyi pénz így külföldre. Másrészt a munkavállaló sem járna feltétlenül rosszul, ha inkább szja-t fizet és nem járulékot: mert míg a járulékokból nem lehet kedvezményt igénybe venni, addig az szja-ból igen. Vagyis a magas jövedelmű adott esetben - ha például öngondoskodásra költ és van egy focicsapatra való gyereke - többet nyer így az ügyön.
A másik fontos elem a kedvezmények köre - családi adókedvezményt hagyjuk, ez simán belefér egy többkulcsos rendszerbe, sokkal inkább, mint egy egykulcsosba. Be kell látni, hogy olyan adókedvezményt, amelyet reálisan csak a gazdagabbak használhatnak ki, nem érdemes nevetségesen alacsony értékben maximalizálni. Tipikusan ilyen az öngondoskodáshoz kapcsolódó kedvezmény, például az önkéntes nyugdíjpénztári befizetés - más is van, csak a példa kedvéért hozom fel ezt. Ez most úgy áll, hogy évi pár száz ezer forint felett már csak önszorgalomból fizet be az ember. Kedvezmény csak a minimálbér 1,2 szereséig jár, ami annak, akinek van miből fizetnie, nem nagy motiváció, akinek meg motiváció, annak nincs ennyi befektetni való pénze. A kedvezmény szintjét nyugodtan feljebb lehetne vinni, hadd legyen motivált a gazdag is. Ez simán támogatható befektetés, sőt az államnak muszáj támogatnia az öngondoskodás minden fajtáját. Ez a pénz itt marad, hazai pénztárak kezelik, és ezek a figurák vénségükre is kiveszik majd a részüket a fogyasztásból.
Hosszabb távon is ígérni kell, és ami még fontosabb, azt be is kell tartani - ez egyelőre kurvára nem megy. Vagyis. Lesz felső kulcs, és lehet, hogy összességében az e szerint adózók többet fizetnek (végül is ez a lényeg), de közép-hosszabb távon az egyéb terheket visszább kell venni. Praktikusan itt a bérre rakódó terhekre kell gondolni, különösen a 27 százalékos szociális hozzájárulási adóra. Ez komoly önfegyelmet követel a mindenkori állam részéről, hiszen egy komolyabb járulékcsökkentés iszonyatosan költséges - két százalékpontot nem éri meg nyesni, legalább öt százalékpontban kell gondolkodni. Vagyis ha erre nincs legalább 300-400 milliárd, akkor neki se érdemes kezdeni.
A miért kell a tisztességes embereket szívatni, míg a csalók Audikkal furikáznak típusú, egyébként teljesen jogos kritikát csak egy általános vagyonadóval lehet orvosolni. Ha már több kulcsos az szja, ha már jelentős hangsúlyt kaptak az egyes kedvezmények, akkor egyértelmű, hogy a vagyonadót is le kell tudni írni az szja-ból. Ez azért is lenne igen hasznos, mert az adóhatóságnak remek kis táblázata lenne arról, hogy Minimálbér Ödön kurva sok vagyonadót kénytelen fizetni, ám azt sehonnan nem tudja levonni, mivel csak húsz forint szja-t fizet. A kis tudatlan revizor egy vagyonosodási vizsgálat keretében így megkérdezheti Ödönt, hogy is kell ezt csinálni. Fogadjunk, hogy güzü módjára elkezdenének bér és osztalék ágon adózni a trükközés helyett.
Lezárás
A mostani szja rendszer nem működik jól. A régire ugyanakkor semmi értelme visszaállni. A korábbi, több kulcsos, adójóváírással és egy sor tökéletesen értelmetlen kedvezménnyel telebaszott rendszer több olyan problémát generált, ami jócskán túlmutat az szja-n. Ilyen a minimálbér plusz 50 ropi esete. Az adójóváírás és a középső (később csak felső) kulcs azt eredményezte, hogy bizonyos bér felett iszonyat költségessé vált a béremelés. Hát fizet a faszom ezért kétszer annyit, inkább adom zsebbe - mondta a főnök.
Emiatt torzult el annyira a bevallott jövedelmek mértéke, hogy a munkavállalók több mint a fele évi 1,5 millió forint alatt keres. Ezt a szart sajnos nem lehet egy év alatt ellapátolni, hosszú évek kellenek ahhoz, hogy szép lassan elinduljanak ezek a bérek fölfelé, s a zsebbe adott lóvé legalább egy része kimutatott jövedelem legyen. Nem, nem a mercikkel furikázó pöcsökről van szó, és nem is a napszámosokról, segédmunkásokról, akik tényleg 60 ezret vagy annyit se visznek haza, hanem az építőiparban az alsó és közép vezetői szintről, a kvalifikált asztalos szakmunkásról és a pékről.
Nem tűzzel-vassal és szüzek feláldozásával kell őket adófizetésre kényszeríteni, hanem be kell velük láttatni, hogy ez nem fenntartható. Az államháztartás egy dolog, de minimálbérből nyugdíj se lesz. Éhen dögleni meg csak nem akarnak. Addig persze nem lehet elvárni, hogy bárki azzal foglalkozzék, mi lesz húsz év múlva, amíg hetente jelentgetnek be több százmilliárd forint értékű megszorítást meg kisfaszomat.
